A nők képesek maradandót alkotni az élet minden területén, így az irodalomban is. Különösös érzékenységgel és szókimondó őszinteséggel nyúlnak egy-egy témához: kendőzetlen szavaikkal képesek igazán magas szinten visszaadni érzéseiket!
Merüljünk el olyan női írók verseiben, akiknek az írás nem csak hobbi, hanem igazi szenvedély is!
Polgár Anikó
Csigagyerek
A hangyának van lába, a csigának nincs:
hiába várja az anyukája,
hogy négykézlábra álljon,
csak csúszkálni tud, mint én a parketten.
De azért ügyesen emelgeti a fejét,
mint a hasukra fektetett kisbabák.
Eső után, mikor meghíznak a csigák,
nem férnek be a házukba, kibújnak belőle,
és csak csúsznak, csúsznak a sárban.
Én is csigagyerek vagyok, szeretek a sárban.
Sokat ittam a tejecskémből,
nem fértem el a házban.
Kijöttem és keresgéltem az anyukámat,
azt a nagy kövér csigát:
a templom mellett mászik ügyetlenül,
és mindjárt rátapos egy anyukáját kereső,
ugrándozó gyerek.
N. Tóth Anikó
Lét-titok
Tíz éve, hogy itt vagyok, ez a legnagyobb titok.
Hol voltam, amikor még nem voltam?
Felhőháton lovagoltam?
Csillagokkal haverkodtam?
Angyalokkal bújócskáztam?
Gólya hozott? Vagy egy álom
küldött lepkeszárnyon?
Jó, hogy tíz éve vagyok,
de hogy miért, örök titok.
Vida Nikolett
Fénymorzsák
Kilépek az összefröcskölt tájba,
esős aszfaltillat.
Odafenn a végtelen tintaég,
idelenn pocsolyák, csigák, kukacok.
Az autók hasa alatt
portyázó macskák osonnak.
Otthont kereső emberek
fáradt lehelete űzi el a csendet.
Csak egy kicsit nézem őket –
mondja a másik én
– és haza megyek.
– Rendben –
válaszolom csendben és felnevetek.
Fagy rágcsálja orromat.
Arcomra fénymorzsát szór
a kibukkanó Hold.
– Most már menjünk – suttogom.
Rácz Boglárka
a költő élete
a költő élete csupa zárójel
csupa vessző kettőspont
haldokló írásjelek sokasága
papír
lapjain véraláfutás
a költő élete követhetetlen
rendszertelen cikázás
sejteni nem sejteni
szólni miről akar
a költő élete néha
három versszak
vagy három sor
vagy egy-egy villanás
a költő
szót ért a szavakkal
versébe simul
öntudatlanul
álmában betűk között imbolyog
tenyerében kanyarog
a fogalmazhatatlan
Rožňo Jitka
Gyökerekről
fogj
míg átgázolok
a bozóton
a menyasszony
hamuszín fátyolának
végén
kis titkok tincse
a szárba szökkenés
lehetősége
a férfi
lehetősége
ki naponta
kérleli
térden állva
kitartóan
többet
mint azelőtt
***
tikkasztó a délidő
elapad a nyál
akár a nyár
ideje gondolnunk
az almákra
***
derékig
ezüst körök
tisztaságába merülve
a csukló támasztja
a kezek
egyenesét
fogj
esővel befújt
kövület leszek
míg el nem engedsz
***
gyökerekről
nőnek
a kazalfák
