A ragyogó és rendkívül dolgos Kiss Kósa Annamáriával (37, Somorja, Budapest) beszélgetünk, aki immár húsz éve (!) divatot tervez.
– 2017-es kollekciód a népművészet jegyében készült. Véletlen? – csaptunk bele a közepébe.
– Engem mindig érdekelt a népművészet: örök szerelem. Fiatal tervezőként rögtön a második kollekciómban matyó és kalocsai nyomatok kerültek hímzés helyett a ruhákra. Ez annyira modern megoldás volt, hogy a kollekciót pár hét alatt elkapkodták.
– A népi motívumok reneszánszát éljük. Mit gondolsz, miért?
– A népi kimeríthetetlen inspirációs forrás. Feneketlen kút. Mikor a régi motívumokat stílusosan beillesztik a mai divatba, szó szerint újragondolják – ergo: a régi népi hordható formát ölt –, az nagyon izgalmas tud lenni! Mi vágyunk is rá, hogy a hagyományainkat ápolni tudjuk, és továbbvigyük.
Érdekes, hogy más kultúrák nem ragaszkodnak ennyire a népi jegyekhez, ám a magyar iparművészet rendkívül sokrétű. Nem véletlen, hogy a fonott és nemezelt kiegészítők és ékszerek visszakerültek a használatba.
– Sajnos, a népi átmehet giccsbe, hamarabb, mint bármi más, s akkor az egész egy zsákutca. Hogy lehet ezt kikerülni?
– Nagy adag esztétikai érzékkel és persze tapasztalattal. Disztingválni kell! Bár megesik, hogy ami nekem tetszik, az másnak nem. Szubjektív dolog ez. Nálam az önkifejezés az első, az a fajta reprezentáció, hogy abban a szezonban mit érzek, hogyan élek, mit gondolok, és mindennek milyen formát tudok adni.
– A folkkollekciódban a fekete, a fehér és a piros szín dominál.
– Ez egy úgynevezett kapszulakollekció, ami inkább a kifutóra készült, mint hétköznapi viseletre. Azt tudni kell, hogy a pozsonyi divatnapokon került bemutatásra. Éppen ezért olyan kavalkádot akartam felvonultatni, amit el lehet fogadni szlovák, felvidéki vagy akár magyar viseletnek is, mert közép-európai elemeket építettem bele. Az alapszín a fekete, ami a kedvencem, és hozzá kontrasztszíneket választottam.
– Hogy kell elképzelni nálad az alkotói folyamatot?
– A legfontosabb az ötlet. Ha ez megvan, elkezdek rajzolni, majd a rengeteg rajz közül kiválasztok tíz-tizenkét ütőset. Majd felhajtom az anyagokat: nagyjából tudom, milyen anyaghoz kell nyúlni, ha merevebb szoknyát akarok, és így tovább. Néha nem találom meg azt az anyagot, amit elképzeltem. Pontosan ezért szeretek mindent elejétől a végéig magam csinálni: elképzelem, lerajzolom, megvarrom, majd díszítem. Nagyon sokszor csak szabás és fércelés után jövök rá, hogy mitől lehet még jobb.
– Jellemzők rád a kimerevített ruhadarabok és az extravagáns megoldások...
– Igen. Szeretem a színpadias, teátrális ruhákat. Valószínűleg azért is, mert színházi jelmeztervezőként végeztem. Sokan megjegyzik, hogy gyönyörűek lettek a ruhák, majd utána megkérdezik: „De hát hova vegyem fel?” Túl látványosnak találják a mindennapokhoz. Ezért a folkkollekcióm ihletése alapján menyecskeruhát készítek az aráknak. Hiszen azért picit kihívó és túldíszített lett, elismerem. Visznek a megrendelőim is magukkal, de sebaj! Sokan keresik a menyecskeruhákat, így rögtön stílusosat tudok ajánlani a menyasszonyi ruháim mellé. Az is megeshet, hogy ebből még lesz egy kimondott „menyecskeruha-kollekció”! Bizony, jól kiegészítik egymást, s ehhez jönnek még a fejdíszek. Ezekért aztán tényleg megőrülnek a lányok!
– Mikor és miért készült az első fejdísz?
– Az egyetem előtt a Szlovák Nemzeti Színházban dolgoztam Pozsonyban, ahol a kiegészítők mellett fejdíszeket és kalapokat készítettünk. Ekkor kezdtem el velük behatóbban foglalkozni.
A menyasszonyi ruhákhoz készült az első, ám azóta felfejlődtem. Most már kimondottam társítják is a nevemet a fejdíszekkel.
– A fejdíszek igazán reprezentatívak lehetnek, már ami a népi hagyomány virágmotívumait illeti!
– A fejdíszeknél is adottak a formák régiók szerint, de szerettem volna a szalagozásban, a virágok használatában valami különlegeset alkotni. Nem feltétlenül törekedtem autentikusságra, inkább csak érzékeltetni szerettem volna a népi jelleget. A fejdíszeket alkalmakra viszik, mert valóban izgalmas kiegészítők!
– Mennyi időt vett igénybe a folkkollekció – és mellé a fejdíszek elkészítése?
– Ha sürget az idő, látástól vakulásig dolgozom. Nem mérem az időt. Néha más kultúrákból is merítek. Például a spanyol népviseletet is tanulmányoztam, vagy megnéztem a régi idők fejdíszeit, miért lettek olyanok, amilyenek. Mit akartak velük kifejezni? Ha megrendelésre tervezek, mindig a megrendelő személyisége a meghatározó. Szeretem az ügyfeleimet megismerni.
