A mai nők már inkább a Szex és New York lányai, és nem Született feleségek. Már nem a férjet és a családot akarják szolgálni elsősorban, és nem akarják magukat alárendelni. Saját vágyaik szerint akarnak élni, maguk akarják meghatározni (és megtalálni) a helyüket az életben.
Természetellenesen sűrű szempillák, túldúsított (felturbózott) hajfürtök, extramagas tűsarkú, minden alaposan eltúlozva... Vajon miért akarnak a nők műnőnek látszani?
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor első gyerekem születése után meztelenül beálltam a tükör elé. Fiatal, csinos nőből hirtelen asszony lettem – ráadásul csúnya és kövér asszony. Elsírtam magam.
Elsa Sahal francia keramikus a női testet ábrázolja néha megbotránkoztató módon. Ő is azt az álláspontot képviseli, hogy a különböző női zavarok – így az evészavaris – összefüggésben vannak azzal, hogy nők vagyunk.
Nőnek születtem. Aztán sokáig tanultam, hogyan hozzam ki magamból az Igazi Nőt. Egy feminista ismerősöm most biztos lecsapna rám, hogy ugye, ugye: a nők fokozatosan megtanulják, hogy nem egyenrangúak a férfiakkal, a társadalom belekényszeríti őket az alárendelt szerepbe.
Furcsa teremtmények vagyunk mi, nők. Találkozunk egy régi osztálytársunkkal, a szemünk sarkából alaposan felmérjük – hogy aztán a nap hátralevő részében törjük a fejünket, mitől nézett ki olyan jól. Mitől is leszünk mi jó nők? – tettük fel a kérdést Takács Nóra szépségszakértőnek.
Túl kicsi. Túl nagy. Lapos. Nem egyforma. Lógós. Szoptatás után: jaj! Ilyennek akarom. Nem ilyennek akarom. A nők egy része összeráncolja a homlokát, ha a...
Nem igaz, hogy az erős nőkből hiányzik a mély érzés. Néha az ilyen életeken rejtett fonálként húzódik végig a romantika. Jó példa erre a komáromi Szalay Erzsébet története is.