December van: a puha plédek, a Netflix-maratonok és az adventi finomságok időszaka. Mézeskalácsot szaggatunk, forró csokit iszogatunk és száraz sütit majszolunk a Karácsonyi krónikák előtt – gondolatban pedig már a januári fogyásunkat tervezgetjük. Pedig ha a nassolást elegendő mozgás kísérné, az új évben sem kellene a pokol bugyraira kívánnunk a mérlegünket.
Mi itt az Új Nőnél télen is a kültéri sportolásra esküszünk: nagyokat sétálunk, túrázunk, kocogunk. Szakértőnk tanácsaival olvasóinkat is erre ösztönözzük.
Leszögezném: ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer képes leszek csak azért korán kelni, hogy a napomat 40 perces kocogással indítsam, szemközt nevetem. Ha ehhez még azt is hozzáteszi, hogy mínusz fokokban fogom szelni kint a kilométereket, bizonyára konstatálom, hogy az illető meghibbant. Aki ugyanis egy kicsit is ismer, tudja: a futás világéletemben a mumusom volt. Az iskolai tornaórákon már a bemelegítőkör felénél lógó nyelvvel kullogtam, ami pedig a 12 perces futást illeti… nos, erről inkább nem mesélek.
Legyen annyi elég, hogy ha sípszót hallok, máig izzadni kezd a tenyerem… Azóta persze felnőttem (ami egy fokkal komolyabb problémákat hozott magával), így afféle levezetésként fordultam régi ellenségemhez. Végül nemes egyszerűséggel beleszerettem a futásba.
Olyan természetessé vált, hogy heti néhány alkalommal futócipőt húzok, és kocogok egyet a természetben, hogy a négy évszak szinte észrevétlenül suhan el mellettem. Futottam rügyező bokrok és zöldellő fák mentén, futottam avarban, deres utakon, eső utáni sáros terepen.
Végignéztem, hogyan kel és hogyan nyugszik le a Duna fölött a nap széles korongja. Ma pedig – a decemberi hideghez igazodva – sapkában és kesztyűben futok. S közben arra gondolok: mennyivel frusztráltabb lennék, ha ezt a heti néhány óra mozgást nem szánnám magamra! Ha nem terülne el köröttem ez a gyönyörű táj, s nem üvöltene fülembe maximum hangerőn a Budapest Bár, miközben egy csomó felesleges kalóriát elégetek!
Ilyenkor legszívesebben világgá kürtölném, hogy a kültéri sportolás nem csak melegebb időben szuper. Most, a pandémia időszakában aligha adhat valami nagyobb löketet, mint egy kiadós mozgás a természetben!
Élmény legyen!
Szakértőnk, Csiba Roland (25, Bős) a fokozatosság, a rendszeresség és megfelelő sportöltözet kombinációjára hívja fel a figyelmet. Roli a pozsonyi Comenius Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán végzett, s jelenleg testnevelőtanárként és edzőként dolgozik. Fő sportága a karate, de ezzel párhuzamosan számos egyéb sportágban is tapasztalatot szerzett. Megtudhattuk tőle, hogy mely kritériumok mentén érdemes összeválogatni a sportöltözetünket, hogy a kinti sportolás valóban kellemes élmény legyen.
Csiba Roland
– Milyen kinti sportokat végzel a késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakban? Mennyire ajánlott ilyenkor a futás és a biciklizés?
– Az őszi hónapokban még szívesen biciklizem, majd a bringa helyét átveszik a hosszabb téli séták, túrák, a futás és a téli sportok. A futás mindenképpen ajánlott hidegebb időben, biciklizéshez viszont – s itt most nem a közlekedésre, hanem az edzésformára gondolok – nem ideális a hideg. Persze hogy mi ideális, és mi nem, attól is függ, hogy milyen szinten, milyen felszereléssel, mennyi ideje sportolunk. Ez teljesen eltérő a hobbisportolók esetében. A legfontosabb a fokozatosság. Még az őszi időjárásban kezdjük el a kinti sportot, így később, a téli hónapokban már sokkal felkészültebbek leszünk.
– Milyen a megfelelő sportöltözet 10 fokban, és milyen fagypont körüli hőmérsékletben?
– A jó sportöltözet fél siker: ha a felszerelésünk megfelelő, nem jelent nagy rizikófaktort a hideg. Az egyéni igények persze itt is eltérőek. Van, aki fázósabb, míg más jobban bírja, sőt, egyenesen kedveli a hideget. Ami fontos, hogy érdemes speciális sportruházatot választani, ami elvezeti, és nem felszívja a verejtéket. Én például az Under Armour márka sportruháit kedvelem. A pamutruhákat viszont inkább kerüljük el!
A túlöltözéssel szintén vigyázni kell, mert izzadáshoz vezethet. Sőt: a túl sok ruha a mozgásban is korlátoz bennünket. Nagyon fontos továbbá az is, hogy edzés után mihamarabb vegyünk fel száraz ruhát.
– Ugyanazt a teljesítményt várhatjuk el magunktól télen, mint melegebb időben?
– A téli időszak a sportolóknál általában az alapozásról szól. Nem ilyenkor, és főleg nem kint kell csúcsot dönteni. Fontosabb, hogy a mozgás jólessen, miközben élvezzük a csodás téli természetet. Ilyenkor a hangulatunkon túl az állóképességünket és az immunrendszerünket is erősítjük. Felemelő érzés sport után a forró zuhany.
– Mi a véleményed a különböző okosórákról és teljesítménymérőkről: érdemes beruházni rájuk?
– Mindenképpen nagy segítséget nyújtanak és hasznosak. Attól függően érdemes őket megválasztani, hogy az egyes extra funkciókat hogyan és milyen szinten használjuk ki.
– Más lesz a folyadékbevitel hideg időben?
– Télen kevésbé érezzük magunkat szomjasnak, és a hideg miatt könnyebben figyelmen kívül hagyjuk a folyadékpótlást. Ami nem jó! A megfelelő folyadékbevitel télen is legalább annyira fontos, mint a melegebb nyári napokban! Figyeljünk oda rá.
– Azt mondják, a nyári alak télen készül. Osztod ezt a nézetet?
– Aki szereti a sportot, és örömét leli benne, annak nem csak a forma a fontos: egész évben kívánni fogja a mozgást. Célt kitűzni és eredményt elérni persze időbe telik.
– Fontos, hogy a téli hónapokban se álljunk le a sportolással? Vagy megengedhető ilyenkor egy kis lazítás?
– Sokaknak éppen a sportolás a lazítás. Fontos, hogy iktassunk be pihenőnapokat (ez az aktív sportban is szükségszerű), a nagyobb kihagyásokkal viszont vigyázni kell. Hiszem ugyanis, hogy minden ember szervezetének alapvető szüksége és igénye van a sportolásra. Most, a pandémia időszakában különösen érvényes ez. Bár télen több mindenre oda kell figyelni, ha azonban megfelelően felkészülünk, nemcsak hasznos, de élvezetes is lesz a szabadban való mozgás. Esős és szeles időben viszont válasszuk inkább a nyújtósportokat és az edzőtermet.
