A tárgyak mesélnek! Ladóczki Vilmos kedves tárgyait mutatjuk be, melyek Gömörből és Nógrádból származnak.
A történelmi Nógrád megyéhez a jó palóc, vagyis Mikszáth Kálmán által lefestett vidékek tartoznak, Gömör pedig a vadabb szépségek földje – itt él Ladóczki Vilmos is. (Fotó: Rabec László)
Palóc bádogbetlehem
„Engedelmet kérek, hogy önök házába
Bátorsággal belépni merészeltem,
És e betlehemet ide vezéreltem.
Gazdag városunk aranyát, ezüstjét felszedtem,
S e szép betlehemet abból építettem.”
(Részlet egy betlehemi játék szövegéből.)
Jézus istállóban született, s ott anyja, Mária – bölcső nem lévén – jászolba, az állatok etetővályújába fektette. A betlehemi istálló kicsinyített mását nevezik nálunk betlehemnek. A képen egy, a Monarchia korából származó, templom alakú bádogbetlehemet láthatunk.
A betlehemezés a legismertebb népszokások egyike. A betlehemesek karácsony előestéjén Nógrádban is útra keltek, hogy családról családra járjanak, s előadják Krisztus születését. Közeledtüket csengettyűszó jelezte.
– Ez a szép betlehemi kistemplom sokáig használatban volt – mondja a kistemplom megmentője, Ladóczki Vilmos. – Egy jómódú család készítette a falusi iskolás gyerekeknek, akik pásztorjátékukért almát, diót, utóbb már pénzt kaptak. Száz évig járták az apáról fiúra szálló hagyományt, s a kistemplom szentestére mindig hazatért az őrzőjéhez. Aztán az idő porral fogta körbe, már nem volt igény a karácsonyi játékra, s egyik kereskedőtől a másikhoz került. Végül az egyik pesti gyűjtő barátom szólt, hogy fellelhető nála egy jellegzetes, palóc bádoglemez betlehem. Úgy éreztem, nem hagyhatom tovább vándorolni, betlehemünk így hazatalált. A legtisztább gondolatot hirdeti, miszerint Jézus Krisztus állandóan itt van velünk, s ha a szívünkbe zárjuk, a lelkünkben béke lesz, s béke lesz a családokban, a világon is...
Ladóczki Vilmos
Üvegbe fújt áhítat
„Mint üvegen a sugár, ahogy átsugárzik, / mégis rajta sem kár, sérelem se látszik: / úgy született, az anya foltja-kára nélkül, / Isten, Istennek fia, saját jegyesébül.” (Ismeretlen költő: A Szent Szűz anyaságáról)
Parasztezüst, avagy foncsorozott szentelmények a 19. századból (Nógrád). Az üveg a keresztény szimbolikában a szűzi foganás jelképe, mivel a fény úgy halad át rajta, hogy tisztaságán nem üt csorbát. A foncsorozott üvegből készült szobrokat Ladóczki Vilmos a jó palócoktól gyűjtötte.
– Járom a vidéket, olykor megállok egy-egy verandás ház kapuja előtt – meséli. – Egyszer egy idős néni nyitott ajtót, a parasztház tisztaszobájának sublótján ezüstös fényű üvegszobrok sorakoztak. „Fiam, ez a házi oltár a mi kis szentélyünk, már ötven éve áll. Egyetlenegy szent szobor sem lett innen elmozdítva. Engem a lourdes-i Mária-szobor segít, hozzá fordulok imáimmal” – mondta a néni. A házi oltár közepén Szűz Mária és Szent József szobra állt, jobbról és bal felől gyertyatartók. A magánáhítat kellékei körbefonták az asztalt. Ezüstnek látszottak, de igaz a mondás, miszerint nem minden arany (akarom mondani, ezüst), ami fénylik. Az egyszerű ember régen parasztezüstöt – ez volt a foncsorozott üveg – használt.
Azt mondják, hogy a foncsorozott üvegből készült tárgyak tüzet gyújtanak a lelkekben. Az üveg törékenysége azt mutatja, hogy az emberi élet múlandó. A gyertyatartók pedig nem csupán az imádság idején gyulladtak fényre: karácsony szentestéjén is használták őket, hogy gyertyafénynél virrasszanak az éjféli miséig.
Papírmasé betlehem a század elejéről (A gyűjtés helye: Rimaszombat)
Gloria in excelsis Deo! Dicsőség a magasságban Istennek! A betlehemi jászlat sok helyen a karácsonyfa alá is felállítják – még ma is. Nekünk is van otthon egy szedett-vedett, kopott kis betlehemünk, még a nagymamától örököltük. Nem adnánk semmiért, bár a figurákat kénytelenek voltunk az idők során ragasztóval összetákolni. Mint minden igazi betlehemnek, a képen látható értékes papírmasé betlehemnek is története van.
– A bolhapiacokon vagy a kidobásra ítélt hagyatékok között sokszor kincsekre lehet bukkanni. Ez a papírmasé betlehem is egy hagyatékból származik – meséli Vilmos. – Ismerősök által jutottam el ahhoz a rimaszombati családhoz, akik a nagyszülők hagyatékát számolták fel. A kopott falú parasztházban csodás régi bútordarabokat találtam. „Nincs már abban a rossz szekrényben semmi, fiatalember!” – intett felém a gazda, de engem csak hajtott a kíváncsiság. Fiókról fiókra mentem, míg ráleltem erre a csodára. Ma már ritka az ilyen jó állapotban megmaradt papírmasé, hisz papírból és csirizből készült, sérülékeny darabról van szó. Egy megközelítőleg százéves jászolról beszélünk. Ha ez a betlehem mesélni tudna...
– A jászolban a kis Jézus látható, egyik oldalról Máriával, a másikról Józseffel. A magasban angyalokat látunk és a betlehemi csillagot, a jászol előtt a háromkirályok adják át ajándékaikat, az előtérben göcsörtös botjukra támaszkodnak a kisdedet imádó pásztorok.
Ha a kis ablak mögé örökmécsest rakunk, a figurák a fény hatására életre kelnek. Karácsonykor el-elidőzöm előtte, s mindig azt kívánom, hogy a rongyos istállócskában született Jézus felébressze a szívekben az igazi, a lelki gazdagság utáni vágyat...
A kastélypadláson felejtett betlehem
Jézus születése: öntöttvas falikép az 1820-as évekből (Balogtamási). Tudjuk, hogy a fenyőfa csak a huszadik század első felében jelent meg az egyszerűbb embereknél, hasonlóképpen a betlehemi jászlakhoz. Sokáig jászol sem volt minden háznál.
– A szegényebb réteg vagy a templomban, vagy a főúri, nemesi család halljában láthatott jászolt, ahol éppen szolgált – meséli Vilmos. – Ezért a helyi kúriákból is sikerült szép tárgyakat begyűjtenem. Ez a szép, öntöttvas falikép nemesember otthonát díszítette, egy balogtamási kúriában találták. Mindig próbáltam elképzelni, hogy anno milyen lehetett egy báró karácsonya... Egészen biztosan aranyra festett diókkal, almákkal és fényes papírba csomagolt szaloncukrokkal volt felékesítve a fája.
– Azelőtt megannyi történetet hallottam az Andrássyakról, többek közt azt, hogy a karácsonyi ünnepekre mindig hazatért a család, és az ünnepi vacsora után közösen imádkoztak a családi kápolnában. Ez a betlehem valami oknál fogva felkerült a padlásra, és onnan többé nem került elő. A kastélynak ledőlt a teteje, végül a helyi munkások találták meg a képet. Az mentette meg a rozsdától, hogy fejjel lefelé bújt meg a padláshomokban, s a homok konzerválta. A díszítés, úgy, mint a tűzi aranyozás, még néhol kiüt rajta...
Üvegpalackokba zárt Golgota
Türelemüveg az 1850-1870-es évekből (Bátonyterenye térsége). Az üvegpalackokba zárt bibliai jeleneteket nevezik összefoglaló néven türelemüvegnek, ezek kedvelt dísztárgyak voltak Európa-szerte. A kandallók párkányaira, a házi oltárok kegytárgyai közé helyezték a 17. századtól kezdve. A hutaüvegek a későbbi időkben már olcsó áron elérhetők voltak, így nem kellett őket sajnálni, ha megsérültek, s ezért kidobásra ítéltettek. Ekkoriban már a szegények számára is időtöltő, önszórakoztató elfoglaltság tárgyaivá váltak.
– A hutaüvegek belsejében Jézus Krisztust és Szűz Máriát elevenítették meg. Nevük utal a készítésük módjára: a türelemüveg sokáig készült, aprólékos munkával. A világháború során például rabságba került katonák gyártották, de az unatkozó pásztorok keze alól is kikerültek szép faragványok, akik a jelenetet apró, festett fadarabokból rakták össze. Egy türelemüveg nem egyhetes munka gyümölcse; évekbe telt, mire elkészült. Legtöbbjüket ajándéknak szánták: karácsonyra, lakodalomra vagy más családi ünnepségre.
– Ma a gyűjteményemben nem kevesebb mint tizenöt türelemüveg található, s az egyik legérdekesebb ez a palócföldi üveg: megközelítőleg az 1850-es években készült. A gyűjtő nekem ajánlotta fel, mert tudta, hogy palóc vagyok. Készítője írással is ellátta az üveget, szépen kivehető a szövegből, hogy két és fél aranykoronáért adta a megrendelőjének. Tehát felkérésre készült, feltételezhetően egy pásztor ügyeskedte ki. Amúgy az üvegpalack „mentőöve” mindig a dugó, az őrzi meg az alkotást a jövőnek...
