Nők a könyv útjában

A könyv útja kacskaringós, míg eljut az olvasóhoz. Ha gondos kezek gondozzák, jó könyv születik. Most olyan nőket mutatunk be, akiknél egy kis időre megpihen a könyv. Kiváló szakemberek ők, akiknek a műfordítás a szakmájuk.

A műfordítók igazából fordítók, akik az idegen nyelven megírt szépirodalmi művet tolmácsolják. Hitelesen fordítani persze nem könnyű. Akkor hiteles és jó egy fordítás, amikor a kész mű azt fejezi ki, amit az eredeti mű is ki akart fejezni, és úgy mondja, ahogyan az is mondta. Ha nem volnának műfordítók, akkor a világirodalom remekeit nem ismernénk.

A műfordító munkája az irodalmi művek fordításából áll. Riportalanyaink úgy gondolják, fontos, hogy a célnyelvben tökéletesen mozogjanak. Ez a munka alázatot követel. Tiszteletben kell tartani a szerzőt és a művet! A szabadúszó műfordító szívvel-lélekkel teszi a dolgát. Nem is teheti másként, mert a szakmai és az anyagi megbecsülés itt sem jár kéz a kézben. Bizony, a műfordítást nem fizetik meg, pedig a műfordító pótolhatatlan munkát végez. 

Garajszki Margit (33), Budapest, műfordító és író

Már a dabasi általános iskolában anyukája hatására szlovák szakkörre járt, majd magyar–szlovák két tannyelvű gimnáziumba. Nagy kihívást jelentett számára a Pozsonyi Comenius Egyetem, ahova szlovák nyelv és irodalom szakra jelentkezett. Nem bánta meg. A műfordítás mellett színházakban és a pozsonyi magyar nagykövetségen is dolgozott. Elvégezte a Pozsonyi Színművészeti Egyetem színházi rendező és dramaturg szakát. Ma már dramaturgként dolgozik, ír és fordít. 

Hogy lesz valaki műfordító?

– Magyarországról, Dabasról 19 évesen kerültem a pozsonyi egyetemre és az első két évben főleg a nyelvet tanultam. Később megismertem a szlovák irodalmat. Szerettem volna ezeket a műveket megmutatni a magyar ismerőseimnek, így elkezdtem novellákat fordítani.

Garajszki Margit

Az egyetemi időszak alatt teremtette meg Bobula alakját, egy pályázaton indult is vele, és a kiadó biztatta a folytatásra.

– Idén Bobula megjelent magyarul is, az én fordításomban. Sokáig képtelen voltam rá. Annyira bennem élt az eredeti szöveg, hogy a magyar esetlennek tűnt. Most már nem volt gond. Nehéz szakma ez, mert állandó döntéshelyzet van. Viszont intellektuális kihívás is. Szeretek együtt gondolkodni az írókkal, próbálom megérteni a világukat.

Magyarról szlovákra is fordított már: Tasnádi István Cyber Cyrano című drámáját, amelyet a pozsonyi Aréna Színházban mutattak be. – Érdekes tapasztalat volt. Prózát nem fordítanék, hiszen a szlovák nem az anyanyelvem, de ez más volt. 

• Legutóbbi fordításai
  Pavel Vilikovský könyvét fordítottam, ami idén a könyvhétre jelent meg. Fontos, hogy nekem is örömet okozzon a fordítás. Éljen bennem a vágy, hogy mások is elolvashassák a könyvet, ami tetszik. 
• Amit szeretne lefordítani 
  Hosszú a lista. Most először fordítok csehből – Martin Reiner elbeszéléseit  – magyarra. A K4-sorozatban jelenik meg. Pár éve pár baráttal egy „visegrádi négyek” könyvsorozatot hoztunk létre, amely egy időben jelenik meg az eredeti nyelven és fordításokban egyaránt. 
• A család
  Férje Kollai István, aki a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója volt. – Férjem nem szokta szeretni, ha túl szoros a határidő. Olykor elolvassa a fordításomat.

Mészáros Tünde (46), Pozsony-Balony, műfordító

Elsősorban szlovákról magyarra fordít, de angolból, csehből és néha németből is. Gyerekkönyveket pedig magyarból, angolból és németből fordít szlovákra.

Hogyan lesz valaki műfordító?

Tünde a prágai egyetemi évek alatt szakfordításokból tartotta el magát.

– 15 évig dolgoztam szakfordítóként, főként angolból fordítottam, az orvosi műszerek leírásától kezdve a marketinges szövegig mindent. Meglehetősen unalmas volt, és szerettem volna valami érdekesebbet kapni. Jelentkeztem a pozsonyi Kalligram kiadónál, hogy volna-e valami fordítanivaló. Az első fordításom egy novella volt, és rögtön beválogatták a legjobb magyar(országi) novellafordítások antológiájába. Ezután sorra kaptam a megbízásokat. A szlovák szinte a második anyanyelvem, de magyar szépirodalmat azért nem fordítanék szlovák nyelvre. Fontos a jó szerkesztő, akivel meg lehet beszélni a vitás kérdéseket. Azt vallom, hogy a gyerekkönyvekhez dupla felelősséggel kell hozzáállni, mert nem mindegy, hogy mit adunk a jövő generációjának a kezébe.

Mészáros Tünde

• Legutóbbi fordításai
  Az idei budapesti könyvhétre négy könyvet fordítottam: Veronika Šikulová, Jana Beňová, Samko Tále és Ondrej Štefánik könyveit. Ezután egy angol gyerekkönyvsorozat második kötete született meg magyarul. Várható egy újabb Veronika Šikulová-könyv és két gyerekkönyv lefordítása angolról szlovákra.
• Amit szívesen fordítana
  A kihívásokat szeretem és a jó irodalmat. A jó könyv mindig izgalmas. Van egy könyv, amelynek fordítására régóta készülök: ez Krista Bendová gyerekkönyve.
• Kinek ajánlaná ezt a szakmát?
  Annak, aki jártas a nyelvekben, és nyitott személyiség. Alázatosnak kell lenni, mert itt nem magamat akarom megmutatni, hanem csak egy csatorna vagyok. A szöveget tiszteletben kell tartani, de meg is kell küzdeni vele. És az önfegyelem is fontos, hogy az ember tudjon csak a munkájára koncentrálni. Sajnos, ez utóbbi jó tulajdonság nincs meg bennem, de nyomás és stressz hatására zakatolok, mint egy gőzmozdony. A habitusomnak egy nyüzsis szakma jobban megfelelne, ám én szeretem a munkámat. Ezért aztán maradok a fenekemen!
• A család
  Tünde két kamaszodó lány édesanyja, a férje pedig teljes értékű családapa. – Elvégzi ugyanazokat a feladatokat a család és a háztartás körül, mint én.

A gyerekek igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Van úgy, hogy elvonulok egy hétre dolgozni, egy alkotóházba például – ott és akkor csak dolgozom. Ilyenkor a férjem viszi a családot.

Antal Anna (52), Dunaszerdahely, szakfordító és szinkrontolmács

Magánvállalkozóként dolgozik. Mindig is tolmács, fordító szeretett volna lenni. Álma beteljesült. Eddig csak szakszövegeket fordított, de szívesen kipróbálná magát a műfordításban is. 

Hogy lesz valaki tolmács?

– Eredetileg angol–orosz tolmácsnak készültem, de olyan szak nem nyílt. Tanárképzőbe mentem, és középiskolai angol–szlovák tanár lettem. Néhány évig tanítottam. Az első szakmai tapasztalatokat egy amerikai egészségügyi cég közép-európai központjában angol-magyar-szlovák-cseh tolmácsként szereztem. 

Antal Anna

• Legutóbbi fordításai
  A szenzomotoros szemléletű állapot- és mozgásvizsgálat felvétele, értékelési szempontjai és alkalmazási lehetőségei témakörben tartott szakképzésen tolmácsoltam magyar–szlovák–angol nyelvi kombinációban. A háttéranyagot is én fordítottam magyarról szlovákra. 
• Amit szeretne
  Hatalmas kihívás lenne Müller Péter egyik művét lefordítani. Eddig csak egy műve jelent meg szlovák nyelven. Szerintem a szlovák olvasók is szeretettel fogadnák. 
• Kinek ajánlja a szakmát?
  Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a mozgalmas életet, az adrenalint – és nem félnek a nyilvános szerepléstől. Elsősorban a tolmácsolási technikák tökéletes elsajátítása a fontos. És a sok olvasás. Állandóan tanulni kell. Az egyik nap egy gyárban tolmácsolok talpig védőfelszerelésben, másnap kiskosztümben egy magas szintű állami egyeztetésen, utána pedig egy cseppkőbarlangban. A rendkívüli monotonitástűrés sem árt, hiszen sokszor hetekig el sem mozdulok a számítógéptől. Miután kialakul egy állandó ügyfélkör, kényelmesen meg lehet belőle élni. 
• A család
  A család védőhálója nélkül ez a munka elképzelhetetlen.

A szűkebb és tágabb értelemben vett családra gondolok, a szüleimre, a testvéreimre, a barátokra, akik segítenek feltöltődni, ha lemerül a generátor.

Hizsnyai Tóth Ildikó (50), Pozsony, műfordító, egyetemi tanár

Több mint 20 éve fordít, többször műfordítói Madách-díjban részesült. Ma főleg tanít, a fordítás inkább csak a hobbija. A Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója. Stilisztikát, szakfordítást és műfordítást tanít.

– A tanítás kitölti az időmet. Csak akkor fordítok, amikor időm van rá, és kedvem. Hosszú műfajokat nem tudok vállalni. Szeretem egy levegővétellel lefordítani a könyvet, hogy érezhető legyen belőle: egy kéz munkája, egy lendülettel készült. Egy 400 oldalas regényre három-négy hónap kell. Erre csak a nyári szünetben van idő. 

Hizsnyai Tóth Ildikó

Hogy lesz valaki műfordító?

– Szlovákiai magyarként valamilyen szinten mindnyájan fordítók vagyunk. Az egyetem után az Irodalmi Szemle szerkesztője lettem. Itt Grendel Lajos a kezembe adott egy szlovák novellát azzal, hogy fordítsam le. Ezt azelőtt sose csináltam. Az ember tudja, hogy nem szabad szorosan követni a szöveget, de meddig nem szabad? Mi az a szabadság, ahol mégiscsak van valami kötöttség? A válaszokra a konkrét szövegekben éreztem rá. Az első fordításaim még kötöttek voltak, sokat kínlódtam velük. Ám szívesen „kínlódom” a szövegekkel. Olyasmit érdemes fordítani, ami tetszik. A szöveggel szeretek együtt lenni. Ez egy magányos foglalkozás, ahol a legjobb barátom a szöveg.

Szótárakat sosem használok. A fordítás mellett mindig volt állásom, mert csak így lehet megélni. Sok diákom szintén fordítóként is tevékenykedik, ami nagyon jó érzés. Workshopokon is moderálok.

• Legutóbbi fordításai
  Idén Pavel Vilikovský és Etela Farkašová prózáit fordította.
• Amit szeretne
  Ne kelljen határidőre fordítani. Legutóbb karácsonyra a fiamnak ajándékba fordítottam egy novellát. Pavel Vilikovskýt nagyon szeretem fordítani. Izgat, hogy meg tudom-e pendíteni a hangot, ami őt tükrözi. Olyan ez, mint a szinkronhang a filmben.
• Kinek ajánlja a szakmát?
  Aki szereti az irodalmat, és sokat olvas. A jó fordító stílusérzékeny és gyanakvó természet, mert itt mindennek utána kell járni. Sokat kell gyakorolni! A jó fordító mer nemet mondani arra, ami nem az ő műfaja. Nem kell félni tőle, mert amikor a szöveggel bíbelődünk, akkor ráérzünk, mire kell odafigyelni. Vigyázat, ha valaki ismer két nyelvet, az még nem jelenti azt, hogy fordítani is tud. Egy jó olvasó, aki jó stiliszta, és van íráskészsége, az már jelent valamit.
• A család
  Férje Hizsnyai Zoltán író, költő. Fia a grafikusi munka mellett ír és fordít. – Ha belemerülök a fordításba, eltűnök a család szeme elől. Otthon vagyok, de az íróasztal mögött. Szerencsére a család minden tagja olvas, ír, fordít, tehát ismerik ezt a lelkiállapotot. Ja, és a végén mindig elmondják a véleményüket.