Nem arról van szó, hogy a szomszédság a kákán is csomót keres. Csak éppen nyűgösek és fáradtak vagyunk, hiszen kutyaugatásra alszunk, kamionzúgásra ébredünk!
Nincs is annál felemelőbb, mint amikor az ember lombos fák susogására, madarak csiripelésére és teherautók pöfögésére ébred. Nem így kellett volna befejezni a mondatot, ugye? Már kisiskolás korunkban megtanuljuk, hogy mindig legyen rend a portánkon, s ne lógjon át a könyökünk a padtársunk térfelére. Néhányan azonban nagy valószínűséggel hiányoztak azokról az órákról, mikor a tanító néni ezt elmagyarázta... Ők lesznek a mi szemtelen szomszédaink.
Amikor az ember családi házat vásárol, elsőként gondosan felméri a terepet: legyen elérhető távolságban a városközpont, ne legyen túl forgalmas a környék, na meg a zöldövezet is fontos. Aztán rálel álmai házikójra: beleszeret, beköltözik, úgy érzi, hogy megtalálta élete értelmét. A lakópark is rendben, az iskola, munkahely is közel, s már fecskéi is vannak... Majd eltelik pár év, és jön a hideg zuhany: jobban mondva, megérkezik a szemtelen szomszéd!
Élni és élni hagyni?
Nem vásárolunk a házzal pöfögő kamionokat, s abba sem egyezünk bele, hogy az előttünk lévő területet a szomszéd parkolónak használja. Nem, nem, az adásvételi szerződésben ilyen pont nem szerepel. Eleinte kedvesen megkérjük a szomszédot, vigye el a kapunk elől a teherautóját, ám a válasz mindig ugyanaz: közterületen bárki parkolhat! Ez történetesen igaz, mégis...
Az különböztet meg minket az állatoktól, hogy tiszteletet tanúsítunk egymás iránt. Nem teszünk úgy, mintha a szomszéd háza lakatlan lenne, s nem táncolunk más emberek idegein.
Férj el a házad előtt!
Még kilátástalanabb a helyzet, ha a szomszédunk otthon űzi az ipart, mert nem akar bérletet fizetni. Tegyük fel, hogy egyszerre üzemeltet táncstúdiót és nagyraktárt a telkén, amivel pitymallattól napnyugtáig tartó „szórakozást” biztosít az utcának. Elsőként – hajnalok hajnalán – megérkezik a pótkocsis kamion. A pöfögő jármű nyilván nem a szemtelen szomszéd rezidenciája előtt áll meg. Hanem előttünk. (Az ott lakóknak úgyis mindegy: rég megszokták már a hangos rakodást, a büdös kipufogógázt és azt, hogy reggelente nem tudnak kijutni a saját udvarukból...) Azt sem nehéz kitalálni, hogy egy táncstúdió működtetése mivel jár. Gyerekzsivajjal, érkező és távozó szülőkkel, akik laza természetességgel beállnak az intelligens szomszéd háza előtti területre. Pedig az, hogy a Csibe utca 4. alatt táncstúdió van, még nem jelenti azt, hogy a Csibe utca 2. előtt található a parkolósáv!
Nem csupán az érkező és távozó szülők sara pereg le itt az aszfaltra. A szemtelen szomszéd sara is, mert az ő feladata lenne megkérni a szülőket: „Legyetek szívesek, a mi házunk elé parkoljatok, mert mi tiszteletben tartjuk a szomszédaink életterét!” Ám semmi ilyet nem mond, a szülők meg csak a csemetéjüket jöttek kiváltani. De a kertben sincs nyugalom! Az ember naivan azt feltételezi: nincs minden veszve, hiszen ott van a kert. Ez az aprócska gyepszőnyeg csak a miénk! A béke és a nyugalom szigete – lehetne. Hiába próbáljuk lázadó gondolatainkat elterelni – mondjuk egy jó könyvvel. Olvasás közben nem arra fogunk fókuszálni, hogy Mr. Darcy hogyan vall szerelmet Elizabeth-nek, hisz karnyújtásnyira tőlünk remeg a föld, platók zuhannak! Teljes gőzzel beindult a nagyraktár!
Kutyaharapást szőrivel
Amilyen a kutya, olyan a gazdája! – ez az állítás akkor nyer értelmet, amikor a szemtelen szomszéd ebet fogad a házába. Ha leszáll az éj, a környék összes négylábúja (na meg kétlábúja) nyugovóra tér, csak egyetlen kutya kezd csaholásba... Naná, hogy a szemtelen szomszéd kutyája! A meleg nyári éjszakákon, amikor áll a levegő, s a nyitott ablakon át a legapróbb nesz is beszűrődik, nyilván egyik szomszédnak sem hiányzik egy vonító bernáthegyi... Éjjeli „szerenádjától” csak reggeli ébresztője csahosabb.
Szellőztetni: na de minek?
A téli, hideg levegőben van valami misztikus: frissességéhez semmi sem fogható. A gyanútlan háztulajdonos billenőre nyitja ablakát, hogy a szellőztetés révén némi friss levegőhöz jusson. Bár ne tette volna: dől a füst befelé. Az ablakon kinézve látja, hogy a szomszéd kéménye ismét koromfekete égésterméket ereget. No, nem azt a nosztalgikus füstöcskét, ami a régi kendős nénik kéményeit juttatja az eszünkbe!
A mi orrunkat az elégett szemét szúrós szaga facsarja. Az ember becsukja az ablakot, behúzza a függönyt, s arra gondol: „Sebaj, lehet, hogy holnap szerencsével járok!”
Faragatlan vagy intelligens
A szemtelen szomszéd amúgy egy barátságos ember. Nagyokat int és hangosan köszön, mindeközben óriási szamárnak nézi az összes utcabélit. Miért is szomorkodna? Patyolat a lepedője, reggel kipihenten ébred, ráadásul több szabad parkolóhellyel rendelkezik. Az intelligens szomszéd persze nem szól és nem morog, mert pontosan tudja, hogy a házát egy életre vásárolta. Minden összezördülés még kellemetlenebbé teszi a jószomszédi viszonyt. Úgyhogy az intelligens szomszéd inkább csendben kivár, hátha a szemtelen szomszéd egy nap megelégeli a kisvárosi életet, és vesz egy egyirányú jegyet valahova. Mondjuk Dél-Afrikába... Persze, ez csupán fikció, hiszen ilyen szemtelen szomszéd a valóságban nem létezhet.
