A tévés meg a netes családok egy kicsit a mi családjaink is, hiszen azzal, hogy napi szinten nyomon követjük, hogy éppen mit művelnek, tulajdonképpen beköltöznek az életünkbe.
Persze, előbb vagy utóbb rá kell jönnünk, hogy ezeknek a tévés és netes családoknak sem tökéletes az élete, csak ők szeretnék ezt elhitetni velünk. De mi történik, ha rájövünk a turpisságra?
Általában már azokat a reklámokat is gyanakvással vizslatom, amelyekben a család a kanapén összebújva, kisminkelve (apuka, anyuka, gyerekek, de lehet, még a kutya is), makulátlan ruhában, ingben és cipőben (!) kanalazza a joghurtot, együtt nézik a tévét, és Colgate reklámba illő mosollyal örülnek egymásnak. Akkora kamu az egész, hogy szinte már fáj! Persze, nem azt mondom, hogy nem léteznek jó családok, csak azt, hogy tökéletesek nincsenek. A családban nincs arany középút, és ez így van rendjén, különben minden család olyan idétlen és valószerűtlen lenne, mint amilyeneket a reklámokban látunk.
A valódi családi élet inkább az előre megírt tévés reality show-k családjaihoz hasonlít, ahol van dráma, könnyek, meg horkantós röhögőgörcsök.
Mindig legyen kéznél egy csipetnyi dráma
Az internet térhódításának köszönhetően komoly konkurenciája lett a tévének, így idővel megjelentek a családi vlogok is, amelyek őszinte bepillantást akarnak nyújtani egy-egy család mindennapjait illetően. Csakhogy legtöbbször inkább a fentebb említett reklámokhoz idomulva mutatják be azt, hogy a feliratkozók arcába dörgölhessék, mennyire szép, rendezett és harmonikus az életük.
Most egy kis búvárkodásra hívom a kedves olvasókat! Merüljünk el a családi reality műsorok gyakorta elképesztő, illetve a családi vlogok kissé nyálas és hazugságokkal teli tengerében.
Nagy levegő!
Ha azt mondom TLC, akkor nagyjából mindenkinek az a tévécsatorna jut először az eszébe, amelyikben naphosszat mennyasszonyi ruhákat válogatnak, pattanásokat nyomkodnak, és kórosan elhízott embereket műtenek. És hogy mi a közös a menyasszonyokban, a pattanásokban meg a kóros elhízásban? Hát az, hogy ezek mind emberi történetek. Olyan emberek történetei, akik olyanok, mint mi, így együtt tudunk érezni velük, és odaadóbban nyomon követjük az életüket, mint mondjuk egy hírességét.
Mert míg a hírességek távoli bolygók lakóinak tűnnek, olyan lakóknak, akik személyre szabott diétával, kozmetikusokkal, fodrászokkal, sebészekkel és edzőkkel olyan külsőt ölthetnek magukra, amivel hetvenéves korukban is vagy harminc évet letagadhatnak magukról; addig például a 330 kilós James történetéhez könnyen kötődhetünk érzelmileg, hiszen egy egyszerű emberről van szó, akinek egyedül kell szembenéznie a rossz döntéseivel. És mert nincs mellette egy seregnyi fizetett szakember, hogy rendbe hozzák helyette az életét. Pontosan olyan, mint mi.
James az Élet 250 kiló felett című műsorban szerepelt, és egyedül küzdött a kilókkal (sikeresen), miután a családjából ketten is életüket vesztették a túlsúllyal szemben. Ez inspirálta őt a kemény munka során, ami alatt több mint 200 kilót adott le magáról! A TLC csatorna műsorsávja dugig van a James-éhez hasonló élettörténetekkel. Persze nem mindenki a túlsúllyal küzd, hanem más testi, illetve lelki problémával.
Mindenkinek szüksége van egy kis TLC-re
Biztosan sokan emlékeznek rá, hogy ez a tévécsatorna eredetileg teljesen más jellegű, például utazós, házépítős műsorokkal kezdte. Oktató jelleggel indult (hiszen a Discovery alá tartozik), ebből adódott a neve is: The Learning Channel. Ám később, amikor már egyre több és több reality műsort vetített és készített, magabiztosan fejest ugrott a TLC rövidítés egy teljesen más felfogásába, és a csatornán beköszöntött a „tender loving care” korszaka, vagyis a szerető gondoskodásé.
Ez a felfogás a mindennapi emberi érzelmekre helyezte a hangsúlyt, ami tetszett a nézőknek, így hamarosan különleges családok tucatjai kaptak saját műsort: család sok gyerekkel, vallásos család sok gyerekkel, törpenövésű család, ikres család, túlsúlyos család, vegyes család, poligám család, muzikális család... Gyakorlatilag nem volt olyan családmodell, amilyet ne képviselt volna.
Újratervezés
Az, ha valaki az élete jelentős részét kamerák előtt éli le, borzasztó nagy stresszel járhat, és hiába törekszik a rendező arra, hogy a drámaszint vállalható maradjon, valahogy mégis előbukkannak a csontvázak a családi szekrényekből. Ez azért van, mert – ahogy azt említettem –, nem léteznek tökéletes családok, és míg a rendezett tévéműsorban ezt elfogadják és beleépítik a műsorba, vagy megszabadulnak a problémás elemtől, addig a vlogokban maradnak a kínos bocsánatkérő videók, illetve a dühös, a csalódott és a gyűlölködő kommentek ezrei.
Nyilvánvaló, hogy a vlogoknál nagyobb a csalódás, hiszen ott, ellentétben a tévés családokkal, úgy tálalják az életüket, mint ami jópofa, vicces és szeretetteli. Megpróbálják a reklámokhoz hasonlatosan makulátlannak mutatni magukat, és sokkal közvetlenebb a kapcsolatuk a rajongókkal. Az előnytelen felvételeket pedig kivágják, míg a tévés családokban a szórakoztatás miatt megtartják. Ők tényleg csak a legvégső esetben dobják be a törülközőt.
The show must go on!
2008-ban indult az egyik legnagyobb port kavaró műsoruk, az Anya, apa és 19 gyerek, amibe majdnem beletört a csatorna bicskája. A nézők Duggar-ék, egy vallásos család életét követhetik nyomon. Minden csupa móka és kacagás, amíg ki nem derült, hogy a legidősebb fiú zaklatta a lánytestvéreit. Hatalmas felháborodást okozott az ügy (jogosan), de ahogy azt mondani szokták: „the show must go on!”. Először csak levettek néhány epizódot, később kaszálták a műsort, de a Duggar család nem tűnt el örökre. Két tagjuk új műsorral örvendeztette meg a nézőket, Counting on (Jill és Jessa: a történet folytatódik) címmel.
Ezen kívül a csatorna rajongói nyomon követhették, hogyan megy tönkre egy házasság, és végződik csúnya válással a Jon, Kate és 8 gyerek című műsorban, amiből aztán kinőtt a Kate és 8 gyerek. Sokak kedvencei voltak a Pöttöm óriások (Little People Big World), ami törpenövésű család mindennapjait volt hivatott bemutatni, a háttérben (félig meddig) azonban itt is befigyelt a válás, az új kapcsolatok kérdése, no meg az, hogy a legfiatalabb Roloff fiú, Jacob állítólag nem kapta meg a műsorért járó pénzét, amit a szülei eltettek maguknak. A Roloff család kamerája ettől függetlenül tovább forgott.
Ezeken a családokon kívül még jó pár családnak került elő a nagy szerető gondoskodás alatt valamiféle csontváz a szekrényéből.
És mi van a családi vlogokkal?
Kezdjük azzal, hogy már az eleve problémás, ha a szülő a gyerekét felpakolja a netre, mert sosem tudhatja, milyen ember ül a képernyő előtt. Szóval, miközben sok helyen azért kardoskodnak, hogy tanítsuk meg a gyerekeinket arra, mennyire veszélyes is tud lenni az internet, vannak olyan emberek, akik mindenféle aggodalom nélkül vadidegenek elé tárják gyermekük fejlődésének pillanatait. Mindezt csupán néhány lájkért és „jaj, de cuki“ kommentért. Szegény gyereknek pedig nincs beleszólása abba, hogy egyáltalán szeretne-e szerepelni. Mindemellett egy kiskorúnak nem is lehet saját YouTube-csatornája, ami még nagyobb kérdőjelet tesz a családi vlogok kérdése mögé.
„Cuki” családi vlogok
Az utóbbi évek egyik legnagyobb skandaluma a DaddyOFive csatorna körül alakult ki, amit 2018-ban zárolt a videómegosztó. Nem hiszem, hogy helyén való lenne családi vlognak nevezni ezt a csatornát, hiszen olyan videókat osztottak meg, amiben gyerekeiket gyakorlatilag egymásnak uszították (szóval találóbb lenne talán a gyerekviadal vlog címke), vagy olyan „viccvideókat” csináltak, amelyeknek a végén általában valamelyik gyerekük sírva fakadt.
A Sam and Nia is cuki családi vlognak indult. Tényleg nem lehetne más szót használni arra a párra, akik a „Good Looking Parents Sing Disney's Frozen (Love Is an Open Door)” című videójukkal lettek népszerűek. A szerény cím még a Disney stúdió figyelmét is felkeltette. Ez nem is olyan érdekes, mint az a videó, amiben a férj, Sam egy terhességi tesztet márt a felesége után a vécébe, és nagy bölcsen megállapítja, hogy a felesége terhes, majd a pár három nappal később azzal jelentkezett, hogy elvesztették a babát. Ezt a videót később törölték, ahogy azt is, amiben Sam bocsánatot kér, amiért regisztrált egy házas embereknek fenntartott társkeresőre...
Nem azt mondom, hogy minden családi vlog rossz. Távol álljon tőlem, hiszen látom és tudom, hogy mára szinte maga az internet is a családunk részévé vált. Nem zárkózom el attól, ami szórakoztat, tanít és összeköt. Viszont jó lenne, ha a saját mindennapjaikat tökéletesnek bemutató emberek élete legalább egy kicsit is őszinte lenne, hogy a nézőknek ne legyenek illúzióik arról, milyen is egy család.
Csontváz a szekrényben
Szóval, a család... Bonyolult egy dolog. Nem csak a 21. században, mindig is az volt, mert emberek alkotják. Akik nem tökéletesek. És hogy mi a nagy különbség a tévés meg a netes családok között? Míg a tévés családok megpróbálják kisimítani a gubancokat, addig a netes családok inkább a szőnyeg alá söprik őket, és összeszorított farpofákkal várják, hogy egy-egy botrány után a feliratkozóik száma ne csökkenjen, hanem felfelé kússzon.
Akár tévés, akár netes családról van szó, ne lepődjünk meg azon, hogy a kedvenceink szekrényéből előbb vagy utóbb kibucskázik egy csontváz, minimum egy ujjpercecske, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint mi. És az dobja rájuk az első követ, aki tiszta lelkiismerettel tárná ki mások előtt a szekrénye ajtaját.
