Hinnénk-e, hogy ilyen bársonyos, lágy, puha homok borít egy folyópartot? Nem véletlenül hívják Aranypartnak a kistárkányi tisza fövenyét.
A finom homokról mára elfeledkeztek, pedig a nyolcvanas években nagy élet zajlott itt, jöttek az ejtőzők és fürdőzők közelről s kissé távolabbról – én most is ideképzelem a víz mellé a frissen sült hal illatát és a Kofolát. Annak idején csak kihajtották az állami gazdaság teheneit, s a tehénkék naponta kétszer lementek, és szépen átgyúrták az egész lapályt. A part hosszú volt és sima, a víz kristálytiszta. Mára a partot visszahódította a természet.
Valahogy úgy van az minálunk, hogy lassan minden szépet kineveznek természetvédelmi területnek. (Sőt, a kistárkányi Aranypartot a szigorú rámszari vízi egyezmény védi.) Sajnos, hazai értelmezésben ez azt jelenti, hogy többé nem kell törődni vele, sorsára lehet hagyni.
A kistárkányi Aranypart a nyolcvanas években az ország egyik leglátogatottabb szabad strandja volt: csodás aranyhomokja és langyos vize messze földön híressé tette. A meleg hónapokban még sátrat, úszógumit is lehetett kölcsönözni a parti sörkertben.
S hogy mitől volt bársonyosan puha a homok? Hát csak attól, hogy kihajtották az állami gazdaság teheneit a partra, s a tehénkék naponta kétszer lementek, és szépen átgyúrták az egész lapályt.
A part hosszú volt és sima, a víz kristálytiszta. Mára a partot elfoglalta a növényzet, de az ejtőzők azért nem adják fel, hiszen még mindig vannak itt fürdőzők. A helyiek ugyanis tudják, mekkora kincset birtokolnak, s mindig lubickol a vízben pár nagytárkányi és tiszacsernyői emberke. Sőt, elmondásuk szerint az elmúlt hétvégén jó sokan élvezték a Tisza meleg, ámbár erős sodrású vizét.
A parttól nem messze fiatal családok csoportjai sátoroztak, akik Kassáról érkeztek, s akik ki nem hagynák a fürdőzést az Aranyparton. A fejlesztésekre persze vétó van, egyelőre hiába reménykedik a faluvezetés.
Készült ugyan egy terv a szomszédos Záhonnyal egy lengőhídról, amely átvinne a kerékpárútra (a természetet ez nem zavarná), de a szlovák fél még nem lépett. Ez a határ két oldalát is összekötné, de idáig nem olyan idők jártak, hogy akarnák a magyarokkal a nagy barátkozást.
S most sem várható nagy figyelem, hisz nem messze vagyunk az ukrán határtól. S mit lehet még tudni Kistárkányról? Nem mást, mint hogy itt voltak a legjobb gyümölcsöskertek: a szőke Tisza párájában termett a legkiválóbb szilva a Monarchiában. Sírtak az itteniek, mikor a szocializmus alatt a fákat kihúzatták, s lett a kertek helyén szántóföld. Ah, barbár idők, nem is jó emlékezni rájuk.
