Ma a lányok szilikonos mellről és feltöltött szájról álmodoznak. A plasztikai sebészet szárnyalása töretlennek tűnik. Vajon honnan indult el ez a fejlődés? Utánajártunk a legnépszerűbb módszereknek, és feltérképeztük a plasztika múltját.
Már az ősi Egyiptomban is foglalkoztak kezdetleges plasztikai beavatkozásokkal, de a folyamat fejlődése 2600 évvel ezelőtt Indiában kezdődött. Akkoriban a bűnösök orrukkal fizettek a tetteikért, ezért elkezdtek helyreállító műtéteket végezni a megcsonkított áldozatokon.
A plasztikai sebészet történetének legnagyobb fejezetét a két világháború írta: sok katona szorult rekonstrukciós műtétre, ennek következtében pedig a plasztikai sebészet magasabb szintre emelkedett. A modern fegyverek súlyos arc- és fejsérüléseket okoztak, amelyek merész újításokat igényeltek a rekonstrukciós műtétek terén. A plasztikai sebészet egyre fontosabb szerepet kapott.
Bár napjainkban a plasztikáról leginkább az esztétikai beavatkozások jutnak eszünkbe (a műmell és az arclifting): ma is fontos szerepe van a helyreállító műtéteknek. Az elálló fülek helyreállító műtétjét például a biztosító is támogatja, de a melleltávolításon átesett rákos nőknek is a helyreállító műtétek segítenek (ezek sokban különböznek a szépészeti jellegű plasztikától).
A műtét nélküli, úgynevezett noninvazív beavatkozások, például a botox nem helyettesítheti a plasztikai sebészetet. A korral annyira megereszkedhet a kötőszövet a szemek alatt, hogy csak a lifting segít: a botoxtól már csak zacskós lesz a szem!
Kik a legjobb sebészek?
Ne legyenek illúzióink: egy kezdő sebész sosem lesz jó szépségsebész, hiányzik hozzá a tapasztalata. Az egyik legjobb hazai plasztikai sebészünk például évtizedekig a baleseti sebészeten dolgozott, közúti balesetben megsérült karokat operált vissza a helyükre. Mindent megtanult közben, amit a plasztikáról tudni lehet, ma például ő formázza a legszebb orrokat.
Mint fentebb írtuk, a plasztikai sebészet egyik ágát ma is a helyreállító műtétek alkotják: az arány azonban mára eltolódott. Egyre több szépészeti, korrekciós beavatkozást végeznek egészséges embereken. A plasztikai sebészetet kétarcúság jellemzi: nemcsak a feladat elvégzése, például a női mell megfelelő működésének biztosítása fontos, hanem a mell alakja, formája is.
Minden esztétikai műtét helyreállító is egyben, hiszen a szebb, arányosabb test önbizalmat ad, magabiztosabbá teszi a nőt. Régen az esztétikai műtétek legnagyobb része mellformáló és méretcsökkentő mellplasztika, hasfal-rekonstrukció és hasplasztika volt. Rengeteg nőnek lesz, úgymond, „csúnya” a hasa a szülések után, tele van striával, ezért plasztikai sebészhez fordul. (Az esetek többségében ilyenkor meghúzzák a bőrt a hason, új köldököt formáznak stb.)
A plasztika szó a görög plastikosból származik, ami formázást, alakítást jelent. Az orvosi Carl Ferdinand von Graefe nevezte el plasztikai sebészetnek még a 19. században.
Ma a mellpalsztika vezet!
A nyolcvanas években csak elvétve találkozhattunk olyan páciensekkel, akik hiúsági szempontok miatt jelentkeztek plasztikai műtétre. Ma a magánpraxisok elterjedésével egyre több nő végeztet mellnagyobbítást, szülés utáni rehabilitációt, orrplasztikát és szemhéjműtétet. Elérhetővé váltak a zsírleszívás különböző változatai, a bőr ránctalanító lézerkezelése, a feltöltő anyagok és a saját zsír alkalmazása az arcon és a mellen is. A ráncok átmeneti csökkentésére szolgáló botoxkezelés pedig hihetetlen sebességgel vált népszerűvé.
A rendelőkben ma az idoljaikra hasonlítani akaró fiatal lánykák adják egymásnak a kilincset. A jelenség hátterében több tényező áll: ahogy a műtéti kockázatok csökkennek az eljárások fejlődésével, a beavatkozások ára is egyre többek számára válik elérhetővé.
A legjelentősebb plasztikai sebészeket tömörítő globális szervezet, az ISAPS (International Society of Aesthetic Plastic Surgery) 2018 novemberében közzétett felmérése szerint tavaly világszerte 23,4 millió plasztikai beavatkozás történt, ami a korábbi évhez képest 5 százalékos növekedést jelent.
Az altatási és fertőtlenítési módszerek azonban csak a 19. században tették lehetővé a komolyabb sebészeti műtéteket, az esztétikai beavatkozások pedig a 20. században kezdődtek.
Arról, hogy Szlovákiában hány esztétikai és plasztikai sebészeti beavatkozás történik, sajnos, nincs pontos adatunk. Azt tudjuk, hogy legtöbben a botoxkezelést választják, amit az ajak- és ráncfeltöltés követ, majd a mellplasztikai műtétek és a zsírleszívás következik. Az arcszépítő műtétek között a leggyakoribb a szemhéj- és az orrplasztika. Az elmúlt években jelentősen emelkedett az intim területek lézeres kezeléseinek száma, valamint az intimplasztikai műtétek aránya. Gyakori beavatkozás még a fogyás utáni korrekció is.
És itt a jó hír a mellplasztikára vágyakozó nőknek: a mai szilikonbetéteket már nem kell tízévente kicseréltetni, olyan jó minőségűek.
Legyen igazi!
A páciensek részéről egyre nagyobb elvárás, hogy a műtétek végeredménye természetes hatást keltsen, és mind a beavatkozás, mind a gyógyulási idő gyors legyen. Ebbe a körbe leginkább a bőrgyógyászati esztétikai kezelések tartoznak: a lézeres bőrfiatalítás, a nagy intenzitású ultrahangos vagy tűs rádiófrekvenciás kezelések vagy a hialuronsavas arcfeltöltés. Ezekkel a noninvanzív módszerekkel ki lehet tolni a nagyobb beavatkozások, például az arclifting idejét. (Ami ma már kevésbé divatos.) Pedig a feltöltéseket egy bizonyos szintű megereszkedés után nem lehet hatékonyan alkalmazni. Egy ötvenéves nő, aki évekig botoxoltatta a ráncos szemét, lassan le kell hogy álljon vele, mert annyira megereszkedhet a szemek alatti kötőszövet, hogy már nem hat a kezelés. Ekkor jön el a lifting ideje.
Sokan nem akarnak idegen anyagot a testükbe, így a jövőben egyre nagyobb szerepük lesz a saját zsírral történő volumenpótlásoknak, feltöltéseknek, legyen szó akár az apró mimikai ráncok eltüntetéséről, akár mellnagyobbításról. Régebben probléma volt, hogy a feltöltésre használt saját zsír nagy része felszívódott, de az elmúlt évtizedben rengeteget fejlődött a technológia, így ma már mintegy 60-70 százalékos a megmaradási arány. Az arc esetében még ennél is nagyobb.
Kapcsolódó írásunk: Éljenek a műlányok
–nagyvendégi–
