A mi törpe uszkárunk másfél éves. Rettenetesen szeretjük, nekünk ő a legaranyosabb kutyus a világon, de egy közösen eltöltött év után rájöttünk, hogy vannak még nála hiányosságok. Egyszóval, kicsit neveltlen az ebadta! Hugó tud táncolni, de nem érti azt a parancsot, hogy „Feküdj!”. Azt már elértük, hogy az asztalnál nem kuncsorog ételért, elvárja viszont a kutyasarokban, a kisólja mellett. És mi van a pórázzal? Nos, ez egy külön történet. Lássuk csak!
Ma már tudjuk, hogy a kutya megneveléshez nem elégségesek a családi körös foglalkozások – sem a tévés kutyaiskola tanácsadása. Azok mit sem használnak egy erős egyéniségű kutyának, ő megy a maga feje után. A kutyaidomítás mindig a gazdi – vagyis saját magunk megnevelésével – kezdődik. És ha a gazdi tanácstalan, nincs más megoldás, be kell íratni a kutyust a kutyaiskolába.
Kiabálás nélkül
Mi legyen a kutyussal, ha még neveletlen? Logikus, hogy kutyakiképzőbe kell járatni. Itt azonban sok helyen (sajnos) tüskés nyakörvet kap a kis vagy nagy kedvencünk; kiabálnak vele, s az egész végén kapunk egy szomorú kutyatekintetet. Kis keresés után azért ráakadhatunk egy olyan oktatóra, aki a "pozitív nevelés" módszerét alkalmazza. Ezen azt kell érteni, hogy oktatónk olyan foglalkozásokat talál ki, melyek a kutyáknak is tetszenek.
Pár perc tanítás után így a kutyusunk már elkezd szót fogadni neki: s ekkor már tudjuk, hogy jó helyen járunk. A pozitív oktatás nemcsak jól nevelt kutyusokat eredményez: nem csoda, hogy a módszer tájainkon is gyorsan elterjedt. A kiképzők az interneten is ott vannak, tapasztalataik rendre megosztják; s terjedelmes e-bookot, valamint videókat is készítenek. A siker mindig borítékolható.
A kulcs a következetesség
Első pillantásra azt hihetnénk, hogy a pozitív oktatás csupa dicséretből és kényeztetésből áll. Pedig nem! Az effajta tanítás lényege a szabályok felállítása és betartatása. „A gazdik legnagyobb hibája a következetlenség. A kutyus ezt felismeri, és szívesen visszaél vele. A kutya nevelése hasonlít a gyerekneveléshez” – mondja az oktató. A következetesség mellett a pozitív nevelés egyik eszköze a klikker. Ez egy kis dobozka, amely megnyomva hangot ad ki, és azt jelzi, hogy a kutya helyesen reagált az adott helyzetre.
Ugyanis ha csak szóban dicsérjük meg az állatot, néha elfelejti, hogy most valamiért dicséretet kapott. Emellett a dicséret kimondása több időt vesz igénybe, mint a klikker megszólaltatása. A klikkerezés után jön a jutalom – valamilyen kutyacsemege formájában.
Első számú parancs: Hozzám!
Mit kell tenni akkor, ha a kutya nem teljesíti a parancsot? Mindig jobb megelőzni ezt a faramuci helyzetet. Ha például a „Hozzám!” feladatot gyakoroljuk, ajánlatos STOP funkciós pórázt használni, mert ez megakadályozza, hogy a kutyus elszaladjon. A feladat gyakorlását olyankor javasoljuk, amikor a kutya képes is teljesíteni a parancsot; tehát nem játszik éppen más kutyákkal, vagy nem figyel semmi másra. Ha épp feszülten figyelő a madarakat, nem parancsot adunk neki, hanem először a nevét kiáltjuk.
A „Hozzám!” parancs elsősorban a póráz nélküli foglalkozásokra vonatkozik. Gyakran láthatjuk, hogy a gazdi kezében nincs póráz, amikor a kutyus kint szabadon szaladgál. Az ilyen gazdi tűzbe tenné a kezét a kutyájáért... Mi azonban nem tudjuk, hogy az ő kutyája egy angyal (mert hatalmas teste és ijesztő tekintete van), ezért félünk tőle.
Mi az a klikker? Ez egy kis dobozka, amely megnyomva hangot ad ki, és azt jelzi, hogy a kutya helyesen reagált az adott helyzetre. Ugyanis ha csak szóban dicsérjük meg az állatot, néha elfelejti, hogy most valamiért dicséretet kapott. Emellett a dicséret kimondása több időt vesz igénybe, mint a klikker megszólaltatása. A klikkerezés után jön a jutalom, valamilyen kutyacsemege formájában.
Miért kell a póráz?
KUTYASÉTÁLTATÁS KÖZBEN A KÖZTEREKEN NEM A KUTYUS MIATT, HANEM A TÖBBI JÁRÓKELŐ MIATT TARTJUK PÓRÁZON KEDVENC EBÜNKET. A járókelők ugyanis nem tudják, hogy ő egy szelíd kutyus, akit kenyérre lehetne kenni... Az is előfordulhat, hogy kutyusunk egy szabadon futkározó agresszív kutyával találkozik, s ilyenkor előre borítékolható a véres konfliktus. A gazdi csak akkor engedheti szabadon a kutyáját, ha a kutya százszázalékos biztonságban van, s nincsenek körülötte idegenek. Ezt letesztelhetjük úgy, hogy STOP fogantyúval ellátott pórázon visszük sétálni... Ilyenkor megfigyelhetjük, hogyan reagál más kutyákra, valamint hogy hallgat-e a mi parancsainkra.
Újabb parnacsok
„Lábhoz!, Ül!, Fekszik!, Marad!, Nem!” Szédül az ember feje a sokféle vezényszótól, amit a kutyának tudni kell elfogadni. Az oktató szerint nem kell siettetni a begyakorlást. Amikor hazavisszük a kutyakölyköt, legelőször azokat a szabályokat tanítsuk meg, amelyeket jobban megért. A fülét vagy a lábát megérintve tanítsuk. Az első hónapokban nagyon fontos, hogy ne kapkodjuk el a szocializációt. Csak a megfelelő időt rászánva tudjuk megtanítani kedvencünket azokra a parancsokra, amelyek megkönnyítik vele az együttélést.
Az alapvető utasítások mellett szenteljünk figyelmet egy gyakran elfelejtett parancsnak – ez pedig a „Helyedre!”. Nem helyezünk elég nagy hangsúlyt a pihenésre, pedig a kutya számára is fontos a pihenés a sok utasítgatás mellett.
Sok eleven kutyus nem ismeri a pihenést. Az oktató erre is tud megoldást. „A kutyust tegyük bele a kutyakosárba, mondjuk neki, hogy Pihenj!, és menjünk el tőle. Ha utánunk jön, megint tegyük vissza a kosárba. Jutalmul adhatunk neki játékot vagy egy falat ételt.” Ideális esetben olyankor tegyük pihenni a kutyust, amikor fáradt. Például séta után. A „helyedre!” parancsot felnőtt kutyának is megtaníthatjuk, mert egy korosabb kutya is meg tudja tanulni a legtöbb utasítást. Ha azt szeretnénk, hogy kutyánk szófogadóbb legyen, vigyük olyan kutyaiskolába, ahol idősebb kutyák vannak.
Olyan a kutya, amilyen a gazdija!
Az interneten, de a valóságban is sokszor látjuk, hogy a gazdi és a kutya hasonlít egymásra. Az természetesen igaz, hogy a gazdi és a kutya között kölcsönös kapcsolat van.
Minden gazdi szeretné, ha boldog kutyus szaladgálna körülötte. Hogyan érhetjük el, hogy a kutyánk elégedett és vidám legyen? Egyszerűen. Vegyük tudomásul, hogy a kutyatartás gondokkal jár együtt. A boldogság alapja az, ha elég időt tudunk szánni kedvencünkre, és ne becsüljük le a nevelését. Vagy járassuk kutyaiskolába, vagy keressünk neki közelben lakó oktatót. Mert a jól nevelt kutya megbízható, lehet rá támaszkodni, bárhová magunkkal vihetjük – és legfőképpen lelkileg kiegyensúlyozott. (Nem csupán) kiskutyus esetében mindig legyen otthon finom falat, de legyen ott a klikker is.
Ha kitartóak vagyunk, még a kutyaverseny sem elérhetetlen álom.
