A Komáromi Jókai Színház Zsugori című darabja igazi kasszasiker!
A darabnak már a keletkezése is különleges. Molière A fösvény című vígjátékát 1796-ban – mondhatni, hogy még „frissiben” – átírta egy komáromi születésű, kegyes tanítórendi tanár, Simai Kristóf. Hogy a neves úriember átirata mennyire volt eredeti, abba inkább ne menjünk bele, egy dologhoz azonban nem fér kétség: rendkívül jó ismerője volt a népies magyar nyelvnek. (Fotó: Dömötör Ede)
Zsugori uram világában ugyanis csak úgy repdesnek a vicces közmondások és cifra hasonlatok. Ezért is látta meg benne a „mulatságos játék” lehetőségét Katona Imre dramaturg, aki Csokonai- és Pálóczi-versek beemelésével magyar vásári komédiát alkotott belőle.
Már csak a zene hiányzott hozzá! Nem sokáig, mert Szarka Gyula örömmel írt igazi, ghymesi hangvételű muzsikát hozzá.
„Szerelem, szerelem, ez gyötrelem…” dúdoljuk napok múlva is. Próbáljuk kiverni a fejünkből, elfelejteni, mint a csúfos első szerelmet, de nem lehet. Jön, váratlanul, pont onnan, ahonnan nem kéne. Zsugori uram fia (Tóth Károly) nem a neki kiszemelt gazdag özvegybe szeret bele, hanem a fiatal, szegény lányba, akire pont az apja „ácsingózik”. Szegény főhős, hiába reménykedik, hogy legalább a lánya (Bakonyi Alexa) szófogadó lesz, és igent mond a jómódú, ám éltes kérőjének... Abból se lesz semmi!
Az előadásban erősek is a női karakterek. Emília (Jókai Ágnes) például mindvégig egy láthatatlan madzagon rángatott marionettfiguraként mozog, ami befolyásolható, akaratgyenge jellemét szimbolizálja. A figurák maszkszerűen vastag sminkje sokat elárul. Ahogy azt Varga Boglárka, a színház sminkmestere mondja:
– Székely László rendezőtől nagyon pontos instrukciókat kaptunk. A cél az volt, hogy az érzelmeket „ráfessük” a szereplők arcára. Így kapott a mindig morcos tizedes szigorú szakállt, Zsugori uramról meg már messziről lerí, hogy bele van fáradva az örökös rettegésbe, hogy elveszítheti a pénzét.
Számolgatja hát Zsugori az aranydukátokat, hiszen ahogy Molière Harpagonja mondja: „Minden nagy tettnek a készpénz az idege, s hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen, győzni segit hadban éppúgy, mint szerelemben. “
Vajon hogy látja a darabot a Zsugorit alakító Fabó Tibor?
– A comedia dell‘arte, vagyis a vásári komédia nem könnyű műfaj. Rengeteg benne a tánc és az ének. Zsugori karaktere, ahogy az összes többi is, kicsit eltúlzott. Minél többet játsszuk, annál jobban szeretem. Minden tekintetnek, minden gesztusnak szabott ideje van. Kicsit olyan a darab, mint egy óramű: csak akkor működik, ha minden fogaskerék a helyén van.
Legközelebbi előadások:
Március 22., csütörtök, 19.00: Dunaszerdahely
Március 25., vasárnap, 15.00: Komárom
