Meghívlak amerikai konyhámba!
... invitál bennünket Pásztor Márta, aki matematikatanár Seattle-ben. Márta Pozbáról származik, és több mint húsz éve él a Csendes-óceán menti Seattle-ben. Mindjárt az elején figyelmeztet, hogy az amerikai konyha igenis színes, színes!
Ti mit esztek ott, Amerikában? Egyik unokatestvérem mindig megkérdezi ezt, ha otthon vagyunk a szülői házban, Pozbán. Mert mindenki kíváncsi egy messzi ország ízeire. Nos, az amerikaiak nem csupán hamburgert vagy hot dogot esznek. Kezdetben a bevándorlók abból főztek, amit találtak: hal, vad, kukorica, bab, tök. Aztán az ételeik lassan átalakultak, hiszen Amerika a bevándorlók országa. Így aztán az idők során még a pizzából is „őshonos” amerikai étel lett.
Az én konyhám – alaprajzát tekintve – mindenképpen amerikai, nyitott konyha, kulinárisan viszont fúziós. A hagyományos magyar ételeket amerikai alapanyagokból főzöm, így nem ugyanolyanok, mint otthon, Pozbán. Pont ez benne a csavar, a fúzió. Az elején, ha magyar ételeket akartam főzni, például nokedlit, az eredmény katasztrofális lett, elsősorban a liszt miatt, mert itt még az is más. Jó ideig eltartott, amíg kikísérleteztem, melyik a jó liszt. A magyar fűszerpaprikát még mindig otthonról hozom, de természetesen főzök új ételeket is, amerikaiakat, moderneket, amelyeket már itt tanultam. Mikor például először mentünk barátainkkal mexikói étterembe, nem tudtam, mit rendeljek. Ma pedig a tortilla, a quesadilla, a burrito, az enchilada és a taco a kedvencem! Kezdetben nagyon furcsállottam az ünnepi nagycsaládi vacsorák potluck jellegét – és még ma, sok év után sem tudok vele mit kezdeni. Ez azt jelenti, hogy vacsorára mindenki hoz valamit, s ebből alakul ki a menü.
A főételt, a húst többnyire a háziak biztosítják, én általában köretet viszek vagy édességet. Ahhoz is nagyon hozzá kellett szoknom, hogy itt nem az ebéd, hanem a vacsora a főétkezés. Szerencsére férjem vevő a másságra, így a magyaros ételekre is. Kedvencét, a mogyoróvajas kenyeret mára megszerettem, bár én inkább pirítósra kenem a mogyoróvajat.
Az amerikaiak mindenevők
Nemcsak gyorsételeket fogyasztanak, de jókat is esznek. Nagy hagyománya van az éttermi étkezésnek (legyen az reggeli, laktató délelőtti brunch, gyors ebéd vagy késő esti vacsora), ám főznek otthon is. Tény, hogy sok a túlsúlyos ember, népszerűek a félkész ételek, és sok étel nagyon cukros.
Amíg mindketten megfelelő munkára vártunk (ez körülbelül másfél évig tartott), egy ideig mi is olcsó ennivalón éltünk. Mi is megvettük a fagyasztott pizzát, a panírozott halszeleteket (semmi köze nincs a halhoz), az adalékanyagokkal teletömött, előreszeletelt, nejlonzacskós, puha fehérkenyeret. Itt érvényes csak igazán, hogy tartózkodni kell a gyorséttermi „kajától”. Az éttermi adagok túlméretezettek, a félkész, BEDOBOZOLT ételek nagyon népszerűek, és a többség olcsó szupermarketekben vásárolja még a zöldséget is – ám én a főzést részesítem előnyben. Szeretem tudni, mit eszek.
Ma már lehetőleg egészséges vagy bioalapanyagokat vásárolok, bár még fontosabbnak tartom azt, hogy szezonális és helybeli (és nem agyonutaztatott) hozzávalókból főzzek. Termelői piacra járok, a friss zöldséget és gyümölcsöt többnyire ott szerzem be. A hagyományos magyar zöldpaprika hosszú évekig nagyon hiányzott, a bell pepper-ből nem lehet igazi lecsót főzni. Szerencsére mostanság már van hasonló a piacon. A magyar füstölt kolbász és a vékony levestészta is hiányzik, de már rendelhető az interneten.
Grill cheese sandwich
Igyekszem teljes kiőrlésű lisztből készült tésztát vagy kenyeret venni és jó minőségű tejterméket és húst fogyasztani. Mivel ez drágább, így kevesebb húst eszünk (ez számunkra és a környezet számára is előnyösebb). Kenyérből az európai jellegűt szeretem, azt, aminek rendes, ropogós héja van. A nejlonzacskós szendvicskenyérből a férjem grill cheese sandwich-et készít (ez sajtos grillszendvics, könnyen olvadó sajt hozzá a legjobb). Főleg krémes paradicsomlevessel finom ősszel vagy a hideg télben – amolyan komfortkaja, a közkedvelt mac and cheese (sajtos makaróni) mellett. Sokszor még ma is meglepő az ízek társítása: az édes bundás kenyéren (French toast) néha a gyömbér is ott van a banán mellett.
Hadd soroljak fel néhány alapanyagot, amelyekkel Amerikában találkoztam először
Édesburgonya (sweet potato). Főzve egészséges köret, sütve akár nassolnivalónak is remek, rakottast is főzök belőle. Sütőtök (pumpkin): felhasználható leveshez, köretnek, süteményekhez. Panko: japán jellegű, durvább zsemlemorzsa, egészségesnek tartják a panírozáshoz. A chiamag (chia seeds) egy szuperélelmiszer, nagyon egészséges, pudingot készítek belőle. Kókusztejjel és kókuszvajjal is főzök, s nagy kedvencem a quinoa. Ebből a gluténmentes magból remek saláta készül, amit mindenféle zöldséggel gazdagítok. Rizsből ma már inkább csak barna rizst fogyasztunk. Az avokádó pedig a nagy ászom: ebből készül a remek mártogatós, a guacamole, de szendvicsen vagy tésztákkal is kitűnő.
Nagy kedvencem a juharszirupos amerikai palacsinta (pancakes with maple syrup), gyakran ezt adok reggelire. Megtanultam granolát és müzlit csinálni, így reggelire ma már mellőzzük a dobozolt, édesített gabonaneműket (cereal), pedig kezdetben ezeket ettük. Itt szerettem meg az egészséges zabkását (oatmeal), főleg bogyós gyümölccsel, magvakkal és diófélékkel tálalva. A muffin örök szerelem, még sütőtökös és kukoricás változatban is. Ne feledkezzek meg a bagel-ről sem, ami egy zsemleszerűség, előbb főzik, aztán sütik; természetesen a frissen sült a legjobb. Az angol muffin (English muffin) egy tipikus reggeli péksütemény, szendvicsalapnak is remek.
Buffalo csirkeszárnyak
Szeretem a különféle pitéket (pie: almás, barackos, áfonyás, csokoládés, pekándiós, sütőtökös). És ott van a cupcake. Ma Amerika-szerte az a mánia hódít, hogy egyenlő arányban legyen benne a tészta és a krém. A banana split (sült banán) pedig vaníliafagylalttal finom. Apropó, fagylalt! Az elején igencsak meglepő volt számomra, hogy az amerikaiak az édesség mellé még fagyit is feladnak.
Amerikában nagyon kedvelt a szendvics, én is elélnék rajta. A klasszikus reuben szendvics sózott marhahúst, svájci sajtot, egy speciális öntetet és savanyú káposztát rejt. A philly szendvics bagettjében vékonyra felszeletelt steak (marhasült) van, amire mozzarella vagy provolone sajtot olvasztunk. A pulled pork szendvicsek disznóhúst tartalmaznak, speciális öntettel. A buffalo csirkeszárnyakat jellegzetes csípős szósz fedi, amit mindig készen veszek meg a boltban. Hamburgert, cheeseburgert néha itthon is csinálunk, de inkább kisvendéglőkben eszünk.
Cobb saláta
A salátákat igazán csak Amerikában ismertem meg. Ilyen a cobb saláta, mely az 1930-as évek óta szerepel az amerikai étlapokon, és nagyon egyszerű. Igazából apróra vagdalt zöldségekből, sült csirkemellből, főtt kemény tojásból áll. A klasszikus amerikai káposztasaláta, a coleslaw pedig egy végtelenül egyszerű savanyúság.
Ami a halat illeti, szerencsém van, mert Seattle tele van remek éttermekkel, sőt, Amerika egyetlen, száz százalékban bio étterme is itt található. Amerika egyik legjobb termelői piaca pedig félórányi sétára van tőlünk. A város tipikus gyorsétele a fish and chips és a clam chowder (fehér húsú hal burgonyachipsszel, és kagylóleves), s nagy kedvenc a cédrusdeszkán sült lazac (cedar plank roasted salmon). Fehér húsú halon és lazacon kívül itthon én más halételt nem nagyon készítek, mert ha más tengeri herkentyűkre vágyunk, válogathatunk a jobbnál jobb haléttermek között.
A sok húsétel közül Amerikában első helyen mindig a csirke szerepel. A barbecue nálam otthon nem hódít, de barátoknál, rokonoknál szívesen fogyasztjuk az alacsony hőfokon és hosszan sütött húst. A tésztaféléket pedig megtanultam sok zöldséggel és hallal enni. Sokféle krémlevest és chili-t is főzök, ami nem más, mint csípős bab, egyfajta sűrű levesszerűség.
Cedar plank roasted salmon
Végezetül pedig: a hálaadás napi pulykalakoma egyedülálló! Tudjuk, hogy az amerikaiak egyik legfontosabb ünnepe a hálaadás napja, ekkor adnak hálát a jó termésért. Ez mindig november hónap negyedik csütörtökjére esik. A nap annyira egybefonódott a pulykával, hogy pulykanapnak is nevezik, és ilyenkor egészben sült pulykát tálalnak az asztalra. Története közismert: a Mayflower fedélzetén az Európából érkező első telepesek a hideg és az éhezés áldozatai lettek, és a megmaradottak az őszi termést egy nagy vacsorával ünnepelték. Ez volt az első hálaadás napi vacsora, ahol pulykát tálaltak fel. (Ezt tudták csak „levadászni”, ugyanis a vadpulyka már az indiánoknak is a kedvence volt.) Ez a szokás utána is megmaradt az Egyesült Államokban. Sőt, az elnök a hálaadás napján hagyományosan egy pulykának mindig megkegyelmez.
Kedvcsinálónak a tipikus amerikai ételek közül a klasszikus amerikai palacsinta receptjét adnám közre, amit először egy pancake vendéglőben ettem. Választhattam, hogyan akarom: juharsziruppal leöntve, jókora vajdarabbal a palacsinták tetején, vagy kevésbé édesen, császárszalonnával és tojással. Bár nem emlékszem, mire voksoltam, tény, hogy túléltem. Azóta már méltányos mennyiségben fogyasztottam amerikai palacsintát. Sosem eszem viszont juharsziruptól tocsogósan vagy épp szalonnával és tojással. Egy kevéske juharszirupot megengedek magamnak, de vajat nem. Inkább egy kis fahéjas cukorral meghintve, friss gyümölcsdarabokkal tálalom. Néha lekvárral, mogyoró- vagy mandulavajjal, esetleg nutellával megkenem, és párosával összeragasztom őket. Jó étvágyat hozzá!
Klasszikus amerikai palacsinta Hozzávalók: 260 g liszt, 3 teáskanál sütőpor, fél teáskanál tengeri só, 100 g kristálycukor, 1 tojás, 300 ml tej, 200 ml író, 2 evőkanál olvasztott vaj.2
A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sütőport, a sót és a cukrot. Egy másik tálban habverővel alaposan elhabarjuk a tojást a tejjel, az íróval és a megolvasztott (langyos) vajjal, majd a lisztkeverékhez adjuk, és csomómentesre kikeverjük. Sűrű, de folyós tésztát kapunk. Egy teflonserpenyőt vajjal enyhén kikenünk, és közepes hőmérsékleten felforrósítunk. Három-négy foltban egy-két evőkanálnyi masszát öntünk bele, és kisméretű korongokra elsimítjuk. Mérsékelt tűzön mindkét oldalukat egy-két perc alatt aranybarnára sütjük. Amikor látszik, hogy az aljuk pirul, és a tetejük elkezd megszilárdulni, megfordítjuk a korongokat. A maradék masszából további kis palacsintákat sütünk, s tálalásig melegen tartjuk. Juharsziruppal fogyasztjuk.
Pásztor Márta egy Léva melleti faluból, Pozbáról származik. A prágai Károly Egyetemen szerzett tanári diplomát, majd a Csallóközben tanított. Férje 1993 nyarán az amerikai Peace Corps (Békeszolgálat) környezetvédelmi önkénteseként érkezett Szlovákiába. Három évvel később költöztek ki a Csendes-óceán menti Seattle-be. Márta ma matematikatanár egy egyetemi előkészítőben. Szabadidejében a www.floorcookies.com blogot írja angolul és magyarul.
