Balaskó Edit huszonnégy éve dolgozik a Komáromi Jókai Színházban. Hosszú időn át volt a színház súgója, hetedik éve rendezőasszisztens. Vajon mit csinál egy rendezőasszisztens?
Bár a koronavírusos időszakban a színházak legkevésbé sincsenek kedvező helyzetben, mégis érdemes jobban megismerni működésüket. Hiszen csak a színészeket látjuk: de kik dolgoznak például a színfalak mögött? Kinek mi a feladata a háttérben?
– Elsősorban megszervezi a próbákat: ki legyen ott, melyik jelenetet mettől meddig próbálják, milyen kellékeket kell beszerezni – meséli lelkesen Edit. – A rendezőasszisztens továbbítja a rendező igényeit a többiek felé.
– Milyen kérései lehetnek a rendezőnek?
– Mondjuk, a gyártásvezető vagy a díszlettervező felé lehet egy olyan kérése, hogy a darabban szereplő kanapé legyen párnázott. Vagy a jelmeztervezőt kell megkérni, hogy valamelyik szereplő ruháján feltétlenül legyen zseb, mert szerepe van a darabban – például egy kelléket kell onnan elővenni. Ha, mondjuk, egy táskára van szükség, akkor a kellékest szólítom meg. Ha zenés darabról van szó, a zeneszerzőnek tolmácsolom a kérést, például, hogy az átkötő zene hosszabb legyen. Korrepetitorunk, Pálinkás Zsuzsi irányába is lehet olyan kérés, hogy válasszon zongoradarabot valamelyik jelenethez. A színészeket értesítem, hogy ki mit próbál, és mikor.
– Látom, hogy a heti fermán (próba- és előadásszétírás) mellett napi szétírás is szerepel a színházi faliújságon.
– A napi szétírást én készítem elő, és a rendezővel együtt egy héttel előre egyeztetem. Szerepel rajta, hogy mikortól és meddig próbálunk, melyik jeleneteket, és az is, hogy kinek kötelező a próba.
Színházunk halad a technikával: a napi próbarendet a weboldalunkra is kirakom. Így mindenki kényelmesen, otthonról is megnézheti, mi dolga lesz másnap.
– Előfordul, hogy egyszerre van próba és előadás a színházban?
– Persze, rengetegszer. Ilyenkor én egyeztetek, hogy ki tud próbálni, és ki játszik éppen a színpadon. Van egy szétírásunk, mi póknak nevezzük, amely segít eligazodni abban, hogy ki mikor játszik, melyik darabban. A rendezővel egyeztetem, hogy ki tud próbálni, melyik jeleneteket tudjuk gyakorolni.
– Egyéb feladataid is vannak?
– Ha valamilyen különleges kelléket kell beszerezni, akkor én is keresgélek, kutatok. Például a Különös házasságba kellett egy korhű fényképezőgép. Vagy az iskolákat járva kerestem gyerekszereplőket Az arany árába.
Balaskó Edit
– Minden próbán ott kell lenned?
– Igen. Viszont az előadásokat kihagyhatom – nem én vagyok a művészeti ügyelet. Ezzel mindig más kollégát, általában színészt bíznak meg. Célja, hogy az előadás ne veszítsen a minőségéből. Egyes színházakban a rendezőasszisztens látja el ezt a feladatot is, de ebben az esetben van egy másik rendezőasszisztens is. (Egyszerre nem lehetek két helyen.)
– Milyenek a főpróbahetek a rendező mellett?
– Az utolsó héten a rendezők többsége diktál, azaz mindent, amit mond, le kell, hogy jegyezzek. Megy a darab az elejétől a végéig, már nem részpróbák vannak. Ilyenkor a rendező finomít, és főleg a színészeknek szóló információkat jegyzem le. Valló Péter (a Különös házasságot rendezte) például próba után úgy tartott megbeszéléseket, hogy a színészeknek elmondta a főbb instrukciókat, az apróságokkal – amiket még fölíratott – én futottam körbe. Van rendező, akinek felolvasom, hogy mit diktált le, és azt fejti ki bővebben a megbeszélés alatt. Részt veszek a világosítópróbán, mert tudom, hogy ki hol áll a színpadon az adott jelenet alatt, így a bevilágításnál a színészeknek nem kell jelen lenni. A főpróbahét mindig „idegbajos“, nagy nyomás van rajtunk, és ezt kezelni kell.
– Az elmúlt években sokat voltál színpadon, sőt, díjakat is kaptál.
– A Ferenczi Anna-díjat még középiskolás koromban kaptam: a Jókai Napokon Jarábik Gabika csoportjával szerepeltem. Neki köszönhetem, hogy elvarázsolt a színház világa. A Lőrincz Margit-gyűrűt az eddigi munkásságomért kaptam. Nagyon örültem mindkettőnek. Amíg súgóként dolgoztam, kisebb-nagyobb szerepeket játszottam, de a mostani munkám mellett nem lenne szerencsés, ha játszanék is. Azért a Lili bárónőben izgalmas szerepünk volt Nagy László ügyelővel, akinek kikapós és „kicsit“ alkoholista feleségét játszottam, aki dramaturgiailag fontos szereplő a darabban.
– Mivel foglalkozol a szabadidődben?
– Sok mindennel. Ékszereket készítek drótból és gyöngyből, de most például papírgyűrűkkel kísérletezek. Szeretek bútorokat felújítani. Nálam hagytak egy régi hokedlit, amelyet megcsiszolgattam, átfestettem és szalvétatechnikával felújítottam. Nagyon rákattantam az ökóra: érdekel, hogy mit lehet újrahasznosítani.
