A mai nő erősen spirituálisnak tartja magát, miközben a túlvilággal és magával az ördöggel kacérkodik. Még a szelíd nők jó része is – alig kipattan a szeme – rákeres a horoszkópjára. Az ember ősi vágya, hogy megtudja a jövőt.
A boszorkányság és a varázslat mára trenddé vált, a TikTok-ezotéria pedig divattá. Ám minden ilyen jelenség a hiányról mesél, vagy épp arról, hogy a lélek vacog.
BUKOTT ANGYALOK
A démonok, ördögök a Biblia szerint olyan bukott angyalok, akiket kiűztek a mennyországból, miután fellázadtak Isten ellen. A bukott angyalok vezetője a Sátán. Ő sok angyal felettese volt, de kisebb volt Istennél, ezért irigység támadt benne. A bukott angyalok elhagyták az eget, emberi testet öltöttek, és szexuális kapcsolatot létesítettek nőkkel. Az özönvíz után visszatértek az égbe, s büntetésük az lett, hogy többet nem ölthettek emberi alakot. (A történet babilóniai eredetű lehet. Már babilóniai agyagtáblákon is találtak démonok elleni imaszövegeket.)
Az egyház elutasítja a kártyavetést, a tenyérjóslást, mondván, hogy a hamis jóslás ajtót nyithat a gonosznak.
Hogyan kell helyesen élni? Ma már nem tudjuk?
Az ember nem bírja elviselni a tudatot, hogy élete csak véletlenek sorozata, nincs felette gondviselés. Bármikor jöhet a kardfogú tigris, és megeszi. A reneszánszban életre kelt a hit, hogy a tudomány lehet a messiás, mert a világ tudományosan megmagyarázható. Aztán kiderült, hogy a tudomány atombombát alkot, s kiszolgál bárkit. Az ember azonban nem tudja elviselni a messiás elvesztését. Tudja, ha nincs helyette más, akkor mindnyájunkat el fog vinni az ördög. Az ürességtől megrémül az ember – nem tudja elviselni a semmit. Egyszer ide kapaszkodik, aztán oda, ha az ezotériában csalódik, a misztikába menekül, drogba, alkoholba. Eszmény, ideál nélkül nem tud élni az ember, hit nélkül csak küszködik a nihillel, a semmivel. Magára marad.
Ha átsuhan rajtunk egy vágy vagy rossz gondolat, az még nem baj. Ez olyan, mint az átsuhanó madárraj a házunk felett. De ha hozzájárulunk ahhoz, hogy fészket rakjanak az ereszünk alatt, és ott elkezdjenek szaporodni, abban már mi is benne vagyunk. Ha rossz vágyakat és gondolatokat táplálunk, akkor van baj.
Olvass tovább: Bukott angyalok
TÁNCOL AZ ASZTAL
Kopog a szellem, avagy az asztaltáncoltatás története. Ha spiritualizmus, akkor nem tudunk nem beszélni a spiritisztákról és a médiumokról – akik nők voltak. A 19. század különös volt abból a szempontból, hogy egyre több olyan találmány jelent meg, amelyik addig szemfényvesztésnek vagy az ördög találmányának számított.
Megjelent a fénykép, ami igazi csoda volt, hisz egy kattintással megörökítették a pillanatot. Felfedezték a mágnesességet, vagyis olyasmit, amit az emberi szem nem lát. Samuel Morze feltalálta a drót nélküli kommunikációt. Tessék?! Mégis létezik egy láthatatlan erő, ami kapcsolatot tud teremteni két kontinens között...? Akkor miért ne higgyünk azoknak, akik képesek összekötni a holtak és az élők világát?
Abban az időben azt tartották, hogy a fiatal lányok a legalkalmasabbak a szellemidézésre. A viktoriánus korban, mikor még a szék lábára is huzatot húztak (hogy ne legyen illetlenül meztelen), a nőkről nagyon furcsákat gondoltak. Azt például, hogy gyönge bábok, akik belül üresek, és csak befogadásra alkalmasak. Ami azt jelenti, hogy akár üzenethordozók is lehetnek, és a szellemek beléjük költözhetnek. A nők nagyon élvezték, mert a szeánsz alatt férfihangon beszélhettek, kiabálhattak (nem kellett megfelelniük a kor passzív nőideáljának).
Olvass tovább: Táncol az asztal
A SÖTÉT OLDALON
Interjú Lőrinc baráttal az ördögűzésről és arról, hogy az okkultizmussal megnyithatjuk a gonosz előtt a kaput. A ferences szerzetes nevét akkor ismerte meg a világ, mikor a bolíviai elnök, Evo Morales ármánykodása nyomán majdnem halálra ítélték. Lőrinc barát (48) Füleken szolgál a ferences templomban. Vadkerti György néven született Udvardon, autóbádogosnak tanult; ez fontos mozzanat volt az életében, mert szakmája később a hasznára vált. Egy kamionos szerelőműhelyben dolgozott, majd tizennyolc évesen jelentkezett a ferencesek rendjébe. Mikor erről kérdezik, mindig Jézus példáját hozza fel. Jézus, amikor a tengerparton járt, meghívta magához a halászokat. „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Mire mind otthagyták a halászatot (pedig ahhoz értettek, nem a térítéshez), és követték Jézust. Ahogy Lőrinc barát sem tudta még akkor, hogy mire vállalkozik.
Élete változatos, 22 éves korában érkezett a füleki kolostorba egy idős szerzetes mellé kisegítőnek (ahol bizony sokszor megrakta a kályhát, mert minden szobában volt egy kályha). Ő járt az erdőbe fáért: ferences barátként ugyanis a kétkezi munka az elsődleges feladata. Utána Árvára küldték, majd ismét visszakerült Fülekre. Innen jelentkezett misszióra: 2006-ban kelt útra, s több mint nyolc évet töltött Bolíviában. Bolívia egy mélyen hívő katolikus ország, de erősen élnek még az indián hagyományok is. Egyáltalán nem meglepő, hogy az indiánok a szentmise áldása után még áldozatot mutatnak be Pachamamának, a Földanyának. (Ezek a füstáldozattal, tánccal járó szertartások ott nem ellenkeznek a katolikus tanítással.)
Lőrinc barát először Cochabambába került, egy 17. századi spanyol kolostorba, ahol öt évig főleg építkezett: ennyi időbe tellett ugyanis rendbe rakni a kolostort. Közben térített az őserdőben lévő bennszülött falvakban. Utána Bolívia egyik legnevezetesebb búcsújáró helyére, Copacabanába került. A kolostorukhoz tartozó templomban Szűz Mária szobrát őrizték: a zarándokhelyre ezrével jöttek a helyiek áldást kérni. Lőrinc barát nevét ekkor ismerte meg egész Bolívia, s nálunk is imaláncokban imádkoztak érte a hívők. Nem kis meghurcoltatásban volt ugyanis része, még az élete is veszélyben forgott.
Egy bűnszervezet kirabolta a templomukat, elvitték a Szűzanya koronáját, a szoborra aggatott értékes ékszereket – sőt, még az ezüstborítást is lefeszítették az oltárlépcsőről. A környék felbolydult, az indiánok attól tartottak, hogy a kirabolt templomba nem jönnek többé a zarándokok (ők pedig kegytárgyárusításból éltek).
Elkezdődött a nyomozás: jatiriket, indián sámánokat hívtak, akik gyerekkoponyát és kokalevelet hoztak magukkal, hogy ezekből „olvassák ki” az igazságot. A sámánok azt mondták, hogy az elrabolt ékszerek a templomban vannak. A gyanú Lőrinc barátra, a „szlovák szerzetesre” és társaira terelődött (ahogy az újságok írták). Hiába mondták, hogy lakat alatt őriznek más ékszereket is: ha lopni akartak volna, azokat rég elvihették volna...
Olvass tovább: A sötét oldalon
