Karácsonykor örömet akarunk adni és kapni. Csak ez nem megy olyan egyszerűen.
Freud szerint cselekedeteink végső mozgatórugója életünk végéig az örömelv marad: arra hajlunk, amerre valamicske kis örömöt találunk magunknak. Öröm nélkül is lehet élni. De minek?
A szeretetszegény környezetben nevelkedett gyerekek is felnőnek – mondja a pszichológus. – Az igazi öröm olyan, mint a desszert: nélküle is jóllakunk. A különbség az, hogy az étellel könnyen megjutalmazhatjuk magunkat, de az intenzív örömhöz mindig kell a másik ember is, aki ad, és akitől örömmel elfogadunk. Itt, sajnos, vajmi kevéssé működik az önszuggesztió, például egy kiadós shoppingolás. Érezhetünk közben megelégedettséget, de ez nem azonos az örömérzéssel! Az ugyanis belülről jön, a zsigereinkből, és feltételekhez kötött. Az örömre való fogékonyság pusztán lehetőség bennünk. Ahhoz, hogy aktivizálódjon, szeretteinkkel közösen kell „létrehoznunk” az örömöt.
Tanulni kell!
A Harlow-féle majomkísérletek során megfigyelték, hogy a majmok, amelyek „drótanyán” nőttek fel, mikor nekik maguknak kölykeik születtek, többnyire nem táplálták, nem gondozták őket. A második alom felnevelésénél viszont már kialakult bennük a gondoskodási késztetés. Főleg azoknál az anyáknál, akiknek a kicsinye rámenősebben próbálta felhívni magára a figyelmet. Ez a törődést kereső magatartás megtanította az anyát arra, hogy mi az ő dolga.
Ugyanilyen kölcsönösségen alapul az örömérzés: amikor ajándékot adunk vagy kapunk, figyeljük a másik arcát, látjuk-e szétáradni rajta azt a bizonyos mélyről jövő örömöt... S ha igen, akkor a mi arcunkon is kinyílik a mosoly.
Nem vagyok elég...
Manapság annyi az összegubancolódott szál lélek és lélek között, hogy szinte átjárhatatlan az út az öröm számára. Sok a válás, a veszekedés; s az egymással kutya-macska viszonyban élő házastársak (akik nem is olyan rég még törődést és hűséget ígértek egymásnak) nagyon nem tudják, hogyan szerezzenek örömet egymásnak. Ne feledjük, az ajándékozás során a saját bizonytalanságérzésük is kiül az arcukra: „Vajon elég-e a másiknak, amit én adni tudok, elég vagyok-e neki?” Merthogy végső soron erről szól minden ajándék: adom benne magamat, és meglátom, örül-e nekem a másik ember...
Le akart tudni
A kihűlt kapcsolatokban a felek gyakran túlontúl értékes ajándékot választanak, mögéje bújnak, abban a reményben, hogy ha nekik nem is, a drága holminak bizonyosan örül majd a másik. Az viszont nem az esetlen igyekezetet veszi észre, hanem dühbe gurul: „Le akart tudni, meg akart vásárolni, bezzeg egy kis gyengédségre, figyelemre, odabújásra már nem telik!” A félelem (Vajon elég vagyok-e neki?) már elég korán megérinti a gyermeki lelket is. A mai gyerekek megszokták, hogy ha a szüleik meg akarják őket lepni, akkor mindig valami értékes ajándékot vásárolnak. Ezért amikor ők maguk akarnak a felnőtteknek örömet szerezni, nem találják hozzá a formát. Vásárolni nem tudnak (Miből?), és gyanakodnak: hátha azok a rajzok, amelyeket a szüleik kezébe nyomnak, nem váltanak ki őszinte lelkesedést.
Visszatekintő
Ma még ideális családban is nehéz egymásnak örömet szerezni karácsony táján. Hajdan a paraszti világban az év vége a töltekezés ideje volt. A földeken már nem volt munka, lehetett kukoricát, tollat fosztani, vigadni. Adventben, vagyis a karácsony előtti hetekben a hosszú, álmosító délutánokon és estéken volt idő ünneplőbe öltöztetni a lelket. Manapság viszont az év vége az őrjítő hajsza ideje: ilyenkor vannak az év végi zárások, még utoljára mindenki mindent meg akar oldani, le akar zárni.
Nincs idő lelassulni!
A TikTokon mindenki menő! Fontos lenne, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel arról, hogy mi például miért nem veszünk drága ajándékokat egymásnak. (Azért, mert nem telik rá, vagy azért, mert rengeteg kacat vesz már így is körül bennünket.) Nem szabad türelmetlennek lenni, a gyerekek irtóznak attól, hogy a szegények és a vesztesek közé kerüljenek: ők is menők akarnak lenni, mint a többiek a TikTokon. Beszélgessünk velük sokat arról, hogy nem csak a pénzen vásárolható dolgok fontosak az életben! Sokára fogják csak elhinni nekünk, de legalább a bizalmukat megőrizzük.
