A zaklatás szó manapság divatos fogalom, hiszen a sztárok gyakran panaszkodnak „zaklató rajongóikra”. A zaklatás azonban tágabb fogalom: érhet minket zaklatás az iskolában, fiatalként az utcán, felnőttként a munkahelyen. A leggyakrabban azonban éppen attól rettegünk a legjobban, akit valaha a legjobban szerettünk. Vagyis az exférjünktől.
Tavaly szeptember elsejétől a fenyegető zaklatás Szlovákiában is bűncselekménynek minősül. Az életbe lépett törvényről a módosító javaslat benyújtóját, Pfundtner Edit képviselőasszonyt kérdeztük.
(Kép forrása: pinterest.com)
– Mit értünk pontosan fenyegető zaklatás alatt?
– A zaklatás során a zaklató a mindennapjainak megélésében korlátozza áldozatát. Az indítékok hátterében a félelemkeltés és a kapcsolatkeresés állnak. A fenyegető zaklatás sokszor fajulhat tettlegességig vagy akár gyilkosságig is. A zaklatás patologikus viselkedés, és a zaklatott fél jogosan félti saját, illetve közeli hozzátartozóinak testi és lelki épségét. A zaklatást először az Amerikai Egyesült Államokban minősítették bűncselekménynek, a környező országok csak a közelmúltban követték a példáját. A fenyegető zaklatás lényegét nagyon jól tükrözi az erre használt angol szakkifejezés, a stalking, mely vadászatot, pontosabban a vad becserkészését jelenti. A fenyegető zaklatás résztvevői általában valamikor közeli kapcsolatban álltak egymással.
A pár egyik, általában férfi tagja szerelemféltéstől vagy bosszútól vezérelve nem hagyja nyugton expartnerét. Így szeretné megbosszulni viszonzatlan érzelmeit, vagy éppen büntetni szeretné volt kedvesét. Általában a düh, a harag és a csalódottság táplálják a megmozdulásait.
– Milyen módozatai lehetnek a fenyegető zaklatásnak?
– A zaklatás többféle formában valósulhat meg, ezeket a büntető törvénykönyv részletesen taglalja. Ilyen például, mikor a zaklató fizikai bántalmazással fenyegeti áldozatát vagy annak közeli hozzátartozóját, mikor személyes kontaktusra törekszik, vagy megfigyeli, követi a zaklatott felet. Mikor elektronikus kommunikációs eszközök révén próbál kapcsolatot létesíteni, vagy jogtalanul felhasználja áldozata személyes adatait. Esetleg bármilyen más módon korlátozza a szenvedő felet mindennapi életében, rontva ezáltal annak életminőségét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy soha nem egyszeri esetről, hanem hosszan tartó cselekménysorról van szó.
– Van-e mérték? Például hány SMS után beszélhetünk fenyegető zaklatásról?
– A mértéket nehéz meghatározni. A 20. és 21. század kommunikációs vívmányainak (telefon, e-mail, fax, közösségi oldalak) köszönhetően a kapcsolatfelvétel leegyszerűsödött. Néha – a tartalomtól függően – akár egy szöveges üzenet is minősülhet zaklatásnak, ha másvalamivel is párosul. Például a zaklató az ajtónk előtt vár ránk. Nem szól, nem csinál semmit, de jelenléte zavarólag hat. Esetleg egész nap a nyomunkban van, vagy ajándékokkal bombáz minket.
Pfundtner Edit képviselőasszony
– Hova forduljon az a nő, aki ilyet tapasztal?
– A rendőrséghez! Eddig maximum csak kihágásnak minősíthették a zaklató cselekményeit, a megfélemlített áldozatot pedig egyszerűen hazaküldték. A zaklatók éppen azt használták ki, hogy az áldozatok tehetetlenek voltak, csak polgárjogi eljárás keretében fordulhattak bírósághoz. Idáig azonban ritkán jutottak el az ügyek, hiszen az áldozatok sokszor szégyellik, ami velük történik. Mostantól bátran lehet feljelentést tenni. A rendőrségen felveszik a jegyzőkönyvet, és ha fenyegetettséget tapasztalnak, büntetőeljárást indítanak. Problémát csak a bizonyítékok begyűjtése jelent. A zaklatók sok esetben nagyon óvatosan járnak el. Ügyelnek arra, hogy semmit se tudjanak rájuk bizonyítani. Fontos, hogy a zaklatást elszenvedő nő ne törölje ki zaklatója üzeneteit, e-mailjeit, leveleit. Ezek ugyanis mind-mind bizonyítékul szolgálnak. Ha tettének tanúi is vannak, a bizonyítási eljárás során ők is a segítségünkre lehetnek.
– Mennyire szigorú a büntető törvénykönyv a zaklatókkal?
– A zaklatók maximálisan egy év szabadságvesztésre ítélhetők. Ugyanakkor a bíróságoknak joguk van belátásuk szerint módosítani az ítéletet, tehát például intézeti gyógykezelésre is kötelezhetik az elkövetőt, vagy távoltartási végzést adhatnak ki ellene. Ha viszont a zaklatás nyilvános helyen történik, vagy védett személy (például gyermek) ellen irányul, akkor az ítélet alsó határa hat hónap, felső határa pedig három év.
Az esetek kis hányadában a zaklatás szenvedő alanyai férfiak. Ezek a férfiak pedig egyöntetűen vallják, hogy a nők különleges rafináltsággal követik el az ilyen bűncselekményt.
Réka:
– Szerelemből mentem férjhez nyolc évvel ezelőtt, de mára a szerelemből egy szikrányi sem maradt. A férjemmel nagyon szerettünk volna gyermekeket. Rengeteget próbálkoztunk, mígnem kiderült, hogy egy semmiségnek tűnő betegség mellékhatásaként nincs esélyem teherbe esni. Mikor ezt megtudtuk, a férjemben megpattant valami. Ha valamiben nem értettünk egyet, mindig oda jutottunk ki, hogy én csak másodrendű vagyok, hiszen még gyereket se tudok szülni. Meg sovány vagyok, kicsi a mellem, elállnak a fogaim, görbék a lábaim. Mindig talált valami kivetnivalót rajtam. A ráadás az volt, mikor a korábbi barátnőivel hozakodott elő, hogy ők sokkal többet értek nálam, ők nők voltak, jó nők. Közben megtudtam, hogy szeretőket tart. Egyik este részegen jött haza, és csak annyit mondott, csomagoljak, mert lecserél. Valahol örültem, hogy végre új életet kezdhetek. Mikor úgy-ahogy összeszedtem a dolgaimat, elkezdett ordibálni, hogy bizony sehova se megyek, a nyomaték kedvéért pedig még a fegyverét is elsütötte. Én meg, persze, félelmemben visszamentem hozzá. Innentől rendszeressé váltak a pofonok. Eleinte csak szolidan vert, hogy ne hagyjon nyomot, később egyre dühödtebbé vált.
– A munkában szégyelltem magam, a barátnőimmel megszakadt a kapcsolatom. Hozzánk ugyanis nem jöhettek, én meg már rég nem mehetek sehova. Ha valaki mégis a közelembe férkőzött, azt telefonon megfenyegette, hogy felgyújtja a házát vagy a kocsiját. Egyszer összeszedtem minden bátorságomat, és a szüleimhez szöktem. Persze alig telt el pár óra, már ott állt a küszöbön, hogy hazavigyen. Ellenálltam, így a szegény szüleimet kezdte ostromolni, anyukámnak még egy pofont is lekevert. Egy héten át folyamatosan zaklatta a szüleimet: állandóan csörgött a telefon, éjjelente a ház előtt berregtette a kocsiját, napközben pedig állandóan a nyomunkban volt. Egy hét után feladtam. Inkább hazamentem vele, csak hogy az idős, beteges szüleimnek nyugta legyen. A rendőrségre is hiába megyek. A férjemnek túl sok a barátja köztük, így hát vele együtt röhögnek a monoklijaimon...
Andi:
– Nemrég összejöttem egy sráccal, de néhány heti együtt járás után kiderült, hogy nem az esetem: hirtelen haragú, agresszív, aztán megbánás helyett úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és inkább letagadja a dolgokat. Szakítottam vele, de ő ezt nem hajlandó elfogadni. Naponta legalább tíz e-mailt küld, hogy bocsássak meg neki, SMS-ekben fenyegetőzik az öngyilkossággal, összevissza hazudozik, hogy pszichiátriára került, vagy hogy súlyos szívbeteg (persze abszolút kamu az egész).
– A munkahelyi kollégáimnak e-mailekben mesél rólam, például azt, hogy milyen magas a fizetésem (holott boldog lennék, ha csak a felét megkapnám), összeszűrtem a levet a főnökkel, vagy épp, hogy drogra kell a pénz. És mindig akad olyan, aki hisz neki, ezért kezdenek kiutálni maguk közül. Egész nap a házunk előtt grasszál a kocsijával. Már félek hazamenni, mert nem tudom, mivel talál meg, mivel próbálkozik már megint. Teljesen kikészülök idegileg, alig alszom, hetek óta nem ettem egy jót, visszaszoktam a dohányzásra. A barátaim szerint kezdek ijesztően kinézni, és nem tudom, mi jöhet még.
