Napjainkban nem ritka, hogy valamilyen régóta, más néven ismert dolog új névvel – lehetőleg angollal – felruházva bukkan elő. A „lánykori” nevén vegetarianizmusnak nevezett étrendet ma egyre gyakrabban „növényi alapú étrendnek” nevezik, az angol „plant-based diet” alapján. Az új elnevezés azt kívánja hangsúlyozni, hogy a „növényi alapú étrend” kiemelkedik a többi divatos táplálkozási irányzatból (paleolit, mediterrán stb.)
Nem gyökerestül új étkezési irányzatról van szó, hiszen a „növényi alapra” esküdők már 170 évvel ezelőtt, 1847-ben megalapították a világ első vegetáriánus társaságát Angliában. Az elnevezés alapja a latin „vegetarius”, azaz „növényi” szó. A csak „vegetábiliákat”, azaz növényi táplálékot fogyasztás kezdetei azonban jóval korábbiak 1847-től, hiszen már az ókori matematikus Pitagorasz vagy a filozófus Platón is vegetáriánus életmódot folytatott.
(© Tanaka Tatsuya)
Később olyan hírességek erősítették a „növényevők” táborát mint Leonardo da Vinci, Mahatma Gandhi vagy Lev Tolsztoj. Miért van tehát szükség az új névre? Állítólag azért, hogy ez is jelezze: az orvostudomány legújabb eredményei is támogatják a húsmentes diétát. Nos, kétségtelen, hogy az orvosok ma már nem riogatják rossz tápanyagellátottsággal, fehérje-, vas- és vitaminhiánnyal, valamint alultápláltsággal vegetáriánus pácienseiket, ám azért jó tudni: az egyoldalúság, a változatosság hiánya veszélyeket is hordoz magában.
Nézzük tehát, miért lehet(ne) jobb a „növényi alapú étrend”? E „diéta” alapját a teljes kiőrlésű gabonákból, a hüvelyesekből, az olajos magvakból és a gyümölcsökből, zöldségekből változatosan összeállított ételek alkotják. Ehhez társulhatnak – a vegetarianizmus fokától függően – a tej és tejtermékek (joghurt, sajtok, túró, kefir) és a tojás.
Alapvető követelmény a teljes értékű, feldolgozatlan, finomítatlan ételek előtérbe helyezése a többszörösen feldolgozottakkal szemben. Kerülik a magas hőmérsékleten történő hőkezelést és a mesterséges adalékanyagok használatát.
A vegetarianizmust ellenzők egyik érve az, hogy a húsmentesség miatt elégtelenné válhat a test ellátása az ún. esszenciális aminosavakkal. Nos, az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerellenőrző Hatóság (FDA) szerint napi 25 gramm szójafehérje bevitele (szójabab, szójatej, szójasajt, szójaliszttel dúsított élelmiszerek formájában) elégséges lehet a fehérjéket felépítő aminosavak pótlására. Úgy tanultuk, hogy a B12-es vitamin forrása kizárólag az állati eredetű máj, hús, tej, tojás.
A növényi étrend kutatói viszont kiderítették, hogy a japán konyha kedvelt élelmiszere, a szárított lila algából készített „norilap”, jelentős mennyiségű B12-t tartalmaz. Aki viszont fintorog az algától, annak ajánlatos a B12 rendszeres pótlása étrendkiegészítővel. Vasat is elsősorban az állati eredetű élelmiszerek tartalmaznak. A növényi eredetű, pl. a hüvelyesekben található vas rosszabbul szívódik fel, ám e hátrány kiküszöbölhető a megfelelő mennyiségű C-vitamint tartalmazó zöldség egyidejű fogyasztásával: a C-vitamin többszörösére fokozza a növényi vas felszívódását.
