A nyár superfoodjai a kertünkből kerültek ki. Ahogy a tavaszból nyár lesz, a gyümölcsök korai hírnökének számító szamóca emléke megfakul, s helyét új, kerekded formák veszik át a kerti asztalok porondján. A szezonális gyümölcsök soron következő kompániája nemcsak gusztusosan gömbölyded alakkal, mély színekkel és fanyarkásba hajló ízvilággal, de gazdag beltartalommal is csábítja a friss vitaminforrásra éhezőket.
Lássuk hát, mi gurul a kerti kosarakba! Aki mesél róluk, a termesztő, Dobay Gergely mérnök (Komárom).
Cseresznye
Az ókor óta termesztett csonthéjas gyümölcs érése a nyár kezdetét jelzi számunkra. Az úton levő ókori katonák kedvelt szomjoltója volt, hisz majd nyolcvan százaléka víz. (A nemesített fajtákat állítólag a törökök hozták be hozzánk.) Leginkább frissen fogyasztjuk, de előszeretettel készítünk belőle levest, lekvárt és gyümölcslét is. Mint mindenből, amiben van cukor, természetesen ebből is készül gyümölcsbor és pálinka is. Antociánt tartalmaz, vagyis színezőt, ami jófajta antioxidáns: és minél pirosabb a termésünk, annál több antocián található benne...
Májusban már alig várjuk, hogy megteremjen, mert nem gyerek az, aki nem ült fent a cseresznyefán, vagy nem cseresznyézett tilosban... Nagyon egészséges, magas víztartalma miatt vesetisztító, vértisztító, ezért bőrújító hatású is. Növeli az energiaszintet, mert természetes cukrot tartalmaz, bár szerintem elég csak ránézni! Segíti az alvást (alvási ciklust irányító hormonja miatt). Vesetisztító, vértisztító, jót tesz a szemnek, szívnek és tele van erős antioxidánsokkal – ezek, ugye, a rák kockázatát csökkentik. Káliumtartalma pedig a zavartalan izomműködést segíti. A változókorban levő nők pedig nagyon szeressék, mert kiegyenlíti a hormonműködésüket. A fáma szerint pedig a szárából teát érdemes főzni – hatásait lásd fentebb.
A superfoodok piaca a kilencvenes években indult be, mikor a superfood jelzővel egy cikk jelent meg az amerikai Nature‘s Nutrition magazinban. Mára az Európai Unió be is tiltotta a kifejezés használatát a termékeken, annyian visszaéltek vele. Szuperélelmiszerek ennek ellenére vannak, jelenvalóságuk nem ezen múlik.
A kocsonyás egres
„Ronda és finom“: jut eszünkbe az ismert reklámszöveg, ha az egresre nézünk. És szúr! Szúrós bokron pöffeszkednek ugyanis a zöld és piros termések. Az egres elnevezés valószínűleg a latin agrestum (éretlen szőlőbogyó) szóból ered. A szőrös álbogyók inkább hasonlítanak az aknakereső játékból ismert tengeri aknákra, mintsem ízletes gyümölcsre. Pedig édes-savanyú íze miatt roppant kedvelt kerti csemege, melyből az ínyencek egresmártást készítenek. A1-, B- és C-vitamint tartalmaz, illetve rengeteg(!) pektint, ami miatt lekvárok sűrítésére használják – nehezen kocsonyásodó gyümölcsökhöz. Féléretten is jó befőttnek, de akár le is lehet fagyasztani, s télen csak előkapni...
Egres
Ribizli és fekete ribizli
Hivatalos nevén kerti vagy vörös ribiszke. Egyik kiskertből sem hiányozhat ez a bőtermő, kis termesztési igényű bokor. Pirosra érő termése savanykás ízű, melyből gyakran készítenek szörpöt vagy gyümölcslevest. A sok C-vitamin mellett pektint is tartalmaz (ez egy vízben oldódó rostanyag), ezért alkalmas lekvár és zselé készítéséhez. Létezik fehér termésű fajtája is. C-vitamin tekintetében a dobogó tetején a fekete ribizli áll. Nagy méretű, fekete terméseinek karakteres ízük van – ezért sokan mellőzik nyers fogyasztását. Annál népszerűbb, mint immunerősítő gyümölcslé-alapanyag. Érése során a termések hamar lepotyognak, így folyamatos szedést igényel. Fent felsorolt rokonaihoz hasonlóan, a fekete ribizli betakarítása esetében is erős konkurenciával kell számolnunk a madárvilág részéről: úgyhogy fél szemünket mindig tartsuk ribizlibokrainkon!
A napraforgómag E-vitamin tartalma jóval magasabb, mint a szupersztár kesudióé, a hazai csipkebogyó pedig magasan kenterbe veri a goji bogyó C-vitamin tartalmát.
Josta, a mesterséges
A jostát a természetben hiába keresnénk, hiszen mesterségesen állították elő a fekete ribizli és az egres felhasználásával. 1922-ben kezdték Kölnben a nemesítést. Végre nem szőrös, cserjéje pedig tüskétlen, sokkal jobb enni és szemezni, mint az egrest, és minden jó vitamin megtalálható benne. Kereskedelmi forgalomba csak a hetvenes években került, ezért vidékünkön nem annyira ismerik. Ötvözi a két faj jó tulajdonságait, a nagy méretű bokrokon bő termést ad. Küllemre a fekete ribizlihez hasonlít, de nem annyira karakteres az íze, ellenben nagyobbak a termései. Nevét a fekete ribizli és az egres német nevének kezdő szótagjaiból alkották. Sokan azért szeretik, mert nincs meg a fekete ribizlire jellemző orvosságos mellékíze, s nem is olyan savas, mint az egres. Szóval, telitalálat volt a megalkotása!
Josta
Érdekességek
Először kolostorkertekben kezdték termeszteni a ribizlit. Rövid ideig élvezhetjük, alig egy hónapig, ezért együnk minél többet belőle. A vitaminok (sok-sok C-vitamin van benne!) mellett vasat is tartalmaz. Azt mondják, gyógyító hatással van a köszvényre, eltávolítja az ízületekben lerakódott kristályokat. A petrezselyemlevél mellett ez a legjobb vízhajtó, levelét, húsát teaként is elkészíthetjük. Magas vérnyomásra is javallják. Lekvárt, bort is készítenek belőle – s olajat az érzékeny bőrűek számára. Szerencsés keresztezés a josta: a nyár minden íze és ígérete benne van. Az én édes csemegém, mióta csak megízleltem. A superfoodok királya, ilyen ízt hidropón termeléssel, gyapotágyon biztosan nem tudnának „előállítani“. Valahogy így képzelem el az ideális szupergyümölcsöt. Szóval, ültessünk jostát! Hibája nincs.
A lányoknak gyerekkoruk „fülbevalói“ jutnak eszünkbe a cseresznyéről. Én annyit szoktam belőle enni – értsd: hordószám! –, hogy a végén mindig nikkelmérgezést kapok, ugyanis nikkelt is tartalmaz. Most már próbálom magam visszafogni, de nemigen megy: szerintem ez a világ legfinomabb gyümölcse. Aranyérmes a piros színűek között!
Mostohagyerek!
Az egres a mi mostohagyerekünk: hát igen, tüskések a vesszői, és néha szőrös, molyhos a külleme, néha csupasz, de akkor is macerás a tisztítása. Szedéséhez pedig kesztyűt kell húzni. (Ezért is találták fel a jostát, ami ennek a keresztezése, de már tüskementes.) Álbogyó, mert bent húsos és édes. Az angolok kedvence – őket a problémás külcsínnel nem lehetett elijeszteni, száznál több fajt tartottak nyilván már 1740-ben! A nyomelemek miatt igen értékes a szervezet számára. Akinek láza vagy gyulladása van, annak pedig egresszörpöt ajánlanak. Segíti az emésztést, ezért a franciák a makrélához adják mártásként: és makrélához való ribizlinek hívják, még saját neve sincs náluk... Mi is a vasárnapi halhoz próbáltuk, kiváló!
Gyerekkorunk fülbevalói – a cseresznyék!
Ki lehet váltani!
Valóban létezik nem kevés zöldség, gyümölcs, amelyek koncentráltan tartalmazzák a vitaminokat és az ásványi anyagokat. Csak győzzünk belőlük válogatni! És nem kell messziről behozni őket – mert annak néha ökológiai és egyéb katasztrófa a vége. (Gondoljunk csak a kinoára, ami a peruiak „krumplija“ volt még nem is olyan rég. Mára a helyiek nem tudják megfizetni, mert feltolták az árakat, a monokultúrás termelés meg a környezetnek nem tesz jót.) Nem azt mondjuk ezzel, hogy ne együnk kinoát –, de sok olyan „superfood” van nálunk is, ami jó lehet. Lehet egészségesen és izgalmasan étkezni helyi alapanyagokból is.
Az egzotikus alapanyagokat hazai terményekkel is ki lehet váltani: a kinoát kiemelkedő rosttartalma miatt nevezik superfoodnak, pedig simán helyettesítheted hajdinával. A lenmagnak pedig jóval magasabb az omega-3 zsírsavtartalma, mint a chiamagé! A lenmag Amerikában vagyonokba kerül, nálunk ahhoz képest fillérekért vesztegetik.
A csipkebogyó még értékesebb bizonyos mutatókban, mint a goji bogyó, de gluténmentes gabonahelyettesítők is léteznek. És ha zöldek akarunk lenni: az importált alapanyagokra alapozott étrend akár négyszer annyi üvegházhatású gáz kibocsátásával járhat, mint a helyi élelmiszerek megtermelése és logisztikája! Ráadásul az aktuálisan trendi „superfoodok“ jóval drágábbak, a hazai fogyasztásával pedig a helyi gazdáknak adunk munkát. Legyen már ez is szempont!
Fotó: Cséfalvay Á. András
