Kik látogatják a speciális tanintézményeket? Mit tanulnak itt a gyermekek? Kedves meghívásnak tettünk eleget, mikor a somorjai speciális alapiskolába látogattunk.
Ahogy végighaladunk az akadálymentesített, földszintes épületen, az osztályokból kellemes morajlás szűrődik ki, ez kalauzol tovább.
– A közelmúltig közös épületben, két külön intézményként működött a magyar és a szlovák tannyelvű speciális iskola. Pár éve gazdasági megfontolásból összevonták a kettőt – kezdi Anna Lauková igazgatónő. – A tanévet 47 gyermekkel kezdtük. Mivel év közben is fogadunk diákokat, jelenleg 51 tanulónk van. Őket 3-3, magyar és szlovák tannyelvű osztályokban oktatjuk.
Az enyhén értelmi fogyatékosok tulajdonképpen ugyanazt tanulják, mint ami az általános tantervekben szerepel, csak épp egyszerűsített formában. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeknél azonban már nem a tárgyi ismereteken, sokkal inkább a fizikai és érzelmi fejlesztésen, valamint a készségfejlesztő gyakorlatokon van a hangsúly – meséli a tanintézmény vezetője, miközben a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek osztályába kalauzol bennünket.
Ez egy igazán különleges hely, hiszen az órákon a gyógypedagóguson kívül még három egészségügyi asszisztens is jelen van – tudjuk meg az osztályfőnöktől, Csető Andreától. – Rájuk azért van szükség, hogy segítsenek a gyermekek mozgatásában, tornáztatásukban, de bekapcsolódnak a kommunikációba és a fejlesztő gyakorlatokba is.
– Itt a régimódi, frontális módszernek, vagyis a tábla előtti magyarázásnak semmi haszna nincs! Helyette mindenkinek a maga szintjén és nyelvén magyarázzuk el, mit szeretnénk tőle. Az idejáró gyermekek között vannak olyanok, akiknek nehezen megy a beszéd, de olyanok is, akik egyáltalán nem tudnak beszélni. Mi pedig alkalmazkodunk, a bevált jelrendszerüket megtanuljuk. Sok esetben elég figyelni az arcukra, a mimikájukra és a testbeszédükre. Egyértelműen látszik rajtuk, ha jól érzik magukat, de az is, ha valami nem esik jól nekik.
– Ebben az osztályban mindenki tiszta egyes, ugyanis valamennyien testreszabott, egyedi tanterv szerint haladnak, melyet negyedévente, az elért eredményeket figyelembe véve kiértékelünk és újraírunk – dicsekszik a tanító néni. Később hozzáteszi, hogy sajnos sem tankönyvek, sem munkafüzetek nem állnak rendelkezésükre, így minden órát otthon, szinte házi feladatként kell nekik „megalkotni”.
Közben a diákok feszült érdeklődéssel figyelik a tanító nénit, aki íróasztala fiókjából hangszereket, furulyát és dorombot vesz elő.
– A gyermekek fejlesztésében nagy szerepe van a zeneiségnek. Műdalokat csak ritkán hallgatunk, inkább a saját hangképzést szeretjük, vagyis gyakran éneklünk. Az énekelt szöveget egyébként könnyebb elsajátítani. A hangszeres zenét is egy kicsit másképp kell elképzelni nálunk: a tanulók fújják a furulyát, én pedig játszom rajta. Tökéletes légzésgyakorlat, mely még az arcizmokat is megtornáztatja. Sajnos, nem mindegyikük képes a furulyát megfújni. Nekik a doromb könnyebb, mivel a hangszer képes rezgést kiadni, pusztán a gyermek légzésének ritmusától is – tudom meg, miközben a gyerkőcök egyenként bemutatják tudományukat.
Vivike, Barbika, Kittike, Kristóf és András sorra szólaltatják meg hangszerüket. Csak úgy sugárzik az öröm és az elégedettség mindnyájuk arcáról, mikor a produkció végén dicséretképp megtapsoljuk őket. Szemlátomást élvezik, ahogy hangszerből különféle hangokat csalogatnak elő.
Közben a csengő is megszólal, de errefelé ennek nincs jelentősége. A tanár ugyanis – a gyermekeket figyelve – szabadon eldöntheti, hogy mikor tart szünetet. Mivel nem képesek kitartó figyelemre, az egyes tevékenységek gyorsan váltják egymást. A nagy koncentrációt igénylő tanulási folyamatot gyakran kézműves tevékenységgel vagy közös játékkal lazítják fel.
Minden napra jut munkáranevelés- és tornaóra is. Emellett a diákok szociális készségét is fejlesztik: szituációs játékokkal gyakorolják a bevásárlást, a postai ügyintézését vagy az utazást. A gyakorlatok célja az, hogy a gyermekeket – lehetőségeikhez mérten – felkészítsék az önálló életre.
A gyerekek sokfélék. Némelyikük mindennap képes részt venni a közös munkában, és vannak olyanok is, akik csak heti egy-két alkalommal jönnek. Ilyen például Bálintka is, aki édesanyjával együtt csak most csatlakozik hozzánk. Ő egészségesen született, de agyvérzés következtében szülei állandó gondoskodására szorul.
– Sugárzik a szeméből a jóság, olyan, akár egy angyal – dicséri őt kedvesen a tanító néni.
– Nagyon szeretünk ide járni. Ha reggel mondom neki, hogy ma iskolába jövünk, teljesen izgalomba jön, és várja, hogy induljunk – mondja anyukája, Andrea, miközben lassan átvonulunk a tornaterembe, ahol a gyerkőcök igazán elemükben lehetnek.
Van itt minden: színes kád, teli ragyogó labdákkal, bordásfal, fitlabdák, sőt mászófal is! Ahogy a gyermekek megbátorodnak, úgy válik egyre érdekesebbé fotósunk is.
– Bácsi, gyere, bácsi! – hallatszik mindenfelől a kedves hívó szó. S ha kattan a gép, öleléssel köszönik meg az elkészült képet. – Jól van, bácsi, jól van! – mondják sugárzó derűvel. A tornateremben a legnagyobb attrakció egy óriási trambulin, amely körül az egész osztály elfér. De ugrálni csak szigorúan egynek szabad! – A mozgás nagyon fárasztó, ideje kicsit pihenni is – adja ki vidáman a parancsot Csető Andrea, s a héttagú osztály kissé elégedetlenkedve vonul vissza az osztályába.
Míg a gyerkőcök tízóraiznak, az iskola krónikáját lapozgatva kapkodom a fejem. Itt mindig történik valami! A sok esemény a pedagógusok áldozatos munkáját dicséri. Karácsony előtt a szülőkkel együtt díszeket készítettek, majd a vásárban eladták őket. Most, hogy itt a jó idő, a bevételből kirándulnak. Tartottak farsangot, megemlékeztek az édesanyákról, volt iskolai szavalóverseny, bekapcsolódnak a környék sport- és a rajzversenyeibe is.
Terveznek és álmodnak. Most épp az iskola udvarának rendbetételén fáradoznak a tanulókkal együtt. Még hosszan sorolhatnám, de a szünetnek vége, lassan szedelőzködünk.
Egy iskola akkor jó, ha sugárzik belőle az élet. A tudásvágy, a nevetés, a kedves csínytevések és a közös öröm formálják az intézményt derűs otthonná, az elfogadás házává. A csoda mindenkiben ott él, csupán meg kell találni a felfedezéséhez a kellő eszközöket. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a somorjai speciális alapiskolában megtalálták a hozzá vezető utat.
