Ma azt mondják, hogy a szeplő a szépség jele – ám sokáig szépséghibának tartották. Régebben a modellektől megkövetelték, hogy makulátlan bőrrel jelenjenek meg a kifutón. Manapság a modellügynökségek kimondottan keresik a szeplős lányokat, mert érdekesek (és általában finom bőrük van, fitos orruk).
Egy szeplős arc mindig vidámságot sugall, szexi, vagy ha arra van szükség, akkor titokzatos. Sok férfi odáig van a szeplős nőkért, viszont akadnak olyanok is, akiknek egyáltalán nem tetszenek. A szeplők teljesen egyediek, akárcsak a hópelyhek. Nincs két egyforma szeplő és egyformán szeplős arc, minden szeplős embernek csak rá jellemző, megismételhetetlen szeplői vannak. Vannak lányok, akik szeretik a szeplőiket, s vannak, akik nem. Alant szeplős lányok vallanak.
Aki nem szereti a szeplőit – Darnay Krisztina (23, Bős, lapmenedzser)
Az első napsugaraknak mindenki örül – kivéve engem, mivel nekem a tavasz és a nyár a szeplőkkel vívott végeláthatatlan harc kezdetét jelenti. Télen a szeplőim elhalványodnak, ilyenkor elég egyszerűen el tudom fedni őket. Tavasszal viszont már megjelennek a polcomon a különböző tégelyek, mert azt szeretném, hogy egy parányit se látszódjanak. Sosem szerettem a szeplőimet, és mindig is irigyeltem azokat a lányokat, akiknek makulátlan az arcuk.
Darnay Krisztina
Mikor kicsi lány voltam, még egyáltalán nem zavartak, viszont ahogy cseperedtem, hamar észrevettem, hogy más vagyok, mint a többiek. Sokat szenvedtem miattuk. Próbálkoztam eltüntető varázskrémekkel, de mindhiába: semmi sem segített. Végül beletörődtem, hogy sohasem fogom tudni teljesen eltüntetni őket, és csak egyetlen megoldás létezik a tökéletes fedésre: az alapozó.
Vicces, hogy sokan nem is tudják, hogy szeplős vagyok, mivel a mai make-upok már jól takarnak, és feketére festetem a hajamat. Sokáig a munkahelyemen sem tudták, hogy én alapjában véve egy szeplős lány vagyok.
Aki szereti a szeplőit – Szekeres Renáta (24, Negyed, ötödéves építőmérnök-hallgató)
Halvány bőröm és vörös hajam van – és egyre jobban szeretem a szeplőimet, mert karaktert adnak az arcomnak. Azt olvastam, hogy minden vörös hajú lány egyszer rút kiskacsából hattyúvá változik. Velem is ez történt, mert gyerekkoromban sokat csúfoltak a szeplőim miatt. Hímes tojásnak hívtak, és a szemembe mondták, hogy csúnya vagyok. A felnőttek persze vigasztaltak, hogy szerencsés vagyok, mert a szeplők különlegesek, de az ő véleményük nem volt mérvadó.
Szekeres Renáta
A változás középiskolás koromban kezdődött: egyre több bókot kaptam. Jól emlékszem a „teljes elfogadás pillanatára”. Az egyik kozmetikus barátnőm teljesen „lesminkelte” az arcomról a szeplőimet, ám nekem nem tetszett, amit a tükörben láttam. Rádöbbentem, hogy én a szeplőimmel vagyok tökéletes, s akkor megfogadtam, hogy többé nem próbálom elfedni őket. Sajnos, eléggé érzékeny a bőröm a fényre, nyár végére pedig teljesen sötétek lesznek a tavasszal még halovány szeplőim.
Régebben csak a vállamon voltak, de ma már a karomon és a térdemen is megjelentek. A tél érdekes módon jobban megviseli az arcomat, kiszárad, s ha nem hidratálom, kisebesedik a bőröm. Nyáron magas faktorú fényvédő-krémeket használok. Pár éve bejelentkeztem egy-két csoportba, ahol fiatal fotósok modelleket keresnek. Azóta rendszeresen kapok felkéréseket, mert a vörös haj és szeplő mára keresett „kombo”.
