Az ő munkájuk a legfontosabb a világon, hiszen a Föld ökoszisztémájának mozgatórugói. Nélkülük talán nem is lennénk, legalábbis a kutatások ezt mutatják. Ezért is nagyon fontos, hogy megvédjük őket és vigyázzunk rájuk, hiszen ha ők egyszer nem lesznek, a bolygónk növényvilága is szép lassan kihal majd.
S hogy milyen érdekes a sors, nem az evolúció csúcsáról, az emberről van most szó, hanem az egyik legkisebb élőlényről, mellyel minden egyes nap találkozhatunk. A méhről.
Csomor Éva (33) és Varga Martin (35) méhészkednek. Néhány évvel ezelőtt kezdték, amikor Martin nagypapája a fiatalember 30. születésnapjára néhány méhcsaládot ajándékozott nekik. Persze, felszerelést is kaptak a munkához, és ezzel együtt talán burkolt felhatalmazást arra, hogy továbbvigyék az általa elkezdett munkát.
A nagypapa, Varga Ferenc több mint száz méhcsaládról gondoskodott méhészmunkája során, ám mivel már nem bírta úgy, mint fiatal korában, unokájára bízta az állomány egy részét. Éva és Martin pedig nem hátráltak meg a kihívás elől, jelenleg 14 méhcsaláddal foglalkoznak.
– Nagyapám életében, ha sok volt a munka, akkor a méhészetbe menekült, az nyugtatta meg, ott tudott feltöltődni.
Éva és Martin
– Aztán később, mikor már mi is elkezdtünk méhészkedni, a nagymamám megjegyezte, hogy ha a méhek körül tevékenykedünk, rajtunk is látja ugyanezt a változást. Mert ha felvesszük a méhészruhát, akkor a telefonjainkat, a gondjainkat mind az autóban hagyjuk, és csak a méhekkel foglalkozunk – meséli Martin.
– És ha nyugodt vagy, akkor a méhek is nyugodtak, mintha megéreznék rajtad, és nem csípnek meg. Tehát az elején megkaptuk a magunk 10 kis méhcsaládját, és én csak lestem, mert egészen addig nem találkoztam egész méhcsaládokkal – teszi hozzá Éva, felelevenítve az első találkozást.
Éva és Martin úgy gondolják, hogy a mindennapi munka mellett a 10-15 méhcsalád éppen elég ahhoz, hogy a méhészkedést még hobbiként fogják fel, és ne érezzék munkának.
Folyamatos ellenőrzés
Néhány évvel később Martin nagyapja elhunyt, így ők vitték tovább a Varga Méz tradícióját.
– Noha próbálkoztunk többel is, de rá kellett jönnünk, hogy a 10-15 méhcsalád az ideális számunkra, mert így például egy nap alatt el tudjuk végezni a pergetést, és a saját munkánkra is marad időnk. Vendéglátással foglalkozunk, a helyi termálfürdőnél van hotelunk, fagyizónk, amelyek a nyári szezonban nagy odafigyelést igényelnek. De a méhek is ilyenkor aktívak, szóval minden egyszerre zajlik. Éppen ezért is elég ez a néhány méhcsalád – magyarázza Martin.
A pergetést sokan a méhészkedés legszebb pillanatának tartják. A méhész a mézes kereteket egy tengely körül forgó kosárba, a pergetőbe helyezi, ami egy zárt hengerben van. A tengelyt egy motor forgatja, amely a keretekben levő mézet kicsapja a henger oldalára, ahonnan lefolyik alulra. Ezután az alul levő csapon keresztül a méz kifolyik a méztároló edénybe.
A nyári hónapokban hetente, legrosszabb esetben kéthetente át kell nézni az állományt, mert előfordulhat, hogy kirajzanak a méhek. Ez akkor eshet meg, ha tavasszal a kaptárban jó hordás mellett szűkös a hely számukra, illetve, ha túl sok fiatal méh van munka nélkül. De okosak ám ezek a rovarok, mert ha sokan is lesznek, anyabölcsőket építenek, amelyekbe a királynő később belepetéz. Ezekben anyákat nevelnek, tehát a kirajzott méheknek is lesz vezetőjük, illetve egyet ott is hagynak a kaptárban.
– Az a jó, ha ez a folyamat a természetben történik meg, mert így élnek túl a méhek. Ám a méhész szemszögéből nézve egyáltalán nem ideális. Gyakran előfordul, hogy a méhek kirajzanak, és valakinek a kertjében tanyát vernek. A jobbik esetben hívnak bennünket, hogy szedjük le őket – mondja Éva.
Ha tehát méhrajt látunk – például faágon, egymáson megülve, vagy akár a kerítésoszlopon csomóban –, akkor ne az legyen az első gondolatunk, hogy futunk a spájzba a biolitért! Inkább hívjunk fel egy méhészt, aki a környéken tevékenykedik. Lehet, hogy éppen az övéi a méhek. Ha pedig visszakapja őket, biztosan nem lesz hálátlan.
Minden méhcsaládban egy királynő van, amely 3-3 és fél évig él, és ő a többi közül a legnagyobb. Ha mégis elpusztul, akkor az új „vezetőnek” 14-16 napra van szüksége ahhoz, hogy kifejlődjön. Így nem maradnak sokáig vezető nélkül a méhek. Rajta kívül a családban ott vannak még a dolgozók, a nők, ők vannak a legtöbben. A hím méhekből, azaz a herékből kevesebb van – az ő dolguk a méhszaporulat biztosítása. Egy kaptárban 35-37 Celsius-fokos a hőmérséklet.
Érdekesség, hogy a tél elején a dolgozók kidobják a heréket a kaptárból, azok pedig élnek, amíg élnek, de nincs már otthonuk. A méhek élettartamát nagyban befolyásolják az évszakok is, ugyanis a dolgozók nyáron 2-3 hétig, télen pedig akár hónapokig is elélnek.
Meghalt a királynő, éljen a királynő!
A méhcsaládokban a legnagyobb méh a királynő, amely általában 3-3 és fél évig él. Ha elpusztul a királynő, cselekedni kell, ugyanis vezető nélkül a méhek akár el is pusztulhatnak.
– Ha nincs meg a királynő, akkor egy erősebb családból, ahol vannak anyabölcsők, átteszünk egyet a királynő nélküli családhoz. Királynő nélkül addig bírják, míg el nem fogynak, tehát nincs, aki irányítsa őket. Vagy addig, míg egy másik kaptárba el nem mennek, esetleg a darazsak elrendezik őket – ecseteli Martin, aki a méhészvilágban nőtt fel, gyerekkorától kezdve látta, hogy nagypapája miként dolgozik a méhek körül. Igaz, nem mindig érdekelte a méhészkedés annyira, mint manapság.
Éva rajta, illetve nagyapján keresztül csöppent bele ebbe a világba. Ha valamit nem tud, azt a párjától kérdezi meg, esetleg utánanéz, utánaolvas, és így tanul folyamatosan.
– Igazság szerint együtt kezdtünk a méhészkedéssel foglalkozni. Talán annyi előnyöm volt, hogy nem féltem a méhektől, tudtam, hogyan működnek, pergettem is mézet, de tanulni róluk csak néhány évvel ezelőtt, együtt kezdtünk el. Beszereztünk könyveket, videókat néztünk az interneten, és azokból képeztük magunkat – magyarázza Martin.
A méhészeket idősebbnek képzelem el, nem pedig egy harmincas párnak, akik szabadidejükben a méhcsaládjaikat gondozzák, illetve a méhészkedéssel kapcsolatban képezik magukat. A fiatalok ilyen munkába, ha úgy tetszik hobbiba, manapság már nem nagyon kezdenek bele.
– Talán mi sem fogunk bele, ha nem örököltünk volna 10 méhcsaládot. De akkor már azokkal kezdeni kellett valamit. És egyébként nem volt kényszer, egy pillanatig sem éreztük annak, inkább érdekes volt, valami újdonság – mondja Éva.
Martin anyukája és nagymamája nagyon sokat segítenek nekik, hiszen nagymamája például egy méhész mellett töltötte élete nagy részét. Kezdetben a fiatalok méhei még nála voltak, ő pedig örült nekik, figyelte őket és foglalkozott velük. Amikor eljött az idő, telefonált Martinnak, hogy itt az idő, jó volna pergetni. Tehát nem az egyik napról a másikra vették át a méheket. Két év telt el, mire végleg átvették a családokat, akiket a várostól kissé távolabb, a határban helyeztek el.
– Én az akácmézet szeretem, mert az a legvilágosabb, legfolyósabb, könnyű vele dolgozni, de a legjobb talán a virágméz, amiben minden benne van, minőség szempontjából ez a legjobb – mosolyog Éva.
Ahogy kezdődik a szezon, nyílnak a tavaszi virágok, az első pergetés pedig már áprilisban lezajlik. Később, a nyár folyamán a méhek a repce és a napraforgó virágáról is gyűjtik a virágport, de a fiatalok szerint a legjobb a virágméz, amely mezei virágok nektárjából készül.
Mézre mindig szükség lesz
Vannak jobb évek és vannak gyengébbek.
– Idén például augusztus elejéig úgy fél tonna mézet pergettünk – számol utána Martin. – Persze, ezt mind szétosztjuk a család és a barátok között, de azért egy kis családi vállalkozáshoz képest ez szép mennyiség. Ha belegondolok, hogy nagyapámnak tízszer ennyi méhcsaládja volt… szóval szépen lehet keresni vele, ha valaki csak ezzel foglalkozik. Nekünk azonban ez egy szép hobbi, amit szívesen csinálunk.
Azt mondják, tapasztalataik alapján egyre gyakrabban van igény a mézre, sokszor a konyhákban is erre cserélik a cukrot. Egyre többen a kávéjukba, teájukba is mézet tesznek, hiszen természetes ízesítő, amely ráadásul egészségesebb is, mint a cukor. Igaz, meg kell szokni az ízét. Éva és Martin otthon szinte mindenbe mézet tesznek, amibe azelőtt cukor került, legyen szó teáról vagy süteményről.
A nyár folyamán a méhek a repce és a napraforgó virágáról is gyűjtik a virágport, ám Éva és Martin szerint a legjobb a virágméz, amely mezei virágok nektárjából készül.
– Egyelőre úgy gondoljuk, hogy a mindennapi munkánk mellett ez a 10-15 méhcsalád éppen elég ahhoz, hogy még hobbi legyen, és ne érezzük munkának. Amint több lesz, a munka is megsokszorozódik, és már nem élvezi úgy az ember. Így éppen jó, kiegyensúlyozott az életünk, érkezünk vele és élvezzük is. Pont ideális – mondják szinte egyszerre a fiatalok.
Sokak szerint legenda, hogy a mondás, miszerint a méheket az emberiség csak négy évvel éli túl Albert Einsteintől származik. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy a világhírű tudós mondta volna ezt, ám ennek ellenére bizonyított tény. Ezek a kis rovarok „felelősek” a bolygó számos növényfajának beporzásáért, s ha egyszer tényleg úgy hozza a sors, hogy kipusztulnak, hát a növényvilágunk is megsínyli azt. Utána pedig az emberiség. Mert minden mindennel összefügg, a méhektől pedig mindenki függ. Vigyázzunk hát rájuk, és tiszteljük a munkájukat.
Érdekességek a méhekről
- A mézelő méh az egyetlen rovar, amely ételt szolgáltat az embernek.
- Legfőbb szerepük a természetben a hasznos beporzás! Nagy baj történne, ha eltűnnének!
- A nekünk láthatatlan ibolyán túli sugárzást (UV) is látják, így tudnak tájékozódni felhős időben.
- A méhek legföljebb 4-5 km távolságba repülnek ki a kaptártól.
- A tárgyak alakját érzékelik, nem látnak élesen, de megkülönböztetik a fehér, fekete, sárga, kék, zöld színeket.
- Született matematikusok. Kizárólag azonos méretű sejteket építenek.
- Képesek felismerni az emberi arcokat.
A méhek általában 1500-2000 virágot látogatnak naponta. 1 kg mézhez több mint 2 millió jól mézelő virágot kell meglátogatniuk, kevésbé mézelőből akár 5 milliót is.
- A hangyához hasonlóan, testük tömegének többszörösét is elbírják.
- Nincs érrendszerük, vérük szabadon mozog szerveik között, amely halvány, gyengén sárgásbarnás színű, majdnem színtelen.
- Az egyszerre nyíló virágok közül az édesebb nektárút választják.
- A kaptárba jóval kevesebb nektárt visznek, mint amennyit valójában összegyűjtenek, mivel nagy részét közben elfogyasztják.
- Jól kifejlett szaglással rendelkeznek. A virágok illatát több kilométerről is „megérzik”.
- Repülési sebességük 25-40 km/h, attól függően, mennyire leterheltek az összegyűjtött nektárral.
