A történelemben járatos olvasó előtt ismert a „gyarmat” fogalma. Egy-egy nagyhatalom az általa meghódított területen településeket hozott létre, melyek kicsiben ugyan, de a gyarmatosító ország jellemzőit (nyelv, építészet stb.) mutatták. Egy kis fantáziával azt mondhatjuk, hasonló jelenség létezik a női testben is.
Az anyaország, esetünkben az anyaméh képes apró kis „gyarmatokat” létrehozni, melyek anyaméhként viselkednek.
Az anyaméh görög neve „métra”, az „endo(n)” pedig a „belül, belső” jelölésére szolgáló előtag. E kettő kapcsolódásából alakult ki az „endometrium”, vagyis a méh legbelső rétegének, a méhnyálkahártyának orvosi neve. E szóból alakult ki az „endometriózis” kifejezés, amely a méhüregen kívül, mintegy „gyarmatként” előforduló méhnyálkahártya-szigetet jelent.
Hogyan jöhet létre ilyen „gyarmatosítás”? A méh nyálkahártyája az ivarérettség idején minden hónapban készül a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nem történt fogamzás, nincs mit befogadni, s az így funkció nélkül maradt nyálkahártya lelökődik: létrejön a havivérzés.
Normális körülmények közt a lelökődött nyálkahártya a hüvelyen át elhagyja a méh üregét.
Ha valamilyen oknál fogva a méhnyakcsatornában a menstruációs vér útja akadályozott, előfordulhat, hogy a leszakadt nyálkahártyasejtek visszafelé, azaz a petevezetéken át a hasüregbe jutnak, megtapadnak a hasnyálkahártyán, és ott „gyarmatot” hoznak létre. Gyarmatosításra nyílik alkalom a császármetszés vagy egyéb, a méhűr megnyitásával járó műtétek során is.
A történelemből azt is tudjuk, hogy a gyarmatok előbb-utóbb lázadozni kezdtek. „Lázadoznak” az endometriózis telepei is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az idegen helyen megtelepedett méhnyálkahártyasejtek ugyanúgy reagálnak a petefészek hormonjaira, mint az eredeti helyen lévő sejtek. Vagyis minden endometriózis-gyarmat – legyen bármilyen távol az anyaméhtől – úgy reagál, mint egy „mini anyaméh”, azaz a nyálkahártya megduzzad, lelökődik, majd újra épül.
Ezért volt rejtélyes betegség a múltban – a hormonok megismerése előtt – az endometriózis. Nehéz volt ugyanis megmagyarázni a havi rendszerességgel visszatérő panaszokat: heves hasi, alhasi görcsök, a császármetszés műtéti hegének megduzzadása, fájdalma. Kevésbé rejtélyes, ám a hormonéra előtt nehezen értelmezhető volt a havivérzés rendellenessége: szokatlan erőssége és fájdalmassága. E tünetek mögött az endometriózis leggyakoribb formája rejtezett: az a forma, amikor a nyálkahártya belenő az anyaméh izomzatába. Ilyenkor a méhfalban a jóindulatú izomdaganathoz, a „miómához” hasonló csomó alakul ki.
Gyógyítható-e az endometriózis? Ha a panaszok enyhék, nem sürgős a kezelés, hiszen a petefészek működésének megszűnése után, a változókorban a „gyarmat” kisebbedni kezd, és az általa okozott panaszok is megszűnnek. Természetesen ma már nem kell várni a klimaxra, hiszen a endometriózis hormonok segítségével – lényegében előrehozva a változókort –, ill. szövődmények esetén műtéti úton is jól gyógyítható.
