Az OCD olyan, mintha egy zaklató élne a fejedben!
Rögeszmék... Vigyázat, nagy különbség van a bogaras szokásaink és a kényszerbetegség (OCD) között. Ha kényszeresen méret szerint rendezem el a poharakat a konyhapulton, s mindig jobb lábbal lépek ki az ajtón, akkor már kényszerbeteg vagyok? Nem, ezeket a rigolyákat nem lehet annak nevezni, főleg mert nem szorongunk miattuk, s ha kellene, azért le tudnánk mondani róluk. Ezzel szemben az OCD-s emberek állandóan visszatérő rögeszmés gondolatokkal küzdenek, amelyekről tudják, hogy nem reálisak, mégsem tudnak szabadulni tőlük...
Ahogy nem tudnak szabadulni az ezekhez kötődő kényszeres cselekvésektől sem. Például napjában százszor kezet mosnak, mert attól félnek, hogy másképp betegek lesznek.
Eldönthetem?
Azt mondják, a szabad akarat az, ami határvonalat képez a kényszeresség és a bogarasság között. A kényszerbetegnek nincs szabad akarata. Az apró rituáléktól meg tudunk szabadulni, sokszor meg is feledkezünk róluk. Ám ha szorongunk miattuk, és nem dobunk ki semmit, pedig már be sem férünk a szobába – akkor érdemes szakemberhez fordulni. Hisz a rögeszméskényszeresség erős hatással van az életünkre, a munkánkra, a párkapcsolatunkra. Tapasztalatok szerint a rögeszmés kényszerzavar leggyakrabban 8 és 12 éves kor között alakul ki.
Mi okozza?
Ma sem tudják, mi okozza az OCD-t, a tudósok szerint a gének nagy szerepet játszhatnak a kialakulásában. Más tudósok egérkísérletek alapján azt állítják, hogy ilyenkor bizonyos kémiai receptorok aktiválódnak a kényszerbetegek agyában. (S ha ez az aktiválódás elmarad, eltűnik a kényszer is.) A boldogsághormon, a szerotonin egyensúlyhiányára is gyanakodnak a szakemberek, emiatt is kialakulhat vagy rosszabbodhat ez a betegség. Mindenesetre tény, hogy a stressz, a traumák nem tesznek jót a betegeknek.
Próbálják kezelni, például kiteszik a beteget annak, hogy nem végezheti rögeszmés tevékenységét, mondjuk nem moshat tízpercenként kezet. Vagy koszos tárgyakat adnak a kezébe. A terapeuták gyógyszerekkel is próbálkoznak a kezelés során, ilyenkor a beteg orvosi felügyelet alatt áll.
OCPD
Mert ilyen is van, de ez már inkább személyiségzavar: az OCPD-sek nem a rögeszmés cselekvések rabjai – inkább irányítani szeretnek, mindenben maximalisták, s mindent leszerveznek, túlszerveznek, és a rendszerükből jottányit sem engednek.
Miért alakul ki?
Ma már tudjuk, hogy Sigmund Freud bécsi pszichoanalitikusnak nem kell mindent elhinni, de ő azt állította, hogy a kényszerbetegség egyfajta védekezés, amely segít elviselni a szorongást. Szerinte a kényszerbetegség összefüggésben állhat a gyermekkori traumákkal. Ezzel szemben a tanuláselmélet szerint az OCD tanult reakcióként jelentkezik: a beteg egyszerűen megtanulja, hogy rögeszmés cselekvései segítenek neki elviselni a szorongást.
Például egy kellemetlen esemény után kezd el valaki kézmosási kényszert kifejleszteni, mert úgy érzi, hogy az megvédheti a hasonló rossz eseményekkel szemben. Egyszóval: sokat tudunk a kényszerbetegségekről, de még nem eleget. Budapesten a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályán zajlik a kényszerbetegség legösszetettebb terápiája – a beteggel való konzultáció során dől el, hogy a beteg fog-e gyógyszert kapni vagy sem. Nálunk ilyenről nem tudunk.
Szégyellik
A legfrissebb felmérések alapján a kényszerbetegség a negyedik leggyakoribb pszichés betegség a fóbiák, a függőségek és a depresszió után. Becslések szerint a lakosság körülbelül 2-3%-a szenvedi meg igazán. Szlovákiában 200-300 ezer embert érint élete során. Sokan titkolják a tüneteiket, szégyellnivalónak tartják, ezért nem mernek orvoshoz fordulni. A legtöbb embernek kevés ismerete van a betegségről. (A rögeszmés-kényszeres zavart obszesszív-kompulzív zavarnak nevezik, innen a betűképe, az OCD.) Egyéni betegség: ez azt jelenti, hogy mindenkinél más miatt alakul ki, a tünetek fedhetik egymást, de száz százalékban sosem egyeznek meg.
