A muszlim nőkről elsőre szinte mindenkinek a burka és a hidzsáb, azaz a hajat eltakaró fejkendő jut az eszébe, hiszen ezek a muzulmán vallás jellegzetes viseletei. Az iszlám alapvető fontosságot tulajdonít a társadalmi rend és az egyenlőség kérdésének, de a gyakorlatban számos kulturális, történelmi és politikai tényező befolyásolja azt, hogyan értelmezik és alkalmazzák a vallási elveket az egyes országokban.
Törökországban például a vallás semmilyen módon nem befolyásolja a hétköznapokat vagy a jogrendszert, a nőket pedig kiemelt tisztelet övezi a családon belül. Ellenben vannak olyan iszlám országok, ahol a saríát, az iszlám jogrendet alkalmazzák, azaz a jogi eljárások során az iszlám törvények a mérvadóak. Ennek fényében pedig az olyan cselekedetek is büntethetőek, mint az alkoholfogyasztás, a házasságtörés vagy a nem megfelelő öltözködés. Irán is ilyen ország.
Url Izabell török és iranisztika szakos hallgató az ELTE-n. Két alkalommal járt Törökországban: 2017/18-ban Ankarában töltött egy csereévet, majd 2022/23-ban a Süleyman Demirel Egyetem vendéghallgatója volt. Szabad idejében közel-keleti témájú regényeket ír, melyekhez orientológiai ismereteit is felhasználja. (© facebook.com/izabellurl; © Mahsa Amini / Guillermo Leal)
A múlt század 70-es éveiben a városi nők még miniszoknyában sétáltak az utcákon, ma azonban már súlyos következményeket vonna maga után, ha a lenge öltözet mellett döntenének. Az évtized végén lezajlott iráni forradalom a szabadság és a demokrácia képével kecsegtetett, ehelyett azonban egy súlyos és szélsőséges rezsim vált uralkodóvá. A témáról Url Izabell (21, Diósd) írónővel, emberi jogi aktivistával beszélgettünk.
– Milyen jogai vannak ma egy nőnek Iránban?
– Nincs egyszerű dolguk a nőknek, hiszen az iszlám törvények hátrányosan érintik őket, s jogilag sem egyenlőek a férfiakkal, különösképp az igazságszolgáltatás terén. Ez utóbbit szó szerint kell értelmezni: két nő tanúvallomása ér fel egy férfiéval. A válást is csak a férfi kezdeményezheti, amit az iszlám egyébként azzal indokol, hogy ő volt, aki megfizette a jegyajándékot és megteremtette a családnak a szükséges anyagiakat. Tehát, mivel a férfi nagyon sok energiát ölt bele a házasságba, bizonyára nyomós okai vannak annak felbontására.
Izabellnek eddig két könyve jelent meg: Nazar – Török átok (2020) és A teheráni csecsemő (2022). A közönség elsősorban a TikTokról ismerheti, ahol emberi jogi aktivistaként tevékenykedik, videói többségében pedig a világ különböző pontjain élő nők helyzetét igyekszik bemutatni. (© facebook.com/izabellurl)
– Mennyire mutatkozik meg mindez a hétköznapokban?
– Iránra is érvényes, hogy a városokban sokkal lazább és modernebb keretek közt élnek az emberek, mint vidéken, persze attól a törvények még ugyanazok. A hétköznapok szintjén azonban nem igazán van jelen ez a fajta patriarchális felosztás, sőt igencsak ritka, hogy a férfi elnyomja a feleségét egy kapcsolaton belül. Tehát az egy dolog, hogy a törvény előtt mi a felállás, de otthon azért a nőknek elég nagy szavuk van. Sok helyről hallottam már, hogy az iráni nők nagyon is tudják, mit akarnak, s hogy a férfiakra egy kicsit eszközként is tekintenek céljaik eléréséhez. Például kikötik a házassági szerződésben, hogy heti hányszor lehet szex, s a férfi mennyit fog fizetni az egyes alkalmakért. Ez utóbbi csak nekünk meghökkentő, az iráni férfiaknak teljesen normális. Abban sincs semmi szokatlan, hogy a nő nagyobb és drágább autóval jár, mint a férfi, akinek a kisebb kocsi jut. Az iráni férfiak gyakorlatilag halálra gürcölik magukat, hogy el tudják tartani a feleségeiket. Ha azonban a nő dolgozik, akkor a fizetése csak az övé, miközben a férjétől is kap pénzt. Tehát ezek alapján elmondható, hogy a házasságon belül elég előnyös pozícióban vannak.
– Más kérdés, hogy az állam hogyan bánik velük...
– Igen, de a férfiak ezen a téren sem hagyják magukra a nőket. A tüntetéseken rendre téma a nők egyenjogúsága, ám sokkal jobban szemléltetik ezt azok a jelenetek, amikor a Mahsa Amini halálát (tavaly szeptemberben erkölcsrendészek elfogtak és halálra vertek egy 22 éves iráni nőt, mert nem megfelelően viselte a kendőt – a szerk. megj.) követő tüntetéseken a rendfenntartók a tömegbe lőttek, a férfiak pedig a testükkel védték a nőket.
Szóval korántsem arról van szó, hogy a nők szabadságot akarnak, a férfiak pedig mind beborult, vallásos bunkók, akik szeretnék elnyomni őket. Persze itt is meg kell jegyeznünk, hogy vidéken vagy az elmaradottabb részeken azért más a helyzet.
– Milyen tipikus példák és ellentmondások vannak még a nők jogait illetően?
– A saría törvénykezést alkalmazó országokban bevett szokás, hogy kövezés általi halál esetén a nőket nyakig temetik be, a férfiakat viszont derékig. A törvény pedig úgy szól, hogy ha a bűnös ki tud mászni a gödörből, akkor megússza a büntetést. Gondolom, mindenki el tudja képzelni, hogy kinek van könnyebb dolga. Aztán ott van a szűzhártya-visszaállító műtét, amely a muszlim államok zömében viszonylag elterjedt, ám illegálisan végzett plasztikai beavatkozás. Erre azért van szükség, mert a férfiaknál általában fontos kritérium, hogy ha feleségül vesznek egy nőt, akkor az még legyen szűz. Ugyanakkor ez is elsősorban társadalmi elvárás a család részéről. Vannak olyan esetek, amikor a férfi tudomásával és közbenjárásával történnek ezek a műtétek, hogy ne ítéljék el a feleséget. Nemrég azonban olvastam egy egyetemi kutatást, amiben fiatal és tanult muszlim férfiakat kérdeztek arról, mit szólnának ahhoz, ha kiderülne a feleségükről, hogy már nem szüzek. Egészen megdöbbentő válaszokat adtak: volt, aki nemcsak hogy azon nyomban elvált volna, hanem akár meg is ölte volna a párját. Tehát ilyen téren azért az értelmes, városi, gyakran ateista férfiakat sem kell félteni, hiszen míg ők vadul kiélik magukat és buliznak, addig a nőtől elvárják, hogy maradjon tiszta és ártatlan. S pontosan e kettős mérce miatt érzik azt a nők, hogy ha nem végeztetik el magukon a műtétet, akkor nem kapnak majd férjet.
,,Ünnepeljük együtt a női sikert! Saját magunk, és nőtársaink eredményeit. Számomra ez a fotósorozat a női erő végtelenségét szimbolizálja. Amikor kézbe fogtam az első regényemet, azt kívántam, bárcsak minél többen megtapasztalhatnák ezt az érzést. Bárcsak minden nő láthatná, hogy a képességeiknek nincs határa, és nem létezik az a vad álom, amit női erővel ne válthatnánk valóra!" – írja. (© instagram.com/urlizabell)
– Korábban sokat lehetett olvasni arról, hogy az Iszlám Állam által elfoglalt területeken a fiatal lányokat szexrabszolgaként alkalmazták. Mennyire köthető ez jelenség az iszlámhoz?
– Ez nem a valláshoz, nem is az országokhoz kötődött, hanem kizárólag a szélsőséges terrorszervezetekhez, amelynek tagjai azt állították, hogy Allah nevében és a Korán alapján cselekszenek. A valóságban az iszlám kiforgatásáról volt szó, s magukra a hívőkre is veszélyt jelentettek. Ezek a szervek nagyon jól tudták, hogyan kell manipulálni a fiatalokat. Kiterjedt propagandát folytattak, és zömében a 14 és 18 év közötti lányokat csábították el a gazdagság és a jólét reményével. Meggyőzték őket, hogy egy romlott, hitetlen országban élnek – ellenben ha kimennek a Közel-Keletre, és csatlakoznak a szent háborúhoz mint harcos feleségek, akkor egy sokkal jobb és tisztább élet vár rájuk. Egy olyan élet, ahol palotában laknak, nagyobb tiszteletnek örvendenek, s nincs más dolguk, mint gyereket nevelni, mert a férj eltartja őket.
– A valóságban viszont egészen más várt rájuk...
– A fiatal lányok zöme, sajnos, könnyen befolyásolható volt, főleg hogy a propaganda kimondottan a gyengeségeikre épült. Így aztán gyakorlatilag felszálltak az első gépre, a szüleik pedig már csak arról értesültek, hogy a gyerekeik elmentek egy olyan közel-keleti országba, ahol az Iszlám Államnak bázisai voltak. Mikor aztán megérkeztek, megbilincselték őket, majd eladták szexrabszolgának, vagy férjhez kellett menniük erőszakos, durva terroristákhoz. Onnan pedig már nagyon ritkán volt kiút.
Izabell jelenleg az RTL-en futó Konyhafőnök című műsorban is szerepel. (© instagram.com/urlizabell / RTL)
– Melyek azok a területek, ahol az iszlám törvények és szokások előnyösek, kifejezetten kedvezőek lehetnek a nők számára?
– Sokan azt gondolják, hogy az iszlám feltétlenül elnyomja a nőket, ám a valóságban nagyon sok könnyítést kapnak. Például megszakíthatják a Ramadán alatti böjtöt, felmentést kapnak a zarándoklat alól, nem kell elmenniük a mecsetbe, ha imádkozni szeretnének. A nőket nem ítélik halálra, ha elhagyják az iszlám vallást, a férfiakat viszont igen. Persze ahol saría törvénykezést alkalmaznak, ott jogi értelemben sokszor hátrányba kerülnek. Ilyen az öröklés kérdése, a házasságkötés, a válás, az oktatási lehetőségek vagy az igazságszolgáltatás.
Sajnos, az sem ritka, hogy a törvény a nőket a legkisebb vétségért is halálra ítéli, míg a férfiak ugyanazt a bűnt megússzák enyhébb büntetéssel. Összességében tehát az iszlám nőkhöz való hozzáállása elég ellentmondásos.
– S mit gondolsz, a jövőben milyen irányban változhat ez a hozzáállás, valamint a nők helyzete az iszlám világon belül?
– Alapvetően az a probléma, hogy nagyon sokan kiforgatják és a saját elképzeléseik szerint értelmezik a Korán szavait, részben azért, mert a vallások jó eszközei a diktatúráknak. Azt sem szabad feledni, hogy az iszlám vallás a hetedik században keletkezett, míg a kereszténység az elsőben. Utóbbinak is megvoltak a maga véres, fanatikus időszakai, ám mivel egy régebbi vallásról beszélünk, napjainkra már tulajdonképpen megszelídült. Az iszlám jelenleg még mindig egy fanatikusabb periódusát éli, ám úgy vélem, előbb-utóbb ugyanazt az utat fogja bejárni, mint a kereszténység. S ezzel párhuzamosan elkerülhetetlen lesz, hogy ezek az országok is fejlődjenek, modernizálódjanak, már csak üzleti és turisztikai szempontból is. Jó példa erre Dubai, ahol lassan már több a külföldi, mint a helyi, s ez nyilván befolyásolja az ottani kultúrát is. Szaúd-Arábiában 2017 óta már a nők is szerezhetnek jogosítványt, s nincs szükség az apa vagy a férj engedélyére ahhoz, hogy külföldre utazhassanak. Sok iszlám országban rendezték az öröklés kérdését, így már nemcsak a fiúk, hanem a lányok is örökölhetnek. Tehát vannak apró lépések, s azért megfigyelhető, hogy ha csak kicsit is, de egyre jobban gyengülnek ezek a rendszerek, ami mindenképp biztató a jövőt illetően.
