Nyár idején mi, nők és anyák sok mindent el- és bekészítünk. Beleértve saját magunkat, vagyis a testünket. Mikor járatom az agyam, mi mindenre kell felkészülni – szőrtelenítés, napégés, menstruáció; a gyereknek csípés, láz, esetleg horzsolás elleni szerek –, eszembe jut egy rádióműsor.
Arról vitatkoztak a többségében férfi műsorvezetők, hogy kinek könnyebb: a nőnek vagy a férfinak. Egészen jópofa, vicces adás volt, de aztán betelefonált egy férfi, aki azt állította, hogy a nőknek könnyebb pisilni. Na, ezen felfortyantam. Hogy is lehetne nekünk könnyebb?!
Kell egy jó helyszín, akárhol nem lehet megállni és nekiállni. Sokkal több a feladat: elbújni, guggolni, takargatni, vigyázni. És sorolhatnám. Nem hinném, hogy könnyű dolgunk lenne. Vegyük csak a strandot: mindegy, hogy tavat vagy tengerpartot képzelünk magunk elé. Kinek mi tetszik. Sétáljon el előttünk egy férfi, legyen kicsit pocakos, sötétebb szőrű, legyen a lábkörme is hosszabb a kelleténél.
Jöjjön egy nő is. Úszópárnákkal a hasánál, narancsbőrrel a combján, lekopott körömlakkal a lábujjain.
Én bírom, ha valaki nem tökéletes, együttérzek azzal a nővel, akinek nem jut ideje mindent megigazítani és kiigazítani magán. De a többiek? Ki az, akinek megbocsájtják az efféle hibákat?
Igaz, hogy napjainkban a férfiak is többet foglalkoznak szőrtelenítéssel, testépítéssel, de még mindig a nők felé vannak nagyobb elvárások. Vannak persze nők, akik jóban vannak a testükkel, de szerintem azok vannak többségben, akik ki tudja, hány nyáron át szégyellték a semmi mellüket, a szőröket, a zsírpárnákat. Hány nyár múlt el azzal, hogy más testről ábrándoztak, és nem merészkedtek a többiek közé, kihagyták a közös csobbanást.
Bezzeg a fiúk! Ott ugrálnak, nevetnek szőrösen, kövéren, soványan. Mintha nekik kevésbé számítana. Nem állítom, hogy a fiúknak minden és mindig könnyebb, nem célom kiállni a szőrös hónaljakért sem. Csak azt szeretném, ha mindenki élvezhetné a nyár boldog pillanatait. Legyünk felszabadultak, élvezzük a vizet, a fröcskölést.
