Sportolni jó, főleg ha könnyű a lég, és már igen sokat voltunk bezárva! Ezért is van olyan nagy sikere 30 napos sportfelhívásunknak, amelyet az Új Nő csapatával indítottunk. Óra indul: az Instagramon, de akár a Facebookon is csatlakozhattok hozzánk.
Nincs más dolgotok, mint a kijelölt napokon feltölteni egy #újnővelsportolok hashtaggel ellátott fotót a sztoritokba, s megjelölni rajta az Új Nő Instagram- vagy Facebook-oldalát! A legkitartóbbakat a kihívás végén megjutalmazzuk! (Bővebb információkat közösségi oldalainkon találtok.)
Így sportolunk mi! Mindössze egy nap állt rendelkezésünkre, hogy összeszedjük munkatársaink vallomásait, hiszen épp nagyon elfoglaltak vagyunk. No nem egy közösségi kocogással, hanem éppen finiseltünk a dupla számos lapzártával, s ilyenkor serceg a toll, zizeg a papír, mert reggeltől estélig korrektúrát olvasunk. De azért megszülettek a képes vallomások, testközelből vallunk sportolási szokásainkról!
Nagyvendégi Éva
Sportolok, mert nincs más választásom! – Én semmi más sporteszközt, csak a nemrégiben felfedezett szöges párnámat osztom meg veletek. Sokszor rajta kezdem vagy zárom a napot, mert oldja a stresszt és lazítja az izmokat. Hason heverészek rajta vagy mezítláb ugrókötelezem (hú, az nagyon tud fájni). Az a helyzet, hogy kötött izomzatom van, ami annyit jelent, hogy hetvenéves koromban is tornáznom kell majd. Örökké! Ezt Linda mondta, a kínai orvosnő, akinek nemrégiben a merev izmaimról panaszkodtam. 23 évig majdnem minden nap futottam, mára maradt a gyorsgyaloglás. A jógával is próbálkoztam, majd évekig a Pilatesszel, a nyújtással, a saját súlyos edzéssel. Mindegyiket imádom, az utóbbi időben a Pilatest súlyzókkal kombinálom. Ám a legnagyobb felfedezésem a jóga, az se baj, ha negyven fok van a teremben: az én izmaim akkor nyúlnak csak igazán! (Nem véletlen, hogy az indusok találták fel a jógát, az ördögi hőségben nem volt nagy kunszt kinyújtani magukat.) Én huszonhat éve csak úgy tekintek a testemre, mint olyanra, amit jól meg kell tornáztatni ahhoz, hogy fürgén működjön a mindennapokban. Ez néha járom tud lenni, néha élvezet extra adag endorfinnal. De soha nem lesz vége, már tudom. Egy évvel ezelőtt például kihagytam pár hónapot, alig mozogtam, halálosan sokat dolgoztam, és hát nagyon megjártam. Szóval inkább sportolok az Új Nővel!
Darnay Krisztina
Futással fogytam le 20 kilót! – A bezártság elején egyáltalán nem a sportolás izgatott. Miután szépen beosztottam az időmet (a munka és a munka között), a végén a főzésnek is nekiláttam, hiszen úgy gondoltam, most végre erre is jut időm. Finom falatokat főztem a páromnak, ám közben én is jókat falatoztam. A végére pihe-puha párnák kerekedtek a popómra. A karantén előtt épp javában sportoltam: úsztam, futottam, fitneszbe jártam, de mindezt el kellett hagyni a bezártság miatt. Elhatároztam hát, hogy ismét megpróbálkozom a futással, hiszen nem is olyan régen így fogytam le 20 kilót! Az első alkalommal azonnal legyűrtem 7 kilométert (aki futott, az tudja, hogy ez sok, és kezdőknek nem ajánlott). Nem véletlen, hogy egész hétvégén mozdulni sem bírtam, olyan izomláz gyötört. Nem baj, pont ez adott egy újabb löketet, azóta alkonyatkor járok ki, pontosan hat órakor. A futás boldogsághormont termel, közben kiszellőzik a fejem, és ilyenkor jönnek az igazán jó ötletek (így született meg ez a kihívás). Még koncepciót is kreáltam mellé: hétköznap a szépséges bősi Amade-parkot futom körbe háromszor, ez körülbelül 6 és fél kilométer, hétvégén pedig kimegyek a Dunához. Jobbról az új Duna, balról az egyik hajszálága, mellette pedig az Öreg-Duna folyik: naplementében a három folyó látványa lenyűgöző. Ilyenkor a szemem is könnybe lábad, és mindig arra gondolok, mekkora szerencsém van, hogy ilyen fantasztikus helyre születtem.
Néma László
Sportoljunk, de csak óvatosan! – Szó se róla, a járvány alaposan beleszólt az életembe. A sporthoz való viszonyomat is jól megkombinálta. A labdarúgás egészen kicsi gyermekkorom óta része az életemnek. Szerintem alig lehettem nagyobb a labdánál, már együtt rúgtam a bőrt a falusi gyerekekkel, azaz akkor még a többnyire gumiból készült labdát. Csak betegség vagy sérülés estén maradhatott ki néhány nap, hét, hónap a rendszeres focizásból. Aztán ahogy teltek az évek, már csak heti egy edzés maradt az öregfiúkkal. S ez az edzésnap volt a hét csúcspontja az egész csapat számára. A pályán mindenki egyenlő: a miniszter, a mérnök, az ügyvéd, a rendőr... (volt köztük egyik is és másik is).
S a járvány most elvette tőlünk a focit! Maradt a reggeli röpke átmozgató edzés: fekvőtámasz, nyújtás s a napi háromszori séta a kiskutyánkkal. Ám néhány hete a „vejemnekvaló” mutatott a neten egy számomra újnak tűnő gyakorlatsort, a tabatát. Ez az edzés egy mindössze 4 perces (!) mozgásforma, aminek lényege, hogy magas intenzitású intervallumedzésként (HIIT) nagyon rövid, de nagyon intenzív testmozgással segít a zsírégetésben és a minél jobb fizikai állapot elérésében. Annyit fűzött hozzá, hogy neki nem sikerült végigcsinálnia... Ezek a mai fiatalok! Na, majd én megmutatom!!! Elsőre nekem sem sikerült, de minden reggel, néha este is próbálkoztam, s a negyedik nap már sikerült majdnem 100%-ra teljesítenem a kiszabott penzumot. A reggeli torna után elégedetten ültem le a számítógéphez. Alig két óra múlva szerettem volna felállni – de már nem tudtam. Az egyik térdem nem bírta a megterhelést. A tanulság ebből az, hogy nem szabad kontroll (például edző) nélkül elkezdeni tornázni. Rengeteg veszéllyel járhat. Kiderült ugyanis, hogy az én korosztályomnak már nem is ajánlják ezt a fajta testmozgást, mert óriási megterhelést jelent a szívnek, az érrendszernek, a testnek. S bizony ennek okán néhány napja még a kutyasétáltatás is elmaradt, sőt, a mai napig sántítok. Mindez azért, mert túlbecsültem a testem teljesítőképességet, és elfeledkeztem arról, hogy hányat is írunk.
Kovalcsik Mónika
Veletek kezdtem futni! – Én a csoportos edzéseket preferálom, szeretem, mikor együttes erővel adjuk ki a hét fáradalmait. A karantén alatt az Új Nő kihívása motivált arra, hogy kipróbáljam a futást. Egészen megtetszett. Bízom benne, hogy a végére szép eredményt érek el. Nagyon szeretek biciklizni, így felváltva futok és biciklizem a kihívás alatt. Biciklizni a férjem és a két lányom, Emi és Aliz is elkísérnek.
Olláry Ildikó
Mit sportolsz? – Ha tavaly ilyenkor valaki nekem szegezte volna a „És te mit sportolsz?” kérdést, valószínűleg szemlesütve motyogtam volna, hogy: semmit. Persze tudtam, hogy nincs ez így rendjén, mégis hangzatos felmentéseket kreáltam magamnak. Most fáj a fejem, most tanulnom kell, most rossz idő van, blablabla... Aztán eljött az az ominózus pillanat, amikor egy tátrai túra során potyogó könnyekkel álltam a hegyoldalon, hogy valaki vigyen le innen, mert nem bírom tovább. Hatalmas kudarcként éltem meg, hogy huszonévesen csak ennyire képes a testem...
A kondíciót persze nem adják ingyen. Ahogy a legtöbb fiatal, én is a futás mellett tettem le a voksomat. Az első próbálkozásaimat inkább csak halódásnak nevezném a Duna-parton. Volt izomláz, verejték, levegőért kapkodás: de nem adtam fel, mentem tovább. Másfél hónap után azon kaptam magam, hogy már nem küzdök az életemért futás közben. Belefeledkeztem a gondolataimba, a Spotify-listámba és táj szépségébe, miközben észrevétlenül bekúszott egy új addikció az életembe...
Mostanra eljutottam oda, hogy néhány nap kihagyás után már hiányzik a futás, és 8-10 kilométer megtétele nem jelent problémát. A sport mentálisan is új dimenzióba repített: végre leküzdöttem krónikus lustaságomat, amely éveken át megkeserítette az életemet.
Angyal Sándor
A sport távol állt tőlem – Régebben, mielőtt újságíró lettem, fizikai munkát végeztem, és akkor még jó pár kilóval kisebb terhet cipeltek a lábaim. Később az ülőmunka megtette a hatását, felkúsztak a felesleges kilók. Néhány éve hát- és derékfájással küzdök, ezért az év elején gerincerősítő tornára kezdtem járni, amelyik már a második alkalom után kifejtette hatását (értsd: megszűnt a fájdalom). Felfedeztem az SM-rendszer terápiát, ami megtanítja a helyes testtartást. Azóta ódákat zengek róla a barátaimnak (és majd az olvasóknak is, mert terveztem írni róla egy cikket).
Csak aztán jött a vírus, a mindent elsöprő és felborító világjárvány, és mindent bezártak, így a tornát is szüneteltetni kell. Azóta megint fáj a hátam. Azóta a kerti és a ház körüli munka az egyetlen tornám, ami viszont nem kíméli az ember hátát. (A gyerek után szerencsére nem kell futni, odajön ő, ha valamit szeretne... A játékait meg elpakolja maga után, legalábbis egyelőre.) Sportolási lehetőség persze lenne, csak idő nincs, vagy kifogás van: így marad a kert. Az is megmozgat… Csak ne fájna annyira!
Sallay Erika
Biciklizünk! – A két kicsi fiamat érdemes testileg kifárasztani, így garantált a korai elalvás. Nagy lelkesedéssel kerékpározunk velük, időjárástól függetlenül. Volt már, hogy esőben, szembeszélben vagy napsütésben tekertünk át egészen a másik településig.
Újabban az énidő – amikor valóban egyedül lehetek a gondolataimmal – számomra azt jelenti, hogy kocogok. Ez olyannyira kikapcsol, hogy teljesen sikerül kiüríteni az elmémet. A kitartásom engem is meglep, ha néha átlendülök a holtponton, 5 kilométerig meg sem állok...
Dömötör Ede
A koronavírusos idők kezdete óta én semmi mást, csak sporteszközöket vásároltam. – Sokáig tartott, míg rászedtem magam, hogy teremben eddzek. Mikor végre rendszeresen eljártam (heti 3 alkalommal) – addigra beütött a koronavírus. Szóval úgy döntöttem, akkor sem adom fel: és rendeltem az internetről egy húzódszkodórudat, amit az ajtókeretbe lehet akasztani, plusz tornászgyűrűket. Íme!
Szlávik Cyntia
És akkor jött a fránya korona! – A sport hosszú évekig része volt az életemnek. Sógornőmmel rendszeres látogatói voltunk egy helyi kis edzőteremnek. Edző után nem kellett kutakodni, hiszen a bátyám ismeri a fitnesz csínját-bínját. Majd kis időre más dolgom lett, a visszaállás pedig cseppet sem volt egyszerű. Ha hiszitek, ha nem, március 16-án indult volna az a csoportos edzés, amibe végre be akartam szállni! Ezt a tervemet tehát keresztülhúzta a koronavírus. Így aztán úgy döntöttem, hogy végre előveszem a jógaszőnyegemet, és felidézem a jógaoktatómtól tanultakat. (Csilla, elnézést kérek, ha nem teljesen helyes a póz, becsszóra, igyekszem! 
)
Király Anikó
Gyalogolunk a családdal! – Nagyjából öt éve minden este gyalogolni járok a családommal. Ez az egészséges hagyomány a házi karanténnal megszakadt. Így új sportot kellett találni. Vagyis inkább a kutyánk, Samu talált helyettünk egy új mozgásformát. Samu kinti kutyus, és nagyon jól megtanulta a „kint marad” vezényszót. Ám mikor látja, hogy van valami a kezünkben, például egy kosár ruha, akkor bizony berohan a házba, és uccu, fel az emeletre... (Samu a szabadon pisilés filozófiáját sajátította el kint, így kénytelenek vagyunk utánarohanni.) Ő az egészet játéknak fogja fel, irtóra élvezi, hogy a kezünkben visszük le a lépcsőn. Mivel tíz kiló, ez szintén edzésnek számít. Nagyjából heti három-négy alkalommal megesik az „uccu neki”: Samu odafigyel az egészségünkre.
Egyébként a karantén után folytattuk a sétákat, alkalmanként pedig kerékpározunk, kedvenc útvonalunk Feketenyékről a tallósi vízimalomig vezet.
Varga Henrietta
Séta fel s alá! – Abigél születése előtt edzőterembe jártam. A futópadon kezdtem az edzést, minden alkalommal lefutottam hét kilométert! Aztán laza kilenc hónapos tunyulás után úgy éreztem, hogy új ritmust kell vinni az életembe. És jött az ötlet: a babakocsis altatás! Rengeteg előnnyel jár, nálam feltétlenül. Abigél pillanatok alatt elalszik, én meg közben fel s alá sétálok vele a városban. Napi öt-hat kilométert gyalogolok így, hol sportcipőben, hol magas sarkúban, télen, nyáron, hóban, sárban, hőségben… Persze pihenővel, mert közben benézek a barátnőm kávézójába. Kicsit változott a helyzet a járványidőszakban.
Ám mióta kényszerpihire parancsoltak bennünket, folyamatosan sütök. Nem ritkán egy-egy tábla csoki is lecsúszik a torkomon. Olyankor elfog a lelkiismeret-furdalás, és egy húszperces „Rubint Rékával” feloldozom magam a vétség alól. Konklúzió: Sok anyuka még nem tudja, de babakocsival is lehet futni. Keress rá a Fuss babakocsival egyesület oldalára, onnét minden hasznos infót megtudhatsz!
Renczes Péter
Kedvenc „sportom“ a fűnyírás! – Hatalmas telket kell rendben tartanom, amin tavasztól őszig bőven akad tennivaló. Az egész napos számítógépes munka után viszont egészen pihentető program egy kicsit kiszabadulni a természetbe. Nem mellesleg, a monoton munka kiváló arra, hogy az ember kicsit rendezni tudja a gondolatait. Füllhalgatóval, pörgős zenével egészen dinamikusan lehet füvet nyírni: tegnap sikerült is megtennem 6 és fél kilométert egy óra alatt. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, bízom benne, hogy újra el tudunk majd járni bringázni is, ami itt, a Mecsekben annyira megterhelő, hogy egy alkalom után egy hónapig regenerálódunk! 
M. Ando Krisztina
Csak suhanok, amilyen gyorsan csak bírok! – A késő délutáni órákban gyakran előveszem a bringám, s nyeregbe pattanok, hogy élvezhessem a tavaszi szellőt és a virágok illatát. Jólesik az egész napos számítógépes munka után a mozgás és a napfény! Kerekezek egy jó nagy kört a város határában, a Berekben – ám az embereket messziről elkerülöm. A karantén ideje alatt is ez jelentette számomra a szabadságérzetet. Csak suhanok, amilyen gyorsan csak bírok. Ha valami érdekeset látok, akkor megállok és megcsodálom: virágzó fák, őzek, nyulak, fácán, naplemente… Kell ennél több?!
Videó
⇩⇩⇩
