Az adventi időszakban bizonyos helyeken szokásban volt a szentcsalád-járás, amit adventi ájtatosságnak hívnak. A Biblia szerint József és Mária hiába keres szállást Betlehemben, nem kapnak. Végül egy istálóban születik meg a kis Jézus, a megváltó.
A december 15-én kezdődő és 23-án végződő ájtatosságnak nagy hagyománya van Szímőn. Az asszonyok minden évben felelevenítik a népi tradíciót, de már az ő szüleik, sőt a háború után is járták a szent képpel a családokat. Hol többen, hol kevesebben, de mindig összejöttek. Régebben gyerekek és fiatalok is csatlakoztak, vagy épp a család rokon tagjai, szomszédok: így gyakorta akár 15-20 hívő is együtt imádkozott.
– A szentcsalád-járás, szentcsaládkilenced, a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődő szálláskeresés – olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban. Ez a hagyomány elevenedik fel minden évben Szímőn, ahol a falusiak esténként összegyűlnek, hogy énekekkel, imádságokkal és rózsfűzérrel erősítsék egymás szívét-lelkét.
Kilenc napon át minden este egy családhoz érkezik a megszentelt Szent Család képe. A befogadó család a kép számára házioltárt készít és várja az érkező imádkozókat.
A kopogtatás után már a házban érkező hívők eléneklik a Szállást keres a Szent Család című dalt:
Szállást keres a Szent Család,
De senki sincs, ki helyet ád,
Nincsen, aki befogadja,
Őt, ki földnek, égnek ura.
Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll,
Csak a szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába’.
Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok e kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi király.
Az utolsó versszakot már a befogadó család énekli:
Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova,
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.
Majd letérdel az előimádkozó és a befogadó család is és átadja a családnak a szent képet, amit megcsókolnak és a házi oltárra helyeznek.
Ezután következik az Úrangyala ima, a halottakért szóló ima, a rózsfűzér elmondása és a litánia különböző énekekkel. A Szent Józsefhez is imádkoznak mindennap. Ezt az imát általában a befogadó család férfi tagja mondja, de sok helyen a hívő asszonyok özvegyek, így ők imádkozzák:
Szent József, légy házunk ura,
kis családunk patrónusa.
Egyetértés, hű szeretet
egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat,
gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmünkben légy vezérünk,
erényekben példaképünk.
Átadjuk e ház kulcsait,
oltalmazd és védd lakóit.
Zárd ki mindazt, ami káros,
ami üdvünkre hátrányos.
Engedd be az Isten-áldást,
minden jóban gyarapodást.
Ajánlj minket Jézusodnak
és szeplőtlen Szűz Arádnak,
hogy családunk kicsiny háza
Názáretnek legyen mása.
Az imádkozásokat követően áldást mondanak:
Adjon Isten jó éjszakát.
Küldje hozzánk őrangyalát,
Terjessze ránk szent áldását,
Adjon Isten jó éjszakát. (...)
Majd eléneklik az Isten veletek szencsalád című éneket:
Isten veletek Szent Család, ütött az óra,
Amely minket búsan szólít, az elvállásra,
Szent cssalád Isten veled, áld meg hű gyermekidet,
Fájó szívvel, könnyes szemmel, búcsúzunk tőleg. (...)
Utána a hívők elmennek a befogadó családtól – de a szentkép ott marad másnap estig, amig a befogadó család továbbadja másik család számára. Másnap a családtagok meg-megállnak a házi oltár előtt, gyertyát gyújtanak és fohászkodnak a Szent családhoz. Este pedig újra összegyűlnek a hívők egy másik családnál: és Szentcsalád-járás kezdődik elölről.
Az utolsó estet Búcsúzó énekkel zárják:
Ó Jézus, Jézus, ó kegyes Jézus
légy velünk,
Könyörgünk Néked, szent békességed
add nekünk.
Ha a bűn éget, ha ver az élet,
vihara
Csillagunk éjben, segíts a vészben,
Mária.
Mária őre, hű kísérője,.
Szent József,
A beteg ágynál és a végórán
védelmezz.
Ha erőnk nincsen, példátok intsen, Szent Család!
Ha szívünk tiszta, megnyílik majd a
mennyország.