Amikor a People magazin a XX. század legszexisebb nőjét kereste, a szerkesztőség egyetlen tagja sem habozott: a címet Marilyn Monroe-nak ítélték.
Bármit gondoljanak is némelyek róla mint művészről, Monroe éppen annyira hozzátar tozik a nyugati kultúrához, mint Andy Warhol róla készített hírres portrésorozata. A történelem része – és talán minden idők legkedveltebb, legirigyeltebb és leghíresebb nője.
(Kép forrása: oc.wikipedia.org)
Mi volt a titka?
„Ellentmondásosan keveredett benne az angyali és a csábító, az uralkodás és az alázatosság” – írta róla képes életrajzában Jenna Glatzer. Sokan próbálták és próbálják ma is utánozni, elsősorban Madonna, aki bizonyos mértékben a néhai filmsztárnak is köszönheti a sikereit. Material Girl című klipje egyértelműen tisztelgés Az urak a szőkéket szeretik (1953) című film előtt. A film egyik jelenetében Monroe egy rózsaszín szaténből készült bustier ruhában énekli a Diamonds Are a Girl’s Best Friend (A gyémántok a lányok legjobb barátai) című dalt, miközben drágakövek peregnek végig rajta.
Valahogy ezzel a megjelenésével vált halhatatlanná, pedig ez a kép csupán egy kis részét mutatja a valódi személyiségének. Igen, ragyogó és elbűvölő volt, ugyanakkor sokkal intelligensebb és érzékenyebb is, mint ahogy azt Hollywood el akarta hitetni velünk.
Marilyn Monroe sok tekintetben inkább híresség volt, mint okos művészember. Művésznevét is csak 1946-ban vette fel.
A Niagara (1953) és A folyó, ahonnan nincs visszatérés (1954) későbbi sztárja 1926-ban Norma Jeane Mortensonként látta meg Los Angeles-ben a napvilágot. Ezt a nevet azonban nem sokáig viselte, mert anyja – első férje után – már Norma JeaneBakernak kereszteltette meg.
A rejtélyes családnevek és a feltételezett apák (Monroe úgy hitte, hogy igazi apja Charles Stanley Gifford volt) csak a kezdetet jelentették. Élete úgy zajlott, mint valami film, de a forgatókönyv nem igazán emlékeztetett azokra a könnyű vígjátékokra, amelyek később híressé tették.
Mire felnőtt, Norma Jeane már szinte másra sem tudott gondolni, mint Hollywoodra, a mozira és a korabeli sztárokra. Álomvilágba vágyott: menekülni akart a keserű valóságból, ami gyerekként kijutott neki. Lelki beteg anyja nem sokkal születése után elhagyta őt, gyámok és nevelőotthonok között ingázott – sokszor erőszaknak kitéve. Soha nem érezhette azt, hogy igazán fontos valakinek a világon, hogy szeretik, és figyelnek rá. Bizonyára innen fakadt a sztárság és az ünnepeltség iránti vágya.
A kiugrás lehetősége 1945-ben jött el, amikor a fényképész David Conover lefotózta a hadianyaggyárban, ahol dolgozott. A 19 éves fiatalasszony – James Dougherty felesége – nemcsak szép volt, hanem igéző is. Teljesen fesztelenül állt a fényképezőgép elé. Alig néhány hónap alatt ismert modell lett, a következő évben pedig aláírta élete első szerződését a 20th Century Fox stúdióval. Itt vette fel a Marilyn nevet, amely jól illett anyja leánykori nevéhez, a Monroe-hoz.
Monroe a Hétévi vágyakozás forgatásán. (Kép forrása: za.wikipedia.org)
Személyes élete a nyilvánosság előtt zajlott: a válás Jamestől, a szexi Miss Golden Dreams naptár azzal a képpel, amelyet aztán Hugh Hefner megvett a Playboy első számához, a címlapfotó a Life magazinban, az 1954-es szökés Jo DiMaggio baseballjátékossal, harmadik házassága a drámaíró Arthur Millerrel, két abortusz és harminc egy film, amelyek közül az utolsó, a Valamit adni kell korai halála miatt befejezetlen maradt.
1962-ben halt meg altató-túladagolásban. Tragikus vég volt, azóta is rejtély övezi. Öngyilkosság, véletlen, esetleg gyilkosság a Kennedy-fivérekhez fűződő viszonya miatt? Mindenesetre még ez is táplálta hírnevét.
Mitől divatos még mindig?
Egyik fő vonzereje a haja volt: fényes, selymes, hullámos, mindig tökéletesen vágva és nagyon kiszőkítve. A világ leghíresebb szőkéje valójában csak 19 évesen lett szőke, amikor az egyik modellügynökség igazgatója azt javasolta neki, hogy dauerral tartsa kordában dús fürtjeit, és szőkítse ki vörösesbarna haját.
Marilyn és John F. Kennedy (Kép forrása: forbes.sk)
Állítólag kilenc különböző árnyalatot próbált ki, mígnem kikötött a platinánál, amely aztán Marilyn-szőkeként vonult be a történelembe. „Nem kedvelem a túlzott napozást. Szeretek mindenhol világos lenni” – mondta az egyik magazinnak, amikor tejfehér, állandóan Nivea krémmel ápolt bőréről kérdezték. Ragyogó arcbőrének viszont másban rejlett a titka: nem krémet, hanem vazelint használt.
De a legérdekesebb mégis időtlen sminkje volt: fekete szemhéjtus és nagy adag szempillafesték, hogy hangsúlyozza tekintetét, határozott szemöldökét és vérvörös ajkát. „Nem tudom, ki találta fel a magas sarkú cipőt, de minden férfi hálás lehet érte” – nyilatkozta egyszer. Mindig is azt hangoztatta, hogy az érzéki mozgás kulcsfontosságú egy szexszimbólumnál. Valódi mestere volt a csábos járásnak.
Marilyn gyakran hangoztatta, hogy a Chanel No5 a kedvence. (Kép forrása: pinterest.com)
Egyszer állítólag egy centivel megkurtíttatta egyik cipőjének sarkát, mert úgy jobban ringott a csípője! Ruháit mindig a cipőihez igazította, és csak olyanokat választott, amelyek kiemelték a nőiességét. Ilyen volt az a Jean Louis által tervezett rózsaszín, kétezer kristállyal díszített, testhezálló ruha is, amelyben a Kennedy elnök 45. születésnapjára rendezett műsorban fellépett. A ruhát annyira szűkre szabták, hogy rajta kellett össze varrni. A hatás felejthetetlennek bizonyult, amit az is jelez, hogy a ruha később egymillió dollárért kelt el.
A legtöbbet azonban azt az összeállítást utánozták, amelyet a Hétévi vágyakozás metrójelenetében viselt: fehér kreppselyemből készült nyakpántos ruha, harmonikaszerűen pliszírozott szoknyával. Ezt is Travilla tervezte. Marilyn az ő ruháiban mutatkozott a legszívesebben mind a filmvásznon, mind a stúdiókon kívül. Bármit viselt is, sztár volt. Sztár, amikor csak egy egyszerű ceruzaszoknyát vett fel pulóverrel (melltartó nélkül), vagy amikor kajánul megjegyezte, hogy meztelenül alszik, mindössze két csepp Chanel No5 parfümmel a testén. „Viszlát, bébi.”
