A női irodalom csak ,,lektűr"?

A tankönyvek általában csak a férfi írókat említik. Még mindig akadnak olyan irodalomtörténészek, akik nem olvastak Szabó Magdát, mert elkönyvelték, hogy „az lektűr”. Nem tudják, hogy ugyanolyan nagy műveket írt, mint Ottlik Géza, mert nem nevelték beléjük. Amíg egy író nem szerepel a tankönyvekben, addig a diákok azt gondolják, hogy kevésbé jelentős.

Új téma, hogy ki ír hitelesebben a nőkről, a női író vagy a férfi író? Egy férfi ugyanúgy meg tudja ragadni egy nő lelkivilágát, bele tud helyezkedni a lelkivilágába, bele tud bújni a főhősnő bőrébe? Ma erről nagy viták folynak, a középpontban pedig a női írók állnak. Erről készítettük összeállításunkat.

MÁSHOGY ÍR A NŐ? – INTERJÚ POLGÁR ANIKÓ ÍRÓNŐVEL

Polgár Anikó műfordító, irodalomtörténész, ma a Selye János Egyetem oktatója. (Előttea nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének a docense, később a Comenius Egyetemen tanít.) Verseket ír, mellette latin, görög, finn, cseh és szlovák irodalmat fordít. Dunaszerdahelyen él, két gyermek édesanyja, férje Csehy Zoltán költő, egyetemi oktató.

Mit ér a nő, ha könyvet ír? – erről faggatjuk Polgár Anikó (46, Dunaszerdahely) egyetemi tanárt, akinek kedvenc témája a női irodalom és a női írók.

– Hogy látja, egy nő jobban tud azonosulni egy női íróval, mint egy férfi íróval?

– Egy nő és egy férfi máshogy olvas női írót, de férfi írót is. Mi otthon össze tudjuk vetni a kettőt, hiszen a férjem is irodalmár. Én egy férfi író művét is tudom női szemmel, anyaszemmel olvasni. Nem biztos, hogy egy férfi is ugyanazokat az elemeket emeli ki egy műből, mint egy nő. Persze, ezt nem mindig kell oppozícióként felfogni. Nádas Péter például nagyon szépen írt a szoptatásról, pedig nem élte meg. Ám egy jó író sok helyzetbe bele tudja élni magát. Vannak persze dolgok, amelyek kimondottan zavarók női szemmel, míg a férfi írókat nem feszélyezi. Például engem nagyon zavart, ahogy Tőzsér Árpád írt a nőkről.

– Mi volt benne zavaró?

– Naplókról van szó, de van bennük egy patriarchális szemlélet. Ahányszor megemlít egy női könyvet, annyiszor leírja, hogyan néz ki az írója. Véleményezi, hogy szerinte szép-e vagy csúnya – még akkor is, ha nyolcvanéves a szerző. Kiemeli, hogy „ronda, bár díjat kapott”. Ellenben, ha férfi íróról van szó, nem nézi a külcsínt. Egy irodalmi műsort, melyben nők társalogtak nőkkel, „menzeszszagú” beszélgetésként jellemez. Azt várja a nőktől, hogy csak az anyaságról, a nőiségről írjanak; mert egy nő ne akarjon túl okos lenni. Régi sztereotípia, hogy a logikus gondolkozás a férfiak sajátja. Sokszor még a nők is férfias jegynek tekintik magukban az intellektust...

Olvass tovább: Máshogy ír a nő? – Interjú Polgár Anikó írónővel

NŐNEK ÁLCÁZVA – FÉRFIAK ÁLNÉVEN

A nők sok évszázadig férfi álnéven írtak, hogy kiadhassák a könyveiket. Azóta azonban fordult a kocka, manapság férfiak írnak női álnéven, hogy nagyobb hasznot zsebeljenek be a könyveikkel.

Közben ugyanis kiderült, hogy a mai nők sokkal többet olvasnak, mint a férfiak. Igaz, hogy a nők körében főleg az igénytelenebb lektűr, vagyis a romantikus regények hódítanak – de mégiscsak a nőknek írt könyvekkel lehet sok pénzt keresni. A nők hiszik, hogy a lelki finomságaikat egy nő tudja igazán visszaadni és megírni; főleg ezért keresik a női szerzőket. A női krimik is egyre kedveltebbek, melyek a (női) áldozat szempontjából mesélik el a bűnügyi történeteket.

Ezért egyre több férfi választ női nevet, hogy megtévessze a romantikára és borzongásra éhes női olvasóközönséget. S bizony, sokszor még a szakmabelieket, a kiadókat is be tudják csapni.

Carmen Mola esete a Ladával

Carmen Mola Spanyolországban női krimiíróként lett ismert. Egy idő után a rajongók többet akartak róla tudni, mint az álnevét: végül elárulta, hogy egyetemi professzor, három gyermeke van, kedvenc kocsimárkája pedig a Lada. Ez keltett gyanút, mert egy nő sosem választana ilyen kocsimárkát...

Mikor a „krimiírónő” megnyerte a legnagyobb, 1 millió euróval járó spanyol irodalmi díjat, a Planétát – a díjátadón három férfi masírozott ki a spanyol király elé. Mégpedig három forgatókönyvíró. Lett is belőle világraszóló botrány, a női olvasók becsapva érezték magukat. Már csak azért is, mert Carmen Mola sok nő számára volt példakép – egy odaadó anya, egy professzorasszony, aki gyermekei mellett éjszaka írt, s ezzel erőt adott a többi női szerzőnek...

Olvass tovább: Nőnek álcázva – Férfiak álnéven

NEM VAGYUNK EGYEDÜL A PROBLÉMÁINKKAL

A mitológia abban is segít, hogy megértsük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Előttünk is éltek nők, akik hasonló gondokkal küzdöttek, vagy akiknek hasonlók voltak az örömeik. S ez ad egy megnyugvást.

(© Wikimedia Commons)

Polgár Anikó a tanítóm volt az egyetemen. Mindig is csodálattal néztünk rá, a mindentudó tanárnőre – de a végső elképedés akkor jött, mikor egyszer hosszú latin mondatokat vetítettek ki a táblára. Ő pedig szemrebbenés nélkül lefordította a holt nyelven íródott szöveget... Ezért nem tudom nem megkérdezni tőle, hogy miért a latin–magyar szakpárosítást választotta. Hisz nem tipikusan női irány.

– Sok Jókait és Szabó Magdát olvastam – mondja mosolyogva. – Ők még tanultak latint és görögöt, ami nagyobb horizontot, másfajta műveltséget biztosított számukra. Olvasmányaim során hamar rájöttem, hogy én ebből ki vagyok rekesztve. Amikor megláttam egy Rubens-képet, nem tudtam, Parisz kinek adja az almát. Ám tudni akartam, hiszen ez az európai kultúra alapozója.

A latin mára szakkörök szintjére szorult, szerencsére a galántai gimiben – ahova jártam – mi még tanultunk latint. Hamar rányílt a szemem erre a másik világra. Később szereztem egy klasszika-filológiai ógörög diplomát is.

– A nő helye az ókori görög világban: tudjuk, hogy ezzel is szeret foglalkozni...

– A görög mitológia mélyén ott van egy anyaközpontú világ – vegyük csak a Földanya, Gaia kultuszát. A görög tragédiák gyakran nőközpontúak, sőt, a görögöknek voltak kimondottan női ünnepeik. Démétérnek, a földművelés és termékenység istennőjének volt olyan ünnepe, amin csak nők vehettek részt. A férfiakat szigorúan kizárták: miközben Athénban társadalmilag elnyomott pozícióban voltak a nők. És nem véletlenül szerepel férfiszülés a görög mítoszokban. Zeusz tudott szülni, Dionüszoszt például bevarrta a combjába, és ott hordta ki, Athéné pedig a fejéből pattant ki... Ebben van némi irigység a nők felé. Később a mitológia összekombinálódott a kereszténységgel, az antikvitás nem felejtődött el a középkorban. A Szűz Mária kultuszban is benne van a Nagy Anya kultusza.

Olvass tovább: Nem vagyunk egyedül a problémáinkkal

TÖRÖK SOPHIE NOVELLÁJA

Szemben ültek velem az autóbusz bőrülésein. Este volt, színházi közönség utazott, szépen kifestett nők, estélyi köpenyek alól kibuggyanó toalettekben, magas rangú tisztek is voltak itt...

Amint a helyemről szórakozottan széttekintettem, figyelmemet rögtön magához ragadta a szemközt ülő pár, s nem is tudtam többé a szememet levenni róluk, leszállásomig. Ilyen arc mellett, mint e hölgyé, nem is lehetne közömbösen elmenni. Testével „en face” ült, oly szorosan a férfi mellett, mintha belé karolna, de láttam, kezei ölében nyugodtak. Arcát teljes profilban a férfihoz fordította, s ez a profil meghatóan keskeny volt, finom és sóvár, régi kámeák és archaikus egyiptomi szobrok különös vonásait idézte.

Melléig kinyílt fekete bundájából előrajzolódott szép hosszú nyaka is, diónyi nagy türkizszínű gyöngyöket viselt, s a fekete kabát keretéből különös színkontraszttal vált ki e hamis és divatos ékesség.

Gyöngyeinek szokatlan nagysága s tüzes színe valami érdekesről, egyéniről és félvilágiról árulkodott. Fején a sima kis fekete kalap, mint fényes és sima hajkoszorú.

Rájöttem, hogy nem is azért bámulom őt, mert szép, vagy nem pusztán ezért. Volt valami megdöbbentően forró, meztelen és szemérmetlen a mozdulatban, a fejtartásban, ahogy a férfi arcába suttogott, vörös ajkait lélegző közel tartva annak szájához. Mintha nem is társas autóbuszon ülne idegenek közt, hanem az ágya szélén, szerelemtől párásan, felzaklatva, s mindent újrakezdeni vágyón. De nem csak a mozdulataiban volt ez a kibomlott érzékiség, hiszen ahogy hirtelen szembefordult velem, láttam, egész arcát, vékony, ideges csontjait, minden kis izmát, gyönge, hevülő bőrét is elönti.

Olvass tovább: Török Sophie novellája