A címadó mondat egy öntelt és nagyképű kijelentésnek tűnhet, ám valójában egy nagyszerű felismerés, amely egyszerre bontja le a tehetség és a zsenialitás mítoszát, illetve ösztönöz az alkotásra. Most saját tapasztalataimon keresztül igyekszem megtalálni a választ kérdésre: számít-e a tehetség?
A füleki gimnázium végzős növendékét, Mészáros Fatimát (18 éves, Bolyk) sokan ismerik a szavalóversenyekről és színpadokról. Egy igazán tehetséges palóc lányról van szó, akinek komoly elképzelései vannak a jövőjéről.
A taksonyi Takács Krisztina közvetlen, vidám és bűnösen elragadó. Nevetés közben kis szeplői vidáman kacarásznak az arcán – ámde hangja libabőrössé tesz.
Első ránézésre semmiben sem különbözik kortársaitól. Farmer, kötött sál, hátizsák. De ez csak a látszat. Mert amint odaül a dobok mögé, az egész ember megváltozik.
Elsőkből utolsók, utolsókból elsők. Különösen igaz ez a mondás a tehetséges, 29 éves bősi fiatalemberre, Béli Tamásra, aki a Szlovák Televízió emberi intelligenciát párbajra hívó vetélkedőjében, a Fenoménban diadalmaskodott.