Andrássy Gyula nemcsak a politikai és társasági életben örvendett nagy népszerűségnek, hanem a hölgyek is csodájára jártak a daliás grófnak. Nevéhez több anekdota és legenda kötődik, amelyek közül a legismertebb kétségkívül az Erzsébet királynéhoz fűződő vélt szerelmi viszonya. De mi az igazság Sissi és Andrássy kapcsolatáról? Miért terjengett róluk annyi pletyka? Milyen ember volt valójában Andrássy, s mi az, amiben az ő életműve példamutató és tanulságos lehet a mai kor emberének?
A témáról dr. Csorba László történészt, egyetemi tanárt, az MTA doktorát, egyben a téma kutatóját és szakértőjét kérdeztük.
Erzsébet királyné és Andrássy Gyula gróf
– Mi igaz a „szép akasztott” legendájából? Andrássy Gyula valóban kedvére válogathatott a nők között, s bárkit megkaphatott, akit csak akart?
– Mai szóhasználattal élve igazi rajongója volt a szebbik nemnek, de a kép azért összetettebb. Az efféle magatartás, avagy a könnyebb kalandok kedvelése része volt az ilyen korú és kultúrájú arisztokrata ifjak életének. Egyfelől nagyon korán megismerték a férfi-nő viszony, úgymond, „technikai részleteit”, a szexualitást – gondoljunk akár a cselédlányok kiszolgáltatott helyzetére, akár a bordélyházakban zajló „beavatási” látogatásokra. Ugyanakkor tudták, hogy a házasság akár nagyon komoly és szent dolog is lehet, vagyis érzelmi életük szinte függetlenedhetett az említett testiségtől, mivel ez utóbbit a férfilét majdhogynem biológiai szükségleteként értelmezték. Andrássy Gyula az 1850-es évek közepén, párizsi emigrációja idején ért be mint felnőtt személyiség, s már elmúlt harmincéves, amikor találkozott későbbi feleségével, az erdélyi származású Kendeffy Katinka grófnővel.
dr. Csorba László (© Fotó: Szilágyi Dénes)
– Mit keresett a grófnő Párizsban?
– Ekkortájt jellemző volt, hogy a 15 és 20 év közötti arisztokrata lányokat megpróbálták mielőbb férjhez adni. Persze csak olyan kérőhöz, akinek társadalmi helyzete megfelelt az elvárásoknak. S mivel Magyarországon a szabadságharc leverése után nem volt túlságosan mozgalmas a társasági élet, ezért az édesanya, Bethlen Borbála grófnő Párizsba vitte a lányát, hogy bevezesse a legjobb körökbe. Állítólag a kor nőideálját tekintve Kendeffy Katinkának volt a legszebb válla, s Andrássynak is hamar megtetszett a grófkisasszony. Talán nem volt szerelmes a szónak abban az értelmében, ahogyan Petőfi Sándor az ő Júliájába, de ez nem jelentette azt, hogy kapcsolatuk ne lett volna őszinte.
Ám, ahogy említettem, a korabeli arisztokraták élték az életüket. Lehet, hogy egy rövid ideig, főleg a gyerekek születésekor nem léptek félre, de utána a férfiak a társasági életében mozogva – például a vadászkastélyokban tett kiruccanásokkor – bizony gyakran engedtek a kísértésnek.
– Szóval elmondhatjuk, hogy Andrássynak házassága után is voltak alkalmi légyottjai?
– Szinte biztos, sőt, van egy konkrét eset, amely a korban is közismert volt, s amelyet a történészek is megerősítenek. Laborfalvi Rózának, a híres színésznőnek, Jókai Mór feleségének volt korábbról egy törvénytelen lánya, Benke Róza. Neki szintén született egy lánya, mégpedig nem mástól, mint magától Andrássytól. Ő lett Jókai Róza, a nagy mesemondó fogadott lánya, aki aztán Feszty Árpád festőművészhez ment feleségül. Mindemellett maga is kiváló író és festő volt, a századforduló utáni magyar művészeti élet neves szereplője. Tehát neki valójában Andrássy Gyula volt a törvénytelen apja, s ilyen módon elmondhatjuk, hogy azok a sikerek, amelyeket a gróf Párizsban „szép akasztottként” aratott, idehaza is a hölgyek meghódítására sarkallták. Persze azért mindig vigyázott arra, hogy sose legyen belőlük túl hangos társasági botrány.
Feszty Árpádné Jókai Róza volt Andrássy törvénytelen lánya.Ő volt Feszty Árpádnak, a Feszty-körkép megalkotójának a felesége. Érdekesség, hogy Fesztyék tanyája, Kingyes, ahova sokszor elvonultak, nem messze fekszik Komáromtól...
– S mit szólt mindezekhez Kendeffy Katinka?
– Tudni kell, hogy ekkoriban a nők sem mindig úgy voltak szerelmesek a férjükbe, ahogyan azt ma az igazi házasságban gondolnánk. Így aztán sokszor nem is vették túl komolyan a félrelépéseket: már csak azért sem, mert gyakran nekik is voltak szeretőik. Például ott volt Orczy Istvánné Lipthay Auguszta bárónő, aki már megözvegyülése előtt is viszonyt folytatott Teleki László gróffal, a híres politikus íróval. S a sort még hosszasan folytathatnánk.
Kendeffy Katinka, a feleség
– Mi a helyzet az Erzsébet királynéval kapcsolatos legendákkal? Lehetett köztük bármiféle szeretői viszony?
– Akkoriban a felsőbb társadalmi rétegek tagjait olyan szolgálati és személyzeti háló vette körül, hogy gyakorlatilag nem volt magánéletük. Nem lehetett semmit sem titokban tartani, hacsak nem volt az embernek egy-két bizalmasa. Amikor Sissi az osztrák császári udvarba került, ez a személyzeti háló teljes mértékben anyósa, Zsófia főhercegnő irányítása alatt állt, akinek szinte mindenről jelentettek. S mire abba pozícióba jutott, hogy a teljes személyzet neki felelt, addigra ő és Andrássy időben és a körülmények alakulása folytán már túl voltak azon, hogy szerelmi viszonyt is folytathassanak. Ebből kiindulva Erzsébet királyné életének legjelentősebb történész kutatója, Brigitte Hamann úgy vélte, fizikai képtelenségnek tekinthetjük, hogy nekik kettejüknek bármilyen magánviszonyuk lehetett volna. Másrészt viszont ott vannak az érzelmek.
Hamann sokat tanulmányozta Sissi naplóit és verseit, s ezek révén bizonyos mértékig rekonstruálni tudta érzelmi életét. Így arra a következtetésre jutott, hogy a királyné életében Ferenc Józsefen kívül három olyan férfi is volt, akik érzelmileg mélyebben megérintették.
– Egyikük pedig Andrássy Gyula...
– Brigitte Hamann szerint elképzelhető, hogy a gróf személyisége Erzsébet királyné fantáziájában elindított valamiféle érzelmi hullámot, de a gyakorlatban ez sohasem realizálódott valódi viszonyban. Tulajdonképpen egy kis rejtett, lelki szerelem lehetett ez a számára, ami az ő naplóján és érzelmi életén túl soha nem jutott kijjebb. Másfelől fontos történelmi tény, hogy az 1860-as évek közepén Erzsébet részt vállalt a titkos együttműködésben Deák Ferenccel és Andrássyval. Levelezésbe kezdtek, a közvetítő pedig felolvasója s egyben legbizalmasabb barátnője, Ferenczy Ida volt. A téma a kiegyezés és annak előkészítése, valamint ennek érdekében a császár befolyásolása volt. Tehát alapvetően politikai partnerekként, párhuzamosan dolgoztak egy közös célért. Utólag azonban elképzelhető, hogy ez alatt a rövid időszak alatt Erzsébet fantáziájában Andrássy egy kicsit több volt, mint politikai partner.
– S miért terjengett róluk már akkoriban is annyi pletyka?
– Mert pletykák mindig is voltak, vannak és lesznek, s ez része a politikai kommunikációnak. Mi több, a szexuális tartalmú, pornográf pletyka is jelen van minden korszakban és minden történelmi helyzetben. 1848-ból például ismerünk olyan metszeteket, amelyek Zsófia főhercegnőt és Josip Jellačić horvát bánt ábrázolják rendkívül obszcén helyzetekben. Az is pornográf kuruc kritika volt, hogy, úgymond, mire is kellett Mária Terézia királynőnek a magyar nemesi testőrség Bécsben… Mintha 16 gyermeke nem azért született volna szeretett férjétől, Lotaringiai Ferenctől, mert éppen kihalt a Habsburg-dinasztia férfiága... És így tovább. Ugyanakkor, mivel a cenzúra kegyetlenül üldözte az efféle dolgokat, a vonatkozó dokumentumok, szövegek és rajzok csak nagyon ritkán maradtak fenn. Ugyanez a természetű pletyka vonta be Andrássyt és Erzsébetet is. A gróf unokája, Andrássy Katinka (Károlyi Mihály gróf, későbbi miniszterelnök felesége – a szerk. megj.) ír arról, hogy a családot mennyire bosszantotta az egyik hegyaljai falujukban élő, kissé félnótás öreg cseléd célozgatása, aki egykor, úgymond, felszolgált egy álruhás hölgynek, amikor az a gróffal titokban találkozott az ottani présházban. A valóságban azonban még a forrásokban sincs semmi nyoma annak, hogy Andrássy Gyulát érzelmileg mélyebben megérintette volna Erzsébet rendkívüli szépsége. Ugyanakkor nagyon jó, baráti-tanácsadói viszonyt ápoltak, főleg a kiegyezést követően, amikor a gróf az udvar közvetlen közelében mozgott.
– És Ferenc József soha nem is volt féltékeny, még a pletykák ellenére sem?
– Ferenc Józsefnek folyamatosan jelentett a birodalmi titkosrendőrség, amely még Erzsébetet is megfigyelte. Tehát ha bármi lett is volna, arról biztosan tudott volna. Másrészt Andrássy teljes mértékben élvezte Ferenc József bizalmát, aki közös külügyminiszterré, gyakorlatilag a Monarchia második emberévé nevezte ki őt. Ez teljesen elképzelhetetlen lett volna, ha a császár egy szemernyit is komolyan vesz ezekből a pletykákból.
– Andrássy Gyula grófról életében számtalan anekdota keringett. Melyik az Ön kedvence, s mit gondol, melyikben fejeződik ki leginkább a személyisége?
– Klasszikus történetet jegyzett fel Arthur von Seherr-Thoss gróf, porosz katonatiszt, a szabadságharcban harcostársa, az emigrációban közeli barátja: „Egyik nap [...] Andrássy látogat meg engem, a bécsi újság van a kezében, s egyre nevet. Ismételve kérdezem tőle, hogy micsoda nevettető lehet a hivatalos Wiener Zeitungban. Kezembe adja a lapot e szavakkal: »Olvasd csak, itt van a halálos ítéletem, oly jól van fogalmazva, hogy sírkövemre nem is kívánok szebb föliratot.«” Arra pedig, hogy mit gondolt saját szerepéről, talán az a vándoranekdota a legjellemzőbb, amely több változatban is ismert, és unokája, Andrássy Katinka is megemlíti.
Egyszer egy fogadáson a gróf végig csak Munkácsy Mihállyal beszélgetett, így utólag az egyik barátja felrótta neki, amiért elhanyagolta a diplomatákat, minisztereket és más előkelőségeket. Mire Andrássy megkérdezte: „Tudod-e, ki volt Németalföld miniszterelnöke Rembrandt korában? Engem már réges-rég elfelejtettek, amikor Munkácsyról még mindig tudni fogják, hogy ki volt.”
– Végül Ön szerint mi az, amiben Andrássy Gyula életműve példamutató lehet? Mit tanulhatnánk tőle ma?
– Van Kossuth Lajosnak egy nagyon találó mondása arra, hogy milyen a jó politikus: „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmarad, élve is halott.” Andrássy minden szempontból saját korának embere volt, hiszen alapvető szerepet játszott a magyar polgári átalakulás és nemzeti modernizáció felgyorsításában. Elég, ha megnézzük Budapestet: az Andrássy út nem véletlenül őrzi a nevét, s úgy gondolom, az az ő igazi emlékműve. Volt egy víziója, képes volt felismerni és megérteni korának problémáit, s annak megfelelően döntött. Nem volt mindenben igaza, több elképzelését ma is vitathatjuk, de nem kérdéses, hogy egy nagy nemzedék egyik legjelentősebb alkotó egyénisége volt. Andrássy Gyula életműve tehát arra tanít minket, hogy a saját korunk embereként tegyük a dolgunkat a világban.
