Történet egy férjről és feleségről, akik a világ két különböző szegletéből származnak. A batyuban még ott van az előző házasságból született kisfiú – és egy közös gyermek. Egy őszinte történet szerelemről, megbocsátásról és a kitartásról.
Mindenki olvasott már lovagi játékokról, melyeken a hölgyek megjutalmazták a győztest, és a Szentföldre lovagló, magukon piros keresztet viselő lovagokról. S mindez igaz is volt, nem mese.
A lakótelepen szétterülő napsugarak csodás nyári napot ígértek. Fanni előtt olyan képkockák kezdtek megjelenni, hogy épp friss péksüteményért szalad le a sarki kisboltba. Nem is sejtette, hogy ma találkozik valakivel, aki fenekestül felforgatja az életét...
Manapság is rengeteg szerelmi drámáról hallunk, régebben azonban sokkal jobban takargatták a félresiklásokat. Egy idő után azonban mindenkiből előtörnek a régi sérelmek. Egy olvasónk megosztotta velünk életének kalandos történetét.
Az utóbbi években egy romantikusnak nem mondható elmélettel hozakodtak elő a szakemberek – azzal, hogy a szerelem nem más, mint kémia. A kárörvendő természet a hormonokkal manipulálja az emberiséget, hogy rávegye a szaporodásra.
Hiába mondtam neki, hogy a maratonon se szednek belépőt. Mire befejeztem a mondatot, már nem volt rajtam a bugyi... Hét évig voltunk párban, megkérte a kezem. És én eldöntöttem magamban, hogy ő az igazi.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."