Sorsdöntő nyár

Fülledt nyáreste volt. A nap már kúszott a tenger pereme felé, amikor Dóri a hotel szobájában nyakába akasztotta a csillogó, türkiz ékszert. Barna bőrén csak úgy virított a fényes nyaklánc. Dús, sötétbarna haját gyorsan copfba fogta, csak néhány kósza tincs hullott szomorú arcára. Felsóhajtott. Ezt még akkor kapta, amikor Bence az egyéves évfordulójukon romantikus vacsorára hívta.

Megérintette a nyakában csillogó követ, és elhatározta, hogy megpróbál mindent elfelejteni. Mindent, ami bántja. Még egyszer szemügyre vette a ruháját, a haját, megigazította az arcába hulló, szeleburdi tincseket, és a lift felé indult. Megnyomta a gombot, és csak várt. 

Több mint négy éve várt arra, hogy Bence lépjen. Szerette őt, és Dóri is rajongott a fiúért, Bence mégsem tudta elkötelezni magát. Mindig azt mondogatta, hogy egy kapcsolat működik papírok nélkül is. Dóri pedig türelmesen várt. Egészen mostanáig. Bence már az utazás előtt is furcsán viselkedett, de amióta itt vannak, teljesen kifordult önmagából. Nem érdekli semmi, alig szól Dórihoz, olyan, mintha csak kényszerből jött volna el a nyári, tengerparti utazásra. Jó, Bencének mindig is voltak nehezebb időszakai, főleg a munka miatt, de az, hogy most már a vacsora előtt is inkább a focit nézte lent a bárban egy korsó sör mellett, minthogy a lánnyal legyen, az már elég aggasztó volt Dóri számára. Nem értette Bence viselkedését.

Mikor lett Bencének minden más fontosabb nálam? Miközben én mindent megteszek érte. Valamit rosszul csinálok? – emésztette magát. Magamban keresem a hibát, én akarok mindenen javítani. Lehet, hogy már egyáltalán nem kéne erőlködnöm – gondolta, és ekkor kinyílt a liftajtó. Ahogy felpillantott, pupillái tágra nyíltak, a levegő pedig a torkán akadt. Egy borzasztóan jóképű fickó ácsorgott a liftben. Dórira egyáltalán nem volt jellemző, hogy más pasi után leskelődjön, de ez a férfi tényleg rendkívül szemrevaló volt. Dóri teljesen elveszett a férfi őrjítően szexi tekintetében, és csak halvány hangfoszlányokat hallott, mintha valaki beszélne hozzá. A férfi gyorsan megfogta a liftajtót, és Dórira mosolygott. A lány hirtelen észbe kapott, és enyhén megrázta a fejét. Rájött, hogy ez a rövid, sötét hajú férfi őt szólítja. A férfi újra Dórihoz beszélt angolul, mély, bársonyos hangon. 

– Minden rendben? – kérdezte az idegen, jóképű férfi Dóri szemeit fürkészve. Dóri, mivel kiválóan beszélt angolul, rögtön egy igennel válaszolt, mosolyra húzta a száját, és lassú léptekkel beszállt a liftbe. 

– A földszintre? – kérdezte Dórit ismét a férfi, mire ő biccentett. Ahogy bezárult az ajtó, onnantól kezdve nem vették le egymásról a szemüket. Dóri egyáltalán nem érezte magát kínosan. Sőt mi több! Valamiféle földöntúli élvezettel feledkezett bele abba az idegen, de mégis oly ismerősnek tűnő tekintetbe. Olyan adrenalinlöketet kapott, hogy teljesen megfeledkezett magáról. Csak állt némán, csillogó szemekkel, míg újra ki nem nyílt a liftajtó. Az idegen a kezével mutatta, hogy Dórié az elsőbbség, mire a lány mosolyra húzta a száját. Dóri igazán meg akarta volna köszönni a férfi előzékenységét, de érezte, hogy egy hang sem jönne ki a torkán. Ahogy kiszállt, még egyszer a férfira pillantott, és a fejével enyhén biccentett. A bár felé igyekezett volna, de azt sem tudta, hol van hirtelen. Lassított léptein, és gyorsan összeszedte gondolatait. Álom volt vagy valóság? Tényleg fél percig flörtölt szavak nélkül egy idegen férfival? Ekkor meglátta Bencét, és újra két lábbal állt a földön. Szíve ennek ellenére hevesen zakatolt, és úgy érezte, mintha a lelkiismerete gyötörné. 

Bence Dórira nézett, majd hűvösen köszönt a lánynak. Dóri úgy érezte, megfordult a világ körülötte, de ebből Bence semmit nem vett észre. Leszállt a bárszékről, és egy megterített asztalhoz ültek. 

– Megnyertük a meccset – szólt Bence. – Bár nem volt nehéz dolgunk, de több gólt is rúghattunk volna!

– Mióta érdekel ennyire a foci? – kérdezte Dóri a szemöldökét ráncolva.

– Mindig is érdekelt. Csak nincs sok időm rá. Most meg azért mégiscsak kijutottunk az Eb-re!

Dóri jobbnak látta nem kommentálni Bence válaszát, pedig tudott volna néhány csípős megjegyzést tenni. Mégis úgy érezte, teljesen fölösleges. A vacsora alatt az étel ízéről, a bor minőségéről, a tenger hőmérsékletéről csevegtek. A könnyed témák ellenére, Dórinak jobban csúszott az édes bor, mint máskor. Kicsit spiccesnek érezte magát, de ez most egyáltalán nem zavarta. A jóképű idegen járt a fejében és az, hogy Bencét minden hidegen hagyja. Még az is, hogy kicsit becsípett. Éjfél előtt visszamentek a szobájukba, és Dóri elalvás előtt még mindig kicsit mámorosan ezen töprengett: Tényleg ennyire nem érdeklem már őt? Majd álomba zuhant.

A másnap kicsit fejfájósan kezdődött Dóri számára, de gyorsan összeszedte magát. Már csak pár nap, és újra otthon lesznek. Ki kell még használnia a maradék időt! Gyorsan felkapta a bikinijét, copfba fogta a haját, és bepakolta a strandtáskáját. Bence mindeközben az átlagosnál is zaklatottabban viselkedett. Dóri hiába kérdezte tőle, hogy mi a gond, Bence csak a vállát vonta. A délelőtti strandolás után Bence bejelentette, hogy ő délután meccset néz.

– Megint? – kérdezte értetlenkedve Dóri.

– Aha! Ma elég fontos meccs lesz, ezt nem akarom kihagyni. A továbbjutás a tét!

– Egyedül menjek a partra? – hüledezett Dóri tágra nyílt szemekkel.

Bence összeszorított szájjal és bűnbánó tekintettel enyhén vállat vont. Dóri ekkor úgy érezte, mindjárt felrobban. Eljöttünk, hogy külön töltsük az időt? Szuper! Ez hihetetlen! Ez egyszerűen… ez, ez több a soknál! – fortyogott magában Dóri, majd megfogta a strandtáskáját, és elindult a partra. Mi a fene ütött Bencébe? Így akarja a tudtomra adni, hogy már semmit nem érez irántam? Minek jöttünk el egyáltalán kirándulni? Jó, azt értem, hogy megy ez a hülye foci, meg azt is, hogy most ennyire izgalmas, de legalább terveznénk meg együtt a napot! Miért nem kérdezi meg, hogy egyáltalán akarom-e vele együtt nézni a meccset? Vagy bármi! Nem! Ő csak úgy eldönti, bejelenti, én meg csináljak, amit akarok! – fortyogott magában Dóri, és ahogy egyre erélyesebb léptekkel haladt előre, a dühtől már semmit sem látva hirtelen akkorát ütközött, hogy azt hitte, leütötték. A földre zuhant, és érezte, mindjárt széthasad a feje, úgy fáj. A kezével a fejéhez kapott, és érezte, hogy ez bizony vér. Nem bírta kinyitni a szemét, mert tudta, hogy vérzik, félt, hogy elájul. Ekkor egy ismerős hang szólt hozzá. Összerezzent, mert tudta, hogy ő az!

Az idegen! Atya ég! Itt hever a márványpadlón, vérző fejjel, miközben azt sem tudja, mi történt… Ekkor egy hideg kéz ért Dóri fejéhez, mire ő felszisszent. Ahogy óvatosan kinyitotta a szemét, csak annyit észlelt, hogy a hotel dolgozói sürögnek-forognak körülötte. Jeget nyomnak a fejéhez, és vízzel akarják itatni. De Dórit csak az érdekelte, hogy a borostás, sötétbarna szemű férfi tekintete az övébe fúródik.

– Kemény a fejed, szó se róla! – szólt az idegen mosolyogva. 

– Azt sem tudom, mi történt, nem is értem… – nézett Dóri kérdőn a férfira.

– Neki ütköztél ennek itt, nézd! – és a jóképű fickó a fal felé mutatott. 

Dóri felemelte a fejét, de nem különösebben érdekelte, mi volt az. A férfira koncentrált. Az idegen felsegítette Dórit a padlóról, és egy kényelmes fotelbe ültette. 

– A strandra indultam, csak nagyon elgondolkoztam… – kezdett magyarázkodni Dóri, de elhalkult, be sem fejezte a mondatot. Sajgott a feje, és csak arra gondolt, mennyire megnyugtató ennek a férfinak a jelenléte. A férfié, aki aggódva nézett rá, akinek tökéletes arcvonásai teljesen rabul ejtették, és akinek még a nevét sem tudja. 

Dóri ekkor a szeme sarkából megpillantotta Bencét, aki a liftből kiszállva, Dórira meredt, majd ijedt arccal megindult feléjük. Bence a bárba készült meccset nézni, de álmában sem gondolta volna, hogy Dórit vérző fejjel találja majd. Dóri a fotelbe süllyedve még fehérebb lett, a pulzusa viszont az eget verte.

– Dóra, jól vagy? Atya ég, mi történt? – szólt Bence hangosan, és egyre szaporábbak lettek a léptei. 

– Jól, igen, csak elestem… – majd érezte, hogy mondania kéne valamit a vele szembe ülő férfiról, aki épp Bencét fürkészte. Dóra angolra váltott, és habogni kezdett, hogy amikor kiszállt a liftből, és balra fordult, nekiment ott a lift melletti falon lévő akárminek, de azt hitte, leütötték, és hogy a hotel személyzete meg... 

Itt magakadt, hiszen nem tudta nevén nevezni az idegent, aki segített neki. Bence az idegen férfi felé fordult, és odavetett neki egy thank you-t. A sármos, bársonyos hangú férfi ekkor biccentett, majd magukra hagyta őket. Bence pátyolgatni próbálta Dórit, de a lány csak a távolodó férfit leste, aki még egyszer Dóri felé fordult, és mosolygott. Úgy mosolygott Dórira, hogy a lány lába alól minden egyes alkalommal majdnem kicsúszott a talaj. 

Dóri a strand helyett délután a szobájában pihent, hagyta, hogy Bence a bárban megnézze a meccset, sőt örült is neki, hogy egy kis időt egyedül tölthet. Bence késő délután tért vissza a szobába. Döntetlen lett – mondta Dórinak, majd megkérdezte, biztos-e benne, hogy lent akar vacsorázni. Dóri jól volt, igaz, egy sebtapasz éktelenkedett a homlokán, de nem érdekelte. Az viszont annál inkább, hogy lelkileg összezavarodott. Bencével több mint négy éve vannak együtt, és a közös jövő egyre távolibbnak tűnt számára. Se házasság, se tervek. S közben itt ez az idegen férfi, akit mintha száz éve ismerne, amikor a szemébe néz. Akivel elszökne a világ végére is, mert tudja, mert érzi, hogy a férfi is megőrül érte. Nem lesz ez így jó – gondolta. Döntenie kell. Ha nem látja is többé ezt az idegent, Bencével kapcsolatban egy döntést kell meghoznia. 

Bence ismét korábban ment le a bárba, mondván, hogy az esti meccs elejébe szívesen belekukkantana. Dórit nem zavarta. Az utolsó estéjük volt a hotelben. Felvette fekete koktélruháját, mely tökéletesen kiemelte formás alakját. Sötétbarna haját hagyta, hogy a vállára hulljon, majd az étterem felé indult. Bence már az asztalnál várta. Dóri meg is lepődött, hiszen azt gondolta, Bence a meccset akarja majd nézni helyette. Talán mégis rájött arra, hogy az utolsó estét töltik itt?

Ahogy Dóri az asztalhoz ért, hirtelen megtorpant. Észrevette, hogy Bence mögött, a bárnál, ott ül Ő. A szép idegen, a bársonyos hangú férfi, aki le sem tudta venni Dóriról a szemét. Dóri kicsit robotos mozdulatokkal leült a székbe, és kábultan Bencére pillantott. Bence mosolyogva nézett a lányra, majd közölte, hogy bár vesztésre áll a csapata, de Dóri látványa mindenért kárpótolja őt.

Mi van??? – gondolta magában Dóri teljesen elképedve. Tényleg megdicsért volna? Közben pedig a homlokát ráncolva roskadt egyre inkább magába. A pincér sürgött-forgott körülöttük, gyertyát gyújtott, és különféle apró finomságokat szervírozott eléjük. Dórával szemben ült Bence, aki ragyogó mosollyal nézett a lányra, s Bence mögött a szelíd arcú idegen, akinek igéző szemeitől Dóri nem bírt szabadulni. Émelygett a gyomra, és alig bírt lenyelni néhány falatot az ételből, annyira felkavarta őt ez a néhány nap: Bence hangulatingadozása és különös viselkedése és az idegen férfi jelenléte.

Össze kell szednem magam. Döntenem kell, beszélnem kell Bencével. Nincs más választásom, el kell neki mondanom, hogy… – és amikor már épp beszélni kezdett volna, Bence egy aprócska dobozt húzott elő zsebéből. A kis dobozban pedig ott lapult a Bence által elképzelt közös jövő záloga. Csillogó szemekkel, kérdőn nézett a lányra. Dóri pedig rémülten nézett a fiúra, majd a pici dobozra. A várva várt, tökéletes pillanatot egyáltalán nem így képzelte el. Dóri Bencére, majd a szelíd arcú idegenre pillantott, és hirtelen lélegezni is elfelejtett.