Szigma-férfiak

Alfahímek kontra szigma-férfiak. Ki hova tartozik? Vitaindító írás a modern hierarchiáról.

A fiúkat évezredeken át az erőnlét és a dominancia szellemében nevelték, hogy idővel a családjuk és a csoportjuk élére állhassanak mint érett, felelősségteljes vezetők. Később az ilyen mentalitással bíró, erős és sikeres férfiakat elkezdték alfahímeknek nevezni, míg az alattuk lévőket szimplán csak bétáknak hívták, esetleg egy másik görög betűvel kategorizálták be. A besorolás ugyanis tovább bővült, újabb típusok jelentek meg a hierarchiában.

(© Sven Barucha)

A férfias férfiakon túl ott voltak a jó fej, ragaszkodó és kedves béták, majd megjelentek az intelligens és tehetséges, ám gyakran gátlástalan módszerekhez folyamodó gammák. Utánuk következtek az elégedetlenkedő és békétlen delták, akikről tudni kell, hogy fiatalkorukban alfaként kezdték, csak nem jött be nekik az élet, s így lett belőlük békétlen delta. A végén szó esik az örök vesztesnek titulált, érzelmileg labilis, túlérzékeny omegákról – szóval, ez volt a hierarchia. Aztán a 21. századi internetes világ kiegészítette a felosztást egy, a rendszeren kívül álló típussal, a szigmával, akit az alfával egyenrangúnak mondanak.

Magányos farkasok klubja

A szigma a görög ábécé tizennyolcadik betűje, vagyis igencsak messze esik az alfától (mely betűt a kezdet szimbólumaként is ismerjük). Pedig a szigma-férfi is pontosan ilyen: népszerű és sikeres, vagyis mindenben első, mint az alfa, ám emellett független és önálló. Egy igazi magányos farkas, aki viselkedésével és mentalitásával is azt jelzi, hogy egyáltalán nem érdekli mások véleménye. Vannak köztük utazó nomádok, akik a saját ütemük szerint élnek, s inkább kalandra vagy tudásra vágynak, mint anyagi javakra.

A szigmaság szemléltetésére gyakran előkerül egy fotó, amelyen négy vadászkutya és egy gepárd látható egy futóversenyen. A kutyák már rég elrugaszkodtak, a gyorsaságáról elhíresült ragadozó viszont nem hajlandó megmozdulni. A felvételhez társul egy interneten terjedő történet is, mely szerint többszöri sikertelen próbálkozás után megkérdezték a verseny bíráját, hogy a gepárd miért nem mozdul egy centit sem, mire az azt felelte: „Néha annak bizonyítgatása, hogy te vagy a legjobb, nem a természeted szerint való, sértő is lehet.” A valóságban azonban nem volt semmilyen verseny. Az eredeti fényképet az Audi használta fel az egyik reklámjához, mégpedig ezzel a szlogennel: „Nincs mit bizonyítani.”

Magam is zárkózottabb, introvertált típusvagyok, ennélfogva írhatnám, hogy a szigma-mentalitás közel áll hozzám. Ám azt gondolom, hogy a szigmaság – bár valóban tartalmaz pár szimpatikus vonást – valójában egy mesterkélt modell, amit a férfiak egy csoportja talált ki, hogy általa törvényesítse és legitimizálja a saját gyengeségeit.

Veszélyben az alfaság?

Magát a sigma male kifejezést először egy Theodore Robert Beale nevű amerikai szélső-jobboldali aktivista és blogger használta 2010-ben. A Vox Day álnéven publikáló szerző szerint a szigmák jól elvannak magukban, tehát introvertáltak, és kerülik a rivaldafényt – ám ugyan olyan jóképűek és sikeresek, mint az alfák, ezért valósággal rajonganak értük a nők. Az alfák pont ezért nem kedvelik őket, hiszen míg nekik keményen meg kell dolgozniuk a státuszukért, a szigmáknak minden olyan flottul megy. Könnyedén érnek el sikereket, olyan könnyedén, mint ahogy a pillangók röppennek fel, s közben nem alkalmazkodnak, a rendszeren kívül állnak. Szemléltetésképp Clint Eastwood híres amerikai színész westernkaraktereit emelte ki a szigma-hím tökéletes példájaként.

Ha már az állatok szóba kerültek, nem mehetünk el a férfiak és a farkasok közé vont párhuzamok mellett sem, amelyek többnyire tévhitekre épülnek. Azt mondjuk, hogy a farkasok magányosak, holott valójában igencsak kevés időt töltenek egyedül, s jobbára falkákban mozognak. Az is élő legenda, hogy a falkák élére a legerősebb hím és nőstény egyed áll. Utóbbi állítás szorosan összefügg a köztudatban elterjedt, ugyanakkor félreértelmezett alfa-hím kifejezéssel, amely Rudolf Schenkel svájci zoológus egy 1947-es tanulmányából származik. Schenkel állatkerti környezetben vizsgálta meg tíz fogva tartott farkas viselkedését, s arra jutott, hogy az egymással nem rokon egyedek közül a legerősebb hím és nőstény álltak a csoport élére.

Ez a hierarchia azonban többször változott, a zoológus pedig külön kiemelte, hogy a vadonban többnyire a szülőpárosból és a kölykökből állnak össze a falkák. Ráadásul a dominanciaharcok is ritkák, s legfeljebb az erőforrásokért, de semmiképp sem az alfa-státuszért kapnak össze az állatok. Innen nézve tehát a biológiai alfa-hím fogalma nem azonos a csoportja élére törő, mindent és mindenkit „leuraló” domináns férfi képével. Ettől azonban még az alfaság címkéje elterjedt a köztudatban, sőt: ma egyre gyakrabban keveredik a toxikus maszkulinitás fogalmával (amikor a férfiak olyan káros és erkölcsileg megkérdőjelezhető „férfias” sémák szerint élnek, mint az erőszak, az agresszivitás vagy épp a hűtlenség).

Menekülőút a kevésbé sikereseknek

A szigma-férfi képét sokáig jótékony homály fedte, s csak egy szűk rétegben volt jelen a szigmaság kultusza. Az utóbbi években azonban igencsak felkapottá vált, köszönhetően a közösségi médiában terjengő mémeknek, valamint azoknak az életmód-tanácsadással és motivációval foglalkozó videósoknak, akik éltetik eme életstílust. S nincs ebben semmi meglepő, hiszen a szigma-lét vonzó lehet mindenkinek, aki nem tud vagy nem akar azonosulni a klasszikus férfihierarchiával. Hiszen ki ne szeretne magabiztos és sikeres lenni úgy a karrierjében, mint a magánéletében, hogy közben fittyet hány mások véleményére és elvárásaira?

Másrészt lassan már a csapból is az folyik, hogy a mai embernek jelen kell lennie: lépten-nyomon kapcsolatokat épít, posztol a sikereiről, s mindenben részt vesz, máskülönben kimarad és lemarad. Egy ilyen közegben valóságos mentőövként szolgálhat a szigma-mentalitás, ahol az ember a maga ura, s azt teszi, amihez épp kedve szottyan. Nem véletlenül illusztrálják a szigma-férfiakat James Bonddal, a techcézár Elon Muskkal vagy épp Keanu Reeves, Leonardo DiCaprio és Christian Bale színészek filmbéli karaktereivel.

A legritkább férfitípus?

Mert melyek egy szigma-férfi ismertetőjegyei? Határozott, ellenállhatatlan, sikeres és jóképű, magába forduló, csendes vezető, mégis mindenkivel megtalálja a közös hangot, s mágnesként vonzza az embereket. Ugyanakkor nincs szüksége másokra ahhoz, hogy jól érezze magát. Minden helyzetben komfortosan mozog, soha nem hagyja, hogy az érzelmei uralkodjanak rajta, miközben képes alkalmazkodni bárkihez és bármihez. Nagyjából ilyen és ehhez hasonló, többnyire pozitív tulajdonságokat (rosszat szinte nem is találunk) sorolnak fel azok a cikkek és videók, amelyek azzal csábítgatnak, hogy „megmutatjuk, benned is megvannak-e a szigmaság jelei”. Ezek a videók azt is szeretik kihangsúlyozni, hogy a szigma a legritkább férfitípus.

Az imént felsorolt tulajdonságok ugyanakkor olyan hatást keltenek, mintha felírtuk volna egy papírra, hogy milyen a tökéletes férfi, vagy valaki a kedvenc filmes karaktere alapján kitalált volna egy személyiséget. A szigmaság kategóriája pedig pontosan ilyen.

Nem nyugszik semmilyen  tudományos alapon, nem támasztja alá semmilyen pszichológiai vagy szociológiai kutatás a létezését. Az internetes kultúra szülte, a szigma-férfi a közösségi médiában él és hódít. Általánosításokra épül, valamint olyan viselkedésmintákra, amelyek együttvalóként a valóságban nem is léteznek; másrészt úgy tűnik, mintha általa a gátlástalanságot, a manipulálást és a nárcizmust akarnák elfogadtatni és fehérre mosni. Mert egyfelől jól hangzik, hogy egy férfi a céljai elérésének érdekében nem ismer határokat, s lázadóként megy a maga feje után.

Kérdezem: vajon az alázatnak is helyet tud szorítani a szívében? Hiszen ha egy szigma a sokszor elítélt alfával egyenrangú, akkor a dominancia és mások meggyőzése nála is napirendre kerül. S biztosak lehetünk benne, hogy vannak és lesznek olyanok, akik komolyan veszik a határtalan életet. (Miközben pont attól vagyunk emberek, hogy vannak határaink, tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, mivel használunk és mivel ártunk.)

Meg aztán az sem mindegy, ugye, ahogyan a szigma-férfi viszonyul a nőkhöz. A témával foglalkozó fórumokban gyakran elhangzik, hogy egy igazi szigma sosem fut a nők után, nem hajlandó más férfiakkal versenyezni a figyelmükért, s nem is mutat érdeklődést az irányukba (mutassanak ők). Noha ezek szélsőségesebb példák, látni belőlük, hogy ez a kategória tökéletes mentsvárat jelenthet azoknak a férfiaknak, akik nehezen boldogulnak a nőkkel, nem értik a finomabb érzéseket, nem tudnak jól kommunikálni, vagy épp úgy gondolkodnak, hogy minden nő egyformán hűtlen és könnyűvérű. (S ezek a férfiak egyre többen vannak, ahogy azok a nők is, akik nem bíznak a férfiakban.)

(© Sven Barucha)

Miért kell erről ennyit beszélni?

Elsősorban azért, mert nem érdemes nagyon komolyan venni az efféle kategóriákat. Az alfahím és szigma-férfi fogalma túlontúl sematizáló és sztereotip ahhoz, hogy leírja a férfiak sokféleségét. Nem lehet bennünket ketrecbe zárni! Hiszen egyszerre lehetünk dominánsak és függetlenek vagy éppen visszahúzódók és társaságkerülők, viselkedésformáink pedig változhatnak különböző helyzetekben és időszakokban. Továbbá azt se feledjük, hogy minden ember egyedi életúttal, értékrenddel és célkitűzésekkel rendelkezik, éppen ezért senki sem illeszthető be egy mereven meghatározott kategóriába. Van, aki galambnak indul, ám farkas lesz belőle – és fordítva. Ki tudja, talán a sztereotípiáktól való elmozdulás segíthet majd abban, hogy teljes mértékben kifejezhessük önmagunkat, és ne korlátozzanak bennünket az elvárások vagy a különféle címkék.

Hierarchia

1. Az alfahímek imponáltak a nőknek a nyerseségükkel, de a többség nem volt a legideálisabb férjjelölt és apa.
2. A szigmák azért vonzóak a nők számára, mert önellátóak, a saját lábukon is megállnak, nem kell eléjük tenni az ételt. Így – a nők nagy bánatára – olyan nőket keresnek, akikkel nem kell éjjel-nappal együtt lenniük.
3. Az alfahím hangos, mindig fontosnak tűnik. A szigma viszont megteszi, amit meg kell tennie, de kicsit különc. Elképesztő dolgokat visz véghez, kemény munkás, de csendes, szeret a saját magányába elvonulni...