A magyar lányok szépsége messze földön ismert. Már nem is lepődünk meg, ha azt halljuk, hogy ismét egy magyar modell lett valamelyik divatház arca, vagy éppen a Chanel ázsiai divatbemutatóján szerepelt.
Mint a 18 éves komáromi György Katalin. Ilyenkor csak jobban kihúzzuk magunkat, és mosolyogva bólintunk: Hát igen, szépek a magyar lányok! De vajon a szépség elég-e a sikerhez?
György Kati
– Azt látom, hogy a szépség önmagában nem elég – mondja kicsit eltöprengve Kati. – A tökéletes lányok nem annyira keresettek a divatszakmában. Sőt – Ázsiával ellentétben –Európában kifejezetten az apró kis szépséghibákat keresik. Ilyenek a kelleténél távolabb ülő szemek, a madonnásan hézagos fogak, elálló fülek, amitől a lányok különlegesnek tűnnek. A másik kategóriába pedig az olyan babaarcú lányok tartoznak, mint Palvin Barbara. De hiába felel meg valaki tökéletesen a trendeknek, ha hiányzik belőle az önbizalom.
A legfontosabb, hogy a castingon milyen benyomás alakul ki rólunk. Szükséges egy kiállás, karakteres tartás, egyfajta mosolygós lazaság, ami csak akkor hiteles, ha az embernek helyén van az önbizalma, és hiszi, hogy jó helyen van az életében.
– Ezek szerint neked nincs gond az önbizalmaddal, hiszen életed első munkája mindjárt a tajvani Gucci-show volt.
– Két évvel ezelőtt még sokkal bizonytalanabb voltam. Dédelgetett, titkos álmom volt ugyan, hogy modell legyek, de pont azért, mert kételkedtem önmagamban, nem mertem belevágni. Közben mindenki, legfőképpen anyukám, biztatott: ha már modell alkatom van, próbáljam meg! Aztán megláttam a hirdetést, hogy az egyik magyarországi modellügynökség castingot tart Dunaszerdahelyen. Most vagy soha! Két hónappal később már repültem Tajvanba, ahol az első divatbemutatóm mindjárt a Guccié volt. Remegő térdekkel álltam a színfalak mögött a tizenöt centis magas sarkúban. S egyszeriben tudatosult bennem: ha most kilépek a rivaldafénybe, teljesül az álmom! Ez hihetetlen erőt adott.
Gucci trendek
– Azóta a nagy divatházak haute couture ruháiban vonultál végig a kifutókon Kínától Hongkongig, katalógusokba, editoriálokba fotóztak. Nem zavar, hogy Ázsiában ismertebb vagy, mint Európában?
– Nem, mert a legtöbb modell ugyanezt az utat járja be. És most, hogy már nem csak a turistalátványosságokat ismerem, örömmel megyek Ázsiába. Az ázsiaiak nem játszmáznak, nem trükköznek: azt mondják, amit gondolnak. És ez az egyenesség, őszinteség még véletlenül sem bántó. Érződik, hogy ennek a békés kommunikációnak tradíciója van. A nőket pedig, főleg az európaiakat, tisztelik, csodálják. Ilyet itthon ritkán tapasztalok. Mellesleg kialakítottam egy távolságtartó viselkedést, amivel jelzem a férfiaknak: maradjatok távol.
A legjobb táskák idén téglalap alakúak. De azért még elfér a kezünkben – ez a jó hír helye. Purista stílusú ruhákhoz díszesebbeket is vállalhatunk.
– A kifutón vagy a fényképezőgép objektívje előtt érzed jobban magad?
– A kifutók világát jobban szeretem. Van az a pár perc, amíg a show tart, akkor jelen kell lenni a pillanatban, száz százalékig– és nincs „újrarendezés”. Ilyenkor szinte érzi az ember, ahogy szétárad benne az adrenalin. A fotózások kevésbé stresszesek, viszont sokszor fizikailag megterhelőek. Most fotóztuk Hongkongban az egyik kínai vízálló mobiltelefon reklámját. Három különböző óriásplakátot terveztek, amelyeken én boldogan telefonálok a szakadó esőben... A valóságban viszont tíz fokban kiállítottak az utcára, kezembe adták a csodatelefont, és az utca másik oldaláról egy tűzoltótömlőből elkezdték locsolni rám a vizet. Tudtam, addig én innen el nem mehetek, míg a fotós azt nem mondja: kész Ilyenkor a legnehezebb.
Három órát tartott, mire elkészültünk. Ilyenkor, ha váltakozik a színhely, a háttér, többször átsminkelnek, s a fotózás néha két-három napig is eltart.
– Mindig ilyen fegyelmezett vagy?
– Nekem ez a munkám, és vannak árnyoldalai is. Amikor a MQ Vienna Fashion Week keretében a MuseumsQuartierben szerepeltem, az egyik milánói divatház tervezője, Misuraca annyira „belém szeretett”, hogy négy különböző ruhában vonultam végig a kifutón. Idő az átöltözésre alig volt. Ráadásul ezek a haute couture ruhák nagyon látványosak, de nem mindig egyszerű felvenni őket. Itt az a cél, hogy megüzenjék velük a nőknek, az adott divatház milyen formákat, színeket, mintákat szeret abban az évadban.
Újfajta puritánságot hozott a divatba a fekete-fehér trend. Főleg, ha olyan modellt választunk, amelyben könnyebb mozogni. Balenciaga modellek.
– Neked személy szerint ki a kedvenc terveződ?
– Nehezen tudnám megmondani. Nem vagyok márkabolond. A Gucci tavaszi-nyári kollekciójában például nagyon tetszik, ahogy a fagylaltszíneket összepárosították a végtelenül nőies, lágy esésű, fodros kollekcióval. A Flóra sorozat pedig egyszerűen zseniális! Ahogy összeházasították a hatvanas évek vonalvezetését a romantikus, náluk már szinte ikonikus festett virágokkal. Ez, pedig nem igazán vagyok romantikus alkat, egyszerűen elvarázsolt. A Dolce Gabbana új kollekciójában a fekete nyári ruhák fogtak meg. Amúgy érdekes, hogy a fekete és a fekete-fehér mennyire előretört az idén – Yves Saint Laurentnél és a Pradánál is találkoztunk velük. Ezek tetszenek! Ami nem jelenti azt, hogy pénzt adnék ki értük. Na jó, azért a Zarában néha elcsábulok, és veszek egy valahányadik farmert.
Néhol – Givenchynál és Balenciagánál is – hatalmas hullámok uralták a ruhákat, a Célinnél pedig Phoebe Philo óriásmasnikat használt! Fodrok-bodrok, mintha egy romantikus lányregényben sétálgatnánk! A fodrot mindig oda rakjuk, amit ki szeretnénk magunkon emelni – ne a dúsabb csípőnkre például.
– Nemrég jöttél haza Párizsból. Legközelebb merre?
– Azt előre soha nem tudom. Az ügynökség általában az indulás előtt négy-öt nappal jelez. Addig igyekszem, hogy többet legyek a szüleimmel. A barátom Budapesten él, az is problémás. Közben pedig hol edzésre rohanok – mert jó géneket örököltem ugyan, de azért erőnléti edzésekre szükségem van –, hol meg Somogyvári Dórához, akinél sminkelést tanulok. Aztán hogyan tovább, azt eldönti az idő. Mindenképpen szeretnék a divatvilágban dolgozni, mert ez az én világom.
Gucci és Givenchy modellek
Dolce Gabbana modellek
