Paleolit táplálkozás – miért szeressük?

Az adatokat ismerjük: A diagnosztizált és még fel nem ismert cukorbetegek a népes­ség 15-20%-át teszik ki. Az em­berek 60%-a túlsúlyos vagy elhí­zott. A felnőttek 30%-a szenved legalább egy autoimmun betegségben.

Szendi Gábor könyvében (Paleolit táplálkozás) a legújabb kutatásokat vette górcső alá, s arra a következtetésre jutott: minden rossznak az okozója a helytelen táplálkozás. A megoldás pedig: vissza kellene térni az ősi korba, a paleolit korra jellemző táplálkozásra, vagyis húst, tojást, halat, zöldséget és gyümölcsöt szabadna csak enni. S menten eltűnnének a gonosz civilizációs betegségek!

(Kép forrása: vickiarcher.com)

Szendi Gábor azt kérdezi: Vajon mitől nő a szívbetegek, a rákos elhalálozások, az elhízottak és a cukorbetegek száma? Válasza: Attól, hogy a finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, kukorica, rizs, cukor) eluralták az étrendünket. Fogyasztásukkal lineárisan nőtt az elhízottak, a szív-, a rák- és a cukorbetegek aránya.

Mikor éltünk sötétebb korban – régen vagy ma? – kérdi könyvében Szendi Gábor. A 19. században a csecsemő- és gyermekhalandó­ság, mi tagadás, tényleg nagy volt, hiszen nem voltak még antibioti­kumok. Ám a fiatalkort megért nők átlagosan 73 évig, a férfiak pe­dig 75 évig éltek. Nocsak! Ma – a millió­nyi gyógyszer, a szervátültetés, a fantasztikus sebészeti technika, a műszív korában – a nők várható élettartama 73 év, a férfiaké 69. 160 év alatt az orvostudomány, a higiénia, a lakha­tási viszonyok, a közbiztonság, az élelmiszer-ellátás hihetetlen fej­lődése volt csak képes ellensú­lyozni a népesség életképességének rohamos romlását.

1850-ben – emlékezzünk csak Semmelweis küzdelmeire a kéz­mosásért – az orvoslás még a baktériumokról sem tudott! Nos, ebben a korban az emberek napi 16 óra kemény fizikai mun­kával tovább éltek, mint ma. Mi hát a titka annak, hogy 1850 és 2011 összevetéséből az előbbi, a sötétnek hitt kor kerül ki győztesen?

Nézzük a betegségeket. A cukor­betegség olyan ritka volt, mint ma egy egzotikus kór. Szívinfark­tus gyakorlatilag nem volt, 1871-ben írták le az első esetet. 1920-ig az orvosok számára olyan ritkaságnak számított, hogy nem ismerték fel. A tüdő­rák fehér holló volt, és amikor egy eset boncolásra került, csodájára jártak az orvosok, mondván, ilyet talán többet nem látnak. A rák ugyancsak elvétve fordult elő, és ha valaki mégis rákos lett, minden kezelés nélkül is 10-15 évig elélt vele.

Nézzük a táplálkozást. Az angol kutatók, akik a 18. századi étrendet vizsgálták, miután felsorolták, mennyi zöldséget, gyümölcsöt, húst, bel­sőséget és magvakat fogyasztot­tak az akkori emberek, elemzésüket így foglalták össze: „Sok tekintetben tehát ez emlékeztet a paleolit táplálkozás mai szó­szólóinak étrendajánlásaira.”

Mi az a paleolit táplálkozás?

Paleolit táplálkozásnak hívjuk azt az étrendet, amelyet a földművelés kialakulásáig, azaz kb. 2 millió évig az ember evolúciója során megszokott. E táplálkozás lénye­ge, hogy „edd azt, ami a környezetedben megterem és ehető”. Mi történt 1850 óta, mitől növekszik a szív- és rákbetegségek miatti elhalálozás gyakorisága, mi az elhízás, a cukorbetegség oka?

Csak annyi, hogy a finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, kukorica, rizs, cukor) teljesen eluralták étrendünket. Fogyasztásukkal lineárisan nőtt az elhízottak, a szív-, a rák- és a cukorbetegek aránya. Lehet okolni a géneket, a környezetszennyezést, a sugár­zást, de nem ezek okozzák a nyu­gati civilizáció betegségeit.

„A képlet egyszerű – írja Szendi Gábor. – A túlzott kaló­riabevitel elhízáshoz, az elhízás metabolikus szindrómához vezet, melynek talaján kialakul a cukor-, a szívbetegség és a rák. A ráksejt cukrot eszik, és a rák legnagyobb kockázati tényezője az elhízás.”

Az emberi szervezetet a természet alacsony kalória­sűrűségű étrendre tervezte. A nagy kalóriájú, gyorsan felszí­vódó szénhidrátok tönkreteszik. Ha összevetjük a régi és a mai kort, akkor a különbség az, hogy régen az emberi szervezetet nagyjából rendeltetésszerű üzemanyaggal használták (sok gyümölcs, hús, zöldség, hal), ma pedig mást tölte­nek bele, mint ami neki való. Korunk nyomasztó betegségei döntően a finomított szénhidrátok elural­kodásával függnek össze.

– A nőket fenyegető egyik nagy veszély a csontritkulás, aminek egyik ellenszere – legalábbis az orvosok szerint – a tejben található kalcium. A paleolit táplálkozás azonban a tejet is tiltólistára teszi. Pontosan miért is? – kérdeztük Szendi Gábortól.

– A tejfogyasztás szintén a földművelés és állattenyésztés hatására terjedt el. A kaukázusi ember felnőttkorra is megmaradt tejcukorlebontó képessége nem jelenti azt, hogy alkalmazkodtunk a tejfogyasztáshoz. A tej meglepő módon nagy inzulinválaszt vált ki, és a részlegesen megemésztődő fehérjéi különféle autoimmun és egyéb zavarokat okoznak. Az Európában elterjedt úgynevezett A1 tehén tejében a béta-kazein fehérje emésztése során keletkező beta-casomorphin (BCM7) veszélyes fehérje. Ezt Robert Elliot, az aucklandi egyetem professzora mutatta ki először kutatásai során, s azóta nagyon sok kutatás bizonyította, hogy a BCM7 az egyik fő felelős a gyermekkori cukorbetegség kialakulásáért. A tejfogyasztás kapcsolatban áll bizonyos rákos megbetegedésekkel, autoimmun betegségekkel, szív- és érrendszeri betegségekkel. Egy nagy külföldi vizsgálatban összehasonlították a sok tejet fogyasztó amerikai nők csontozatát a tejet nem ivókéval, és kiderült: a tejivóknak gyorsabban csökkent a csontállománya. Csupán a tejipar harsogja, hogy gyermekeink csontozata a tejtermékek fogyasztásával fejlődik megfelelően. A természeti népek nem fogyasztanak tejet, csontozatuk mégis erős, a törések ritkák.

Szendi Gábor (Kép forrása: tenyek-tevhitek.hu)

– Melyik ráktípus hozható összefüggésbe a tejfogyasztással?

– Leginkább a mell- és a prosztatarák. Ezekért a tejben található inzulin és az inzulinszerű növekedési hormon (IGF) a felelős. Az IGF nagy része ugyanis nem emésztődik meg, hanem átjut a bélfalon, és serkenti a sejtek osztódását, növekedését, ezáltal fokozza a tumorok növekedését. A magas IGF-szint kapcsolatot mutat a méhnyak-, petefészek-, vastagbél-, gyomor-, nyelőcső-, máj-, hasnyálmirigy-, vese-, pajzsmirigy- és agyrákkal. Leginkább azonban a mellrák kockázatát növeli, mivel az IGF és az ösztrogén kölcsönösen erősítik egymást. Ugyanez érvényes a prosztatarákra is. Mindkét típusú ráknál fontos szerepet játszik a D-vitamin mint védőfaktor. Ennek fokozott bevitelével a rákos megbetegedéseket nagymértékben vissza lehetne szorítani.

– A D-vitamin a napsugarak hatására termelődik a szervezetünkben. A napozás és a melanóma közti összefüggéssel azonban évtizedek óta riogatnak minket, Ön azonban most erre is rácáfol.

– Az 50-es években Ausztráliában jelent meg az első vizsgálat, melyben kimutatták, hogy a napsütötte vidékeken sokkal több a melanóma. Ez utólag tévedésnek bizonyult. Tudományos adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a melanómát nem a napsütés okozza, hanem elsősorban genetikai hajlam. A gyakori leégés fokozza a melanóma kockázatát – de akik nem égnek le, azok annál védettebbek, minél többet napoznak. A 20. század végén rengeteg kutatás foglalkozott a D-vitaminnal.

Cedric Garland és Frank Garland 1989-ben kimutatták, hogy azoknál, akiknek a szervezetében legalább 20 nanogramm/ml volt a D-vitamin szintje, háromszoros védelmet élveztek a vastagbélrákkal szemben. Ma már tudjuk, hogy a D-vitamin jelentősen véd minket a belső szervek rákos megbetegedésével szemben.

– Könyvét olvasva igencsak meglepődtem azon, hogy a pszichés megbetegedések – a depresszió, a skizofrénia – kialakulása és a táplálkozásunk között összefüggés lehet.

– A világon a depressziósok aránya rohamosan nő. Amerikában minden harmadik eladott gyógyszer antidepresszáns! Ha azonban a depresszió oka valóban az unalomig ismételgetett szerotoninhiány lenne, akkor a szerotoninszintet emelő gyógyszerek már megoldották volna a problémát. Nem segítenek azonban, mert nem ez okozza a betegséget, hanem többek közt a helytelen táplálkozásból fakadó magas gyulladásszint. A nyugati típusú táplálkozásnál fellépő inzulinrezisztencia és a belőle fakadó metabolikus szindróma a cukorbetegségen és szívbetegségen túl depresszióra is hajlamosít. Ennek oka a magas gyulladásszint. Az immunrendszer és az agy között folyamatos kommunikáció folyik, és ha valakinek gyulladás van a szervezetében, fellép az úgynevezett betegségviselkedés, amit az evolúció arra „talált ki”, hogy a beteg jobban gyógyuljon. Ez a betegségviselkedés egyfajta depresszió: ilyenkor az ember fáradt, aluszékony, magányra vágyik. Gyulladást okoz a fertőzés, a sebesülés, de a lelki stressz is. Mivel azonban a nyugati táplálkozás is gyulladáskeltő, s a gyulladásra az agy ugyancsak depresszióval reagál, így a nyugati táplálkozás jelentősen megnöveli a depresszió kockázatát.

– Mindazokat a betegségeket, melyekről eddig beszéltünk, ki lehet küszöbölni a paleolit táplálkozással. Miben más ez a diéta, mint a többi?

– Ez nem diéta, hanem életmód. A célunk az, hogy visszatérjünk arra az étrendre, amelyre az ember teremtetett. A paleolit táplálkozás elsőrendű célja – a csodadiétákkal szemben – nem a fogyás, hanem az egészség megőrzése. A fogyás mintegy csak mellékesen jelenik meg.

Szendi Gábor könyve (Kép forrása: jaffa.hu)

– Hogyan lehetne röviden összefoglalni a paleolit táplálkozás alapelveit? Vagy elég kizárnunk az étrendünkből a szénhidrátokat, a cukrokat és a tejet?

– Nem a szénhidrátokkal van a baj, hanem a gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, mint a gabonafélék, a burgonya, a kukorica és a cukrok. A zöldségek, gyümölcsök – egy növénycsoport kivételével – bátran fogyaszthatóak: a hüvelyesek lektintartalmuk miatt veszélyesek. Kevesen tudják, hogy a szója és a földimogyoró is hüvelyes, így ezek fogyasztása sem ajánlott. 229 természeti nép étrendjét kiátlagolva azt találták, hogy átlagban 40-50% állati és 60-50% növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Természetesen lehet tojást enni, és a realista paleó elfogadja a mértékkel fogyasztott kemény sajtokat is. A növények közt szerepelnek a magvak (mandula, dió és a többi) és a gombák is.

A paleolit táplálkozás valójában egyfajta életstílus: életmódunkból ki kell zárnunk a nyugati étkezés összes velejáróját. Nem járhatunk például gyorséttermekbe, nem ihatunk cukrozott üdítőket. Fel kell készülni arra, hogy ha valaki a munkahelyén előveszi a műanyag ebédesdobozkáját, a munkatársai csodabogárnak fogják nézni. De el kell dönteni, mit akarunk. Különcként egészségesen élni, vagy a tömeghez tartozni – és tovább rombolni a szervezetünket.

– Ha valaki nem igazán húspárti, helyettesítheti azt szójával?

– Nem ajánlom, mert a szója rendkívül veszélyes. A századfordulón – a szójaipar nyomására – sorra jelentek meg külföldön a cikkek a szójafogyasztás szívvédő hatásáról. A gyakorlatban azonban ezt nem sikerült bebizonyítani, viszont a sok szóját fogyasztók közt megnőtt a pajzsmirigybetegség aránya.

– A paleolit étrendben még a hüvelyesek sem ajánlottak, és ezzel a zöldségek köre is igencsak leszűkült. Húsból és zöldségből miképpen lehet hosszú távon változatos étrendet kialakítani?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolására Mezei Elmirával, az elismert táplálkozás-szakértővel írtunk egy paleolit szakácskönyvet, amely már kapható. Remélem, hogy a benne lévő receptek és a hozzájuk kapcsolódó szócikkeim meggyőzik az embereket, hogy érdemes változtatni.