Lampl Zsuzsanna Pozsonyban született és él. A Duna utcai magyar gimnáziumban érettségizett, a Komenský Egyetemen végzett szociológiát, majd ugyanott szerzett újságírói másoddiplomát. Az egyetem után a Nőben kezdte pályafutását. Jelenleg a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának tanára, valamint a Fórum Kisebbségkutató Intézet Szociológiai és Demográfiai Részlegének igazgatónője.
Számos kutatást végzett a szlovákiai magyarok körében, főleg értékrendjüket, identitásukat, egészségvédő és egészségkárosító szokásaikat vizsgálva – és nevéhez fűződik az egyetlen olyan kutatás Szlovákiában, amely a rendszerváltás utáni kis- és középvállalkozások keletkezésével foglalkozik. Eddig hét könyve jelent meg. A Randevú és más írások a második olyan kötete, ami nem szociológia. Férje, J. Mészáros Károly az Új Szó sportújságírója. Magdi lánya divatszociológus, Misi fia egyetemista, Szlovákia férfi sakkválogatottjának tagja, és a könyv egyik illusztrátora.
Lampl Zsuzsát újonnan megjelent könyvéről („Randevú és más írások”: a kötetben többek között az Új Nőben megjelent jegyzetei szerepelnek) Nagyvendégi Éva faggatja.
– Gyötrelem számodra az írás, vagy inkább felszabadulás?
– Az önmegvalósítás csúcsa. A hozzá vezető út – leülni, bekapcsolni a gépet, átállítani az agyat – néha gyötrelem.
– Hogyan született a könyv ötlete? Mi inspirált írás közben?
– Sok könyv ötlete él bennem. Ez volt az egyik. Mi inspirál? Bármi. Mindig jó megfigyelő voltam, és a szociológia továbbfejlesztette eme képességemet. A részletek mindig fontosak. Látni olyan dolgokat, amiket sokan nem vesznek észre, vagy ha igen, nem tartják őket lényegesnek.
– Melyik szakmád a legfontosabb?
– Az anya szakma. Hálás vagyok, hogy megadatott.
Mindegyik szakmámat szeretem, mert szükségem van arra, hogy több szerepet élhessek meg. És a szerepeim profitálnak egymásból. Csak úgy mellesleg: tájainkon egyik szakmám sem tartozik az anyagilag megbecsültek közé.
– Kinek ajánlanád a szociológiát a fiatalok közül?
– Annak, aki szereti az embereket. Aki képes „tényekhez ragadt” lenni, de azért van fantáziája és beleérző-képessége. Aki hajlandó kilépni önmagából, hogy ne a saját érdekeinek megfelelően értelmezze a tényeket.
– Milyen szakmával kacérkodnál még, ha lenne több életed?
– Biztosan még többet írnék. Többet foglalkoznék a vizuális szociológiával. De lehet, hogy detektív lennék. És festő. És színész. Esetenként rendezvényszervező. Esetleg egyik párhuzamos életemben szívesen lennék férfi. Csak hogy lássam, milyen az.
– Mondták már neked, hogy a Kívánok még több bikinit! c. jegyzeted a legbriliánsabb írás a női létről?
– Ezt, így, most hallom először. Köszönöm! A végén még megjön az önbizalmam.
– Ki a legfontosabb ember az életedben?
– A szűkebb családom – a férjem, a lányom és a fiam –, a tágabb családom, és a családom már nem élő tagjai.
– A lányod nyáron férjhez megy. Egyik szemed sír, a másik nevet?
– Mindkét szemem nevet, mert látom, hogy jól választott. Persze, itt belül mindig a kislányom marad. És az esküvőn biztosan sírni fogunk mindketten. Ez az „asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa” sokat kifejez. Ezt főleg mi tudjuk, akik már rózsák vagyunk egy ideje.
– Melyik volt életed legszebb éve?
– Ezt nem százévesektől szokták kérdezni? Különben nem tudok egy konkrét évet mondani. Vannak-voltak szép események, szép pillanatok. Sorsdöntő pillanatok és egészen egyszerű, hétköznapi pillanatok. Nem volt mind vidám.
– A sírig tartó házasságot pártolod, vagy inkább a szabadságot becsülöd?
– Nem látok ellentmondást házasság és szabadság között. Utálom azokat a vicceket, amelyek arról szólnak, hogy szegény férfi – mert általában a férfi szabadságának elvesztéséről van szó – hagyta magát belerángatni a rabigába. Szerintem a jó házasságban a felek meg tudják őrizni szabadságukat. A lemondás vagy inkább alkalmazkodás pedig nem csupán a házasság ismérve, hanem minden emberi együttélésé. Azoknak is alkalmazkodniuk kell egymáshoz, akik nincsenek összeházasodva. Nem osztom az elterjedt véleményt, hogy a házasság puszta formalitás. Hiszem, hogy a szentségi házasságban Isten munkálkodik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen házasságban nem adódhatnak hatalmas problémák, akár olyanok is, amelyekből a válás az egyetlen kiút.
– Mit csinálsz akkor, amikor semmit sem kell csinálnod?
– Olyan nincs.
– Van hobbid?
– Olvasás, lakberendezési lapok nézegetése, amatőr lakberendezés, gyaloglás, tánc.
Különböző férfiakban különböző tulajdonságokat szeretek. De a durvaságot és a trágárságot -- szóban és tettben egyaránt – ki nem állhatom.
– Mi az a téma, amiről soha nem írnál?
– Nem szeretem a szőke nő jellegű témákat és a vallási vicceket.
– Mi az a téma, amiről szerinted nem lehet eleget írni?
– Ez helyzetfüggő. Van, amikor az időjárás, van, amikor a „magyarnak lenni”.
– Mit szeretnél még feltétlenül megélni elkövetkezendő életedben?
– Még nagyon sok mindent. Például azt, hogy az eljövendő unokáim is olvassák a könyveimet. Azokat is, amelyeket majd nekik írok.
– Melyik a legkedvesebb könyved?
– Most éppen Hankiss Elemértől az Ikarosz bukása.
– Van ember, akit irigyelsz?
– Nincs.
– Melyik országban szeretnél élni?
– Itt, ahol élek.
– Szereted azt, hogy magyarnak születtél?
– Az ember szereti azt, hogy levegőt vesz? Nem akarnék más lenni.
