Nyaralj otthon!

Miért hisszük azt, hogy pihenni csakis távoli országokban lehet? Miért gondoljuk, hogy az egzotikus világ érdekesebb? Nem csak a horvát vagy az olasz tengerparton lehet nyaralni... Hiszen az is teljesen rendben van, ha nem utazunk el sehová! El tudjuk képzelni, hogy az otthoni pihenés is ugyanolyan jó lehet, mint a külföldi? Sőt, akár még jobb is?

Megeshet, hogy nincs pénzünk arra, hogy nyáron elutazzunk valahová, mégis élvezni szeretnénk a szabadságunkat. Már erre is született angol kifejezés, a „staycation” (stay = maradni, vacation = szünidő). Hogyan töltsük el otthon a szabadnapokat, hogy igazán pihenjünk és erőt gyűjtsünk? Egyáltalán ki lehet lépni otthoni környezetben a mókuskerékből?

Kitti és Zoltán évek óta minden nyáron ugyanoda utaznak, Olaszországba, egy Amalfi melletti kis faluba. „Véletlenül fedeztük fel ezt a települést tíz évvel ezelőtt. Azóta minden évben ott nyaralunk. Ismerjük a tengerpart minden centiméterét, az összes kavicsot; tudjuk, melyik vendéglőben készítik a legjobb kagylólevest, hová üljünk be este egy pohár borra. A kis szállodában a tulajdonosok szinte családtagnak tekintenek bennünket. A legszebb élményeink és emlékeink kapcsolódnak ehhez a faluhoz. Itt minden tökéletes, hát miért kísérletezzünk valami mással?” – kérdezik.

Tudjuk, mire számíthatunk

Az igazság az, hogy az ismert hely – ahol tudjuk, mit várhatunk, s a kellemetlen meglepetések kockázata minimális – biztonságot nyújt. Ez pedig pszichológiai szempontból kulcsfontosságú. A hely, amelyet jól ismerünk, a kiszámíthatóságot, a nyugalmat jelenti. Az emberek többsége, akik évente egyszer vagy kétszer mehetnek szabadságra, a békességet szeretik, mert az újdonság lehet megrázkódtatás is. Nem kockáztatják meg, hogy a régen várt szabadságot előre nem látható problémák megoldásával töltsék. Egy új helyen pedig mindig fennáll ennek veszélye. A megoldáshoz a figyelem megosztása szükséges – s akkor már nem tudunk kizárólag a pihenéssel foglalkozni. Ezért jobb ismert helyen nyaralni. Ahol már nem kell térkép vagy GPS, mert pontosan tudjuk, hol és mit lehet megvásárolni, esetleg milyen szórakozásra van lehetőség, ha elromlik az időjárás. 

Érthető, ha a munkával eltöltött hosszú hónapok és a mindennapos feladatok után nincs kedvünk tervezni és folyton döntéseket hozni. Csak a valóban gondtalan két hét hoz szellemi és fizikai felfrissülést.

Az élet változások sora

Vannak viszont olyanok is, akiknek egyáltalán nincs kedvük ahhoz, hogy egy helyen ücsörögjenek. Ilyen ember Tomi (40) is. „Kiráz a hideg a gondolattól, hogy napokig egyetlen helyen rostokoljak. Mindig ugyanott, ugyanúgy? Halál unalmas! Az élet rövid, és annyi felfedezésre érdemes hely van a világon!” – jelenti ki.

Miért van az, hogy az egyik ember számára kellemes az előreláthatóság és az ismétlődő cselekvések, a másikat meg untatja? A pszichológia ismeri ezt a jelenséget: ez angol szakkifejezéssel élve a novelty-seeking, vagyis újdonságkeresés. Ami azt jelenti, hogy vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy mindig új dolgokat fedezzenek fel. Ez egy olyan személyiségjegy, amelyik az egyik emberben erősebb, a másikban gyengébb. A kíváncsiság készteti az embert arra, hogy mindig új társaságot, új helyeket ismerjen meg, új élményeket gyűjtsön, míg másoknak a jól ismert dolgok szereznek örömet.

Az újdonságokra vágyó emberek nyaralásuk idején az addig nem látott helyeket részesítik előnyben, mert ezek elégítik ki az ismeretlen utáni vágyukat. Szeretik a kihívásokat, az addig át nem élt helyzeteket. Ez akkor probléma, ha olyan társuk van, aki a már ismert helyeket kedveli. „Ilyen párok számára egy megoldás van: a kompromisszum” – mondja a pszichológus. „Például egyazon útirányban az ismertek mellett megkeresik az ismeretlen helyeket, a kínált új élményeket is. Vagy legalább valamit változtatnak a megszokott útirányon, s új lehetőségeket keresnek. A biztonságot kedvelő társ kedvében lehet járni azzal, hogy ugyanabban a szállodaláncban, de egy másik szállodában szállnak meg, esetleg egy másik vendéglőben étkeznek.”

Újragondolt nyaralás

Vera (43) idén nem szokványosra tervezte a szabadságát, egészen mást képzelt el, mint az előző években. Talán hegyet mászni ment a Himalájába vagy szafarira készült Afrikába? Nem. Otthon maradt. A gyerekei táborozni mentek, a férje pedig biciklitúrára indult a barátaival. 

Vera panelházban lakik a városszélen. A barátai bolondnak tartották, hogy a nyári forróságban ott marad a nagyvárosban. Ő azonban nem akart sem a tengerparton sütkérezni, sem városnéző körútra indulni a forróságban (és akkor még nem beszéltünk a tömegturizmusról). Minden reggel boldogan ébredt az üres lakásban. Akkor kelt fel, amikor akart, komótosan megreggelizett. Vagy elment villásreggelire a közeli kávéházba, ahová a hétköznapok forgatagában soha nem volt ideje beülni. Utána pedig? Végigjárta a környéket, amelyet alig ismert. Este elüldögélt egy kertvendéglőben a barátnőivel, esetleg moziba ment (ha nem volt kivel, hát egyedül). Élte a maga tervezte nyugodt életét.

Szabadság otthon

Megeshet, hogy nincs pénzünk arra, hogy nyáron elutazzunk, esetleg nem vágyunk másra, csak háborítatlan nyugalomra. Erre kínál megoldást a staycation, vagyis az, hogy egyszerűen otthon maradunk. De hogyan töltsük el otthon a szabadságunkat, hogy igazán kipihenjük magunkat, és új erőre kapjunk? Egyáltalán lehetséges kiszakadni a hétköznapok taposómalmából, ha otthoni környezetben maradunk? Igen, lehetséges. Csak az kell hozzá, hogy átkapcsoljunk egy másik üzemmódra, és megengedjük magunknak, hogy pihenjünk. Nem kell gondoskodnunk másokról, nem kell vezetni a háztartást, hanem bele kell helyezkednünk a nyaraló ember szerepébe, aki most szabadságon van, és maga tervezi a napjait.

Otthoni környezetben ez nem könnyű, ezért már jó előre meg kell tervezni a programot (hétfőn kimegyünk a tóra fürödni, kedden masszázs, szerdán városnézés és így tovább). Némi tudatossággal az otthoni szabadság ügyesen kivitelezhető.

Tervek és valóság

Egyes pszichológusok konkrét tippekkel is szolgálnak: „Tervünket mondjuk el a családnak és a barátainknak, nehogy a szabadságunk alatt is úgy rendelkezzenek velünk, mintha a hétköznapokat élnénk. Tisztázzuk magunkban is, és beszéljük meg a férjünkkel és a gyerekekkel, hogy mit tervezünk. Fontos, hogy a környezetünk tudja, mit várunk az otthoni szabadságolástól. Egyenes kommunikációval megelőzhetjük a félreértéseket. Mindenki nyugodtabb lesz, ha tudja, mire számíthat.”

A tervek és a valóság sokszor távol állnak egymástól. Mást akar az anya, az apa, a gyerekek. Ha beszélünk róla, úgy is rendezhetjük a dolgainkat, hogy mindenki elégedett legyen. Tegyük fel, hogy a család egyik tagja a vizet és a napot szereti. Kérdezzük meg, hogy elfogadja-e a kertet és a kinti medencét. A másik hegyet mászni szeret, de talán megelégszik azzal, ha a család felmegy a közeli dombra. Ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy mindannyian egy helyen legyünk, akár az is elképzelhető, hogy a család egyik fele erdőjárásra indul, a másik fele lemegy a tóra egyet csobbanni. Ha nyitottak vagyunk, és nem a közösségi háló fényezett kirakatkirándulásait követjük, akkor mindenki elégedett lehet. A lényeg az, hogy kikapcsolódjunk, és jól érezzük magunkat...

Az Új Nő tippjei – Hogyan tegyük élvezetessé a szabadságunkat?

• Tervezéskor fogalmazzunk világosan. Ha nem akarunk túrázni, ne mondjuk azt a párunknak, hogy „majd meglátjuk”, hanem mondjunk határozott nemet.
• A munkahelyünkön ne hagyjuk a munkát az utolsó pillanatra.
• Tervezzünk úgy, hogy legyen egy-két nap pihenő a szabadság előtt és után is, hogy ne legyen túl éles a váltás.
• Elvárásaink legyenek reálisak: ne higgyük azt, hogy a régi probléma majd a szabadságon megoldódik. Sem mi, sem a férjünk, sem a gyerekeink nem változnak meg az alatt a pár nap alatt.