Sokunk felteszi magában a kérdést: szorongó anya vagyok? A válasz pedig gyakran az, hogy igen. Túl sokszor bocsátjuk útjára a gyermekünknek azzal, hogy „Aztán vigyázz magadra, nehogy valami bajod essen!”. Legújabban ilyeneket mondunk neki: „Mielőtt kimész a parkba, fújd be magad kullancsriasztóval!”. Vagy téli változatban: „Öltözz melegen, és csak óvatosan a hódeszkával!”
A szorongás nem tesz jót sem a szülőnek, sem a gyermeknek. Hol a határ az egészséges, illetve a túlzott aggódás és kontroll között, és mit tegyünk akkor, ha nem tudjuk megadni a gyermeknek a megfelelő szabadságot és önállóságot?
Bevallom, én is pánikba szoktam esni, ha ismeretlen szám hív telefonon. Mindjárt arra gondolok, hogy valami baj történt, a fiamat biztosan baleset érte. Tudom, hogy ez nem helyes, de mindig győz a félelem. Azzal enyhítem a szorongásomat, hogy mértéktelenül vigyázok a fiamra. De nagyon igyekszem változtatni ezen – annál is inkább, mert látom, hogy más anyák is így vannak vele. Pedig érezhetően nincs jó hatással a gyerekre.
Ne féljünk a szorongástól
Pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Sokféle szorongás létezik, és mindenkinél másképpen nyilvánul meg. A szülői szorongás leggyakoribb formája a túlzott féltés, az állandó ellenőrzés. A gyermeknek nem engedjük meg, hogy kipróbáljon dolgokat, hogy kísérletezzen – attól való félelmünkben, hogy valami baja történik. Vannak anyák, akikben a szorongás már a szüléskor feltámad, és vannak, akik valamilyen negatív esemény, például baleset, betegség hatására kezdenek szorongani. Ilyenkor aztán a szülő elbizonytalanodik, nő benne a lelki feszültség, és kialakul a szorongás. A legtöbb anya tudja, hogy alkalmat kell adnia a gyermekének arra, hogy kipróbálja a környezetében levő lehetőségeket. Ugyanakkor félti is őt, és a háttérbe húzódva vigyáz rá.
Ha azonban túlzottan aggódunk, és semmi másra nem tudunk figyelni, csak a gyermekre, miközben tragikus forgatókönyvek peregnek le a szemünk előtt, akkor már szakember segítségét kell kérnünk. Ezt a helyzetet ugyanis kezelni kell.
A szorongás diagnózis, egy lelkiállapot megnevezése, melynek a félelemmel szemben nincs valóságalapja. A szorongásos zavar személyiségjegy, amely kialakulása elsősorban hajlamon alapul, de nagyban hozzájárul az is, milyen mintát kap a gyerek a szüleitől...
Örökölhető-e a szorongásra való hajlam?
Barátnőm, Szilvia fia tizenkét éves, de még mindig ő fuvarozza iskolába és haza. Néha elpanaszolja, hogy a gyerek nem akar erdei iskolába vagy éppen osztálykirándulásra menni, nincs önbizalma, nem önálló. Amikor már sokadszor hallotta azt, hogy hagyja egyedül iskolába járni (busszal alig fél óra az út), akkor majd önállóbb lesz, Szilvia elmondta, hogy egyrészt a fia félne egyedül menni, másrészt autóval sokkal egyszerűbb, ráadásul így biztos lehet benne, hogy épségben oda- meg hazaér...
Milyen hatással van a gyermekre a túlzott aggódás? Érvényes a szabály, hogy az aggódó szülőnek aggódó gyereke lesz?A pszichológiai kutatások igennel válaszolnak a kérdésekre. A szorongás mint hajlam ugyanis nagyon gyakran öröklődik. Az oka lehet genetikai fogékonyság, de az is, hogy a gyermek látja a szülő viselkedését és helyzetmegoldásait. Az aggódás első környezeti hatásként rögződik benne, majd norma gyanánt könyveli el magában. A jó hír viszont az, hogy a gyermek azt is látja, ha a szülő úrrá tud lenni a szorongásán. A szorongásra hajlamos gyermek ezt empátiának fogja fel, és ez segít neki abban, hogy maga is legyőzze a szorongását. Így fokozatosan megedződik.
Jégkrém télen? Miért ne?
Hogyan kezdjünk hozzá a szorongás legyőzéséhez? Az első lépés az, hogy tudatára ébredünk annak, hogy szorongunk. Ehhez némi önmegfigyelés, érzéseink felismerése és testünk fizikai jeleinek megértése szükséges. Mindez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy magunkban is el tudjuk intézni a problémát, és ne terheljük vele gyermekünket. Ennek az útja meglehetősen hosszú. Ha úgy érezzük, egyedül nem boldogulunk, ne féljünk szakembertől segítséget kérni. Először is igyekezzük megtalálni, milyen külső vagy belső ok váltja ki bennünk a szorongást. Emellett nagyon fontos, hogy elszánjuk magunkat a gyógyulásra. Nagy szerencse, ha a párunk, a másik szülő nem szorongó típus, mert ő egyensúlyt teremthet a gyermekben a szorongást illetően.
Ha a szorongó szülő dolgozik magán, akkor képes lesz megengedni a gyerekének, hogy összesározza a kezét vagy jégkrémet egyen télen, ezáltal legyőzi magában az állandó aggodalmat, és később első reakcióként nem tilt meg ilyesmit a gyerekének. A pszichológusok szerint sok szülőnek jót tenne, ha megbeszélné saját nevelési elveit egy szakemberrel. A szorongás önmagában nem jelenti azt, hogy rossz szülők vagyunk, esetleg változtatásra szorul a nevelési stílusunk. Inkább azt jelenti, hogy megérdemlünk egy kis segítséget, ha gondok merülnek fel a nevelésben (hiszen problémái minden szülőnek vannak).
Néhány héttel ezelőtt a fiam táborozni ment. És nekem sikerült a kéretlen tanácsok és a szokásos intelmek helyett ezekkel a szavakkal elengednem őt: „Érezd jól magad, és szerezz sok szép élményt és barátot!” Úgy látszik, talán én sem nem vagyok menthetetlen...
Öt tipp, hogy leküzdjük a szorongásunkat
- Mondjuk el a félelmeinket a barátainknak, a többi szülőnek. A gondok megosztása erősíti az összetartozás, csökkenti a kirekesztettség érzetét.
- Óvjuk a lelki egészségünket. Jelöljünk ki magunknak énidőt, amikor azzal foglalkozunk, amit szeretünk, ami feltölt bennünket.
- Fogadjuk el, hogy egy szülő sem lehet tökéletes, és mindenkinek jogában áll hibákat elkövetni. Legyenek reális elvárásaink önmagunkkal és a gyermekeinkkel szemben.
- Mindig nyíltan és őszintén beszéljünk a gyerekeinkkel. Hallgassuk meg a véleményüket, legyünk tekintettel az érzéseikre.
- Adjunk teret gyermekeink kívánságainak, fokozatosan szoktassuk hozzá őket azokhoz a dolgokhoz, amelyeket eddig az aggodalmaskodás miatt megtiltottunk nekik.
