Miért van az, hogy a mai gyerekek jobban beszélnek angolul, mint szlovákul? Azért, mert másként tanítják a magyar iskolákban a szlovák nyelvet, mint az angolt. Úgy tesznek, mintha a gyerek értene vagy beszélne szlovákul. Csak kicsit pallérozni kéne a tudásán. A szlovák nyelvet a mai napig nem idegen nyelvként tanítják a magyar iskolákban!
Ezért aztán hosszú és rögös az út, ami a pallérozott szlováknyelv-tudáshoz vezet. Ki tudatosan, ki kényszerből és a mélyvízbe beledobva tanulja a nyelvet. Jöjjön három történet. Így tanulunk szlovákul!
(© Eliška Kyselková)
Végh Orsolya sikeres vezetőképző, aki tavaly szeptemberben blogot indított az egyik szlovák napilap weboldalán (sme.sk) a magyarsággal kapcsolatosan. Tabudöntögető témáról ír, jó szándékkal, hogy végre értsük egymást. Mi, szlovákok és magyarok.
– Igazából nem tudok említeni egy meghatározó momentumot, ami motivált volna a nyelvtanulásban. Egy életen át tanuljuk a nyelvet, mert mindig van mit javítani rajta, akárcsak a kiejtésünkön. A munkám miatt nekem fontos a szép szlovák beszéd. Pozsonypüspökin születtem, ott is élek. Már óvodáskorom előtt hallottam szlovák szót a dadustól, rendszeresen néztük a szlovák tévét. A szüleim elküldtek üzletbe, és ha nem tudtam helyesen kérni, akkor otthon rákérdeztem, majd kipróbáltam élesben. Ezek a napi ütközések sokat segítettek. Magyar alapiskolába, majd a Duna utcai gimnáziumba jártam. Ez időben kezdtem szlovák zenei rádiót hallgatni. Amikor szlovák egyetemre kerültem, már nem volt problémám a beszéddel. Meglepetést a szleng okozott: értettem, de még nem használtam.
– Az utóbbi években pedig a gyerekeim által újra napirenden van a nyelvtanulás. Három fiunk van: András (17), Ádám (13), Robcsi (10). A két kisebbik intenzíven tanulja a nyelvet. Egykor ezt úgy oldották meg, hogy nagyapám egy egyéves csereprogramon belül egy dévényújfalusi szlovák családnál élt, és ott járt iskolába. Anyukám két hónapot töltött a szlovák rokonoknál. Ezt a mintát követve tavaly a két kisebbiket elküldtük két hétre egy kedves szlovák családhoz. Bizony emelt a szókincsükön, mindenkinek csak ajánlom! Emellett nézzük a szlovák tévét, és a srácok követik az aktuális szlovák youtubereket. Nyaranta pedig mennek a nappali szlovák táborba.
„Ha valaki nem úgy ragoz, vagy akcentusa van: az Szlovákiában nagy baj. Nagyon nagy baj. Ezt a görcsöt, sajnos, sok fiatal emberbe sikerült beépíteni. Ezért nem akarnak megtanulni szlovákul vagy csak félve beszélnek."
– Egyszer rossz tapasztalat érte Ádámot: kigúnyolták a nagyok. Azóta a táborvezetőnek már az első napon elmagyarázom, hogy a gyerekeim első nyelve a magyar, a mi családunk magyarul működik. És pontosan azért vannak itt, hogy szlováknyelv-tudásuk csiszolódjon. Mindig megkérem, figyeljen oda, hogy ne érje őket hátrányos megkülönböztetés. A táborvezetők először meglepődnek, de készségesek. Szeretném, hogy mire a srácok megkezdik a középiskolát, ne essen nehezükre használni a nyelvet. Mindig is foglalkoztatott a téma, hogy mi, magyarok miként boldogulunk itt Szlovákiában. Munkám során sokat beszélgetek szlovákokkal. Mindenki szükségesnek tartja nekem elmagyarázni, hogy mennyire fontos integrálódni – és jól megtanulni az államnyelvet.
– Nem ismerek a környezetemben olyan embert, aki ne akarna megtanulni szlovákul. Az igazi téma nem is ez, hanem a: hogyan? Mert szlovákul csak úgy fogunk megtanulni, ha sokat beszélünk. Nem baj, ha sokszor félreragozunk is, és nem sikerül egy „sa” vagy „si”. A tréningjeinken találkozom friss diplomás magyarokkal olyan helyekről, ahol kevés esélyük van a szlovák nyelvhasználatra. De azért boldogulnak. Ha gyerekkorukban több lehetőségük lett volna a nyelvet használni, akkor könnyebb dolguk lenne most. Együttműködünk magyar alapiskolákkal az innovációs készség fejlesztésében. Rá kellett jönnöm, hogy a nyelvtanulás az egész társadalom felelőssége. Hiába van egy erős család, jó iskola, aki támogat, szükséges hozzá a társadalmi támogatás és a jó iskolaügy is, hogy a fiatal jól megtanulja az államnyelvet – és pluszként élje meg, hogy többnyelvű. Ezért fontos volna, hogy megértő és támogató reakciókkal találkozzunk a mindennapokban! Mert egy angolnak nem számít, ha nem hibátlanul fejezzük ki magunkat, megérti és toleráns. Bízom a következő generációban, hogy talán nekik már könnyebb lesz.
Krisztina (24) a szerelem által tanult meg szlovákul. Samuellel jó három éve ismerkedett meg egy szórakozóhelyen. Találkozgattak, a fiú még külföldön dolgozott, majd hazajött. Több mint két éve együtt vannak.
– Ezalatt tanultam meg szlovákul. A helyes és választékos beszéd előtte nem igazán ment. Pozsonyban születtem, másodikos koromban költöztünk a Csallóközbe. A fővárosban magyar óvodába és iskolába jártam, de voltak szlovák barátnőim is. Ötödikes koromig szigorú, de kedves szlováktanárnőnk volt. Majd jött a váltás. Utána minden elkövetkező év a felejtésről szólt. Pedig én meg akartam tanulni szlovákul! A nyitrai egyetemen sem okozott problémát a hiányos szlováknyelv-ismeret, a tantárgyak nagy része magyarul volt. A szlovák szaktantárgyakból pedig mindig írásban vizsgáztunk. Ekkor ismerkedtünk meg Samuellel, aki egy szót se tudott magyarul. Ő úgy emlékszik vissza, hogy az elején nagyon félénk voltam. Mégis együtt maradtunk.
– Nem volt fontos a sok különbözőség, illetve az, hogy milyen keveset vagy sokat beszéltünk. Egyszerűen jól éreztük magunkat egymás társaságában. Két év után már nem gondolkodom, hogy mit és hogyan mondjak. Akkor izgultam csak, amikor elvitt bemutatni a szüleinek. Félve beszéltem, nem akartam véteni. Ám mindenki kedves velem, kijavítanak, aminek örülök, hiszen ebből tanulok. A barátomtól is ezt kértem, plusz, hogy ő is tanuljon meg magyarul. Örülök, hogy elkezdte.
Az első időben rossz volt, hogy nem tudtam a magam szintjén kifejezni magamat. Ez volt a legszörnyűbb. Pedig a gondolataim szárnyaltak. Többször nem mondtam meg a véleményemet emiatt, később aztán haragudtam magamra. Rájöttem, hogy ez nem vezet sehová. Ma már nem adom fel, ezt az akadályt is leküzdöttem.
Bálint (20) Dunaszerdahelyen él, ide járt iskolába. A Comenius Egyetem Jogi Karán folytatja tanulmányait, ahol most éppen a nyelvvel küszködik.
– Jó szlováktanáraim voltak, csak éppen én nem tanultam. Színmagyar közegben élek, angolul jól beszélek, mert a sógorom angol. Ennyi elég lesz az élethez – gondoltam én. Erre jött a feketeleves. Apukám mindig mondja, hogy régen a legkeményebb fejű mélymagyar is megtanult csehül vagy szlovákul a katonaság alatt. Legalábbis azon a szinten, amire szüksége volt abban a közegben, ahol mozgott vagy dolgozott. Bezzeg ma! Rengeteg barátom van, akik nem boldogulnak a szlovákkal, mert nem hallanak szlovák beszédet, és nincs hol gyakorolni. Ezért aztán eléggé el is szigetelődünk. Bár a városban már egyre több a szlovák, Dunaszerdahely színmagyar jellege pont ezekben a pillanatokban szűnik meg.
– A gyerekeket már szlovák iskolákba íratják, hogy tanuljanak meg szlovákul. Főleg azok a szülők buzgólkodnak, akik a munkafelvételiken nem felelnek meg a fővárosból ideutazó HR-esnek, pusztán azért, mert nem beszélnek jól szlovákul. A többire meg azok nem kíváncsiak. Az én szívem magyarul dobog, de már rájöttem, hogy ha itt szeretnék érvényesülni, akkor szükségem lesz a szlovák nyelvre. Jártam különórákra – azt hittem, ez elég lesz majd az egyetemhez.
– A nyáron két hetet töltöttem Liptószentmiklóson, nyári munkán. Előnyömre vált. Azzal sosem volt problémám, hogy rosszul ragozok, nem zavart: mindig bátran megszólaltam. Az egyetemen sok szlovák barátom van, tudatosan keresem ezeket a kapcsolatokat, hogy gyakoroljam a nyelvet. Az elején megörültem, hogy milyen sok magyar tanul itt! Ám gyorsan rájöttem, hogy egyik sem jött magyar iskolából, színmagyar környezetből. Egyik gimnáziumi osztálytársam tartott csak velem. Neki valamivel szigorúbb tanára volt, így jobbak az alapjai. Úgy gondolom, nehéz megtanulni szlovákul, ha csak az iskolai órákon használjuk a nyelvet.
– Kár, hogy ma már nincsenek csereprogramok, mint a nagyszüleink korában voltak. Erről mindig a nagypapám mesélt. Dunaszerdahelyen egyszerűen mindenki beszél magyarul! Azelőtt, ha a barátokkal elmentünk Pozsonyba, inkább angolul kommunikáltunk. Az egyetemi órákon a tanár gyorsan beszél, hanglejtése is más, szakkifejezéseket használ. Amikor a csoporttársaimnak elmondtam, hogy magyar vagyok, a fiúk nem értették, hogy mit keresek Pozsonyban. Azt kérdezték, miért nem Budapestre jelentkeztem, hiszen az sokkal jobb és szebb város. A lányok pedig kihívást látnak abban, hogy megtanítsanak a szlovákra. Tudom, hogy sokkal könnyebb út lett volna Magyarország, de nekem itt van a hazám. Én szeretem az otthonomat. Nem akarom, hogy elvesszen az a sok különóra és igyekezet, amit a szlovák nyelvbe fektettem. De hosszú menet lesz, már látom!
