A görögök sokáig csak az isteneiket formázták meg, nem élő embereket. Ez egyszerűen nem is jutott eszükbe, ma úgy mondanánk: nem fért nekik bele. Isteneiket pedig úgy képzelték, hogy ők a tökéletes megjelenésű emberek. Ezért, ha régi görög szobrokat nézegetünk, igazából az ember idealizált megjelenését láthatjuk. A tökélyt...
Erről és még sok érdekességről hallhatnak a diákok, ha egy rendhagyó tanóra keretében – különben ezt hívják múzeumpedagógiának! – ellátogatnak a dél-komáromi Csillagerődbe. A Duna bal partján a felújított komáromi erődben a hazai iskolások is meg tudják nézni a régi görög szobrok gipszmásolatait, a milói Vénuszt, de Michelangelo Dávidját is (itt a szobrász a reneszánsz jegyében a tökéletes embert faragta márványba).
A múzeumpedagógia egy olyan fogalom, melynek mindenki számára ismeretesnek kellene lennie. Nyugat-Európában ugyanis már nehezen találunk olyan múzeumot vagy galériát, amelyiknek ne lenne programja a tanulók számára. Mi ebben is lemaradásban vagyunk, ezért is ajánlatos kipróbálni a Csillagerőd múzeumpedagógiai szolgáltatását.
Tárlatvezetésre várják a hazai iskolákat, amely során a diákok kis foglalkoztatófüzeteket kapnak. S hogy mi szerepel ezekben? Az Antik Gyűjteményben például meg kell keresniük azt a szobrot, amelyiknek a mellvértjén egy olyan nőszemély látható, akinek a hajában kígyók tekergőznek...
A múzeumpedagógia igazából azt jelenti, hogy az iskolák a rendhagyó tanórát a múzeumban tartják meg. Mikor például az ókori görögökről tanulnak, ellátogatnak a komáromi Csillagerődbe, ahol élőben is megnézhetik, hogyan festenek teljes nagyságukban a régi görög szobrok...
Diákokat a múzeumokba és a galériákba!
Ez a mai modern múzeumok és galériák jelmondata. Szerencsére Magyarországon is egyre elterjedtebb a múzeumpedagógia, hiszen az intézmény presztízsét növeli, ha speciális szolgáltatásokat is biztosít az iskolák számára. Az elmúlt években egyre több lehetőségük van a pedagógusoknak, hogy szakirányú továbbképzés során elsajátítsák a múzeumpedagógia csínját-bínját.
Szlovákia itt is, mint ahogy sok egyéb alternatív pedagógiai területen, sajnos, komoly lemaradással küszködik. Egy-egy nagyobb intézmény már szervez külön tárlatvezetést gyerekeknek – viszont még nem beszélhetünk arról, hogy szakképzett alkalmazottak dolgozzák ki ezeket a foglalkozásokat.
Morvay Nelli, a Csillagerőd közönségkapcsolati menedzsere kolozsnémai származású. Bátran fordulhatnak hozzá a hazai iskolák, melyek nyitottak egy rendhagyó tanórára...
De mi is az a múzeumpedagógia?
Röviden és egyszerűen úgy foglalhatjuk össze, hogy a múzeumok az iskolán kívüli tanulás legjelentősebb intézményei lehetnek. E fogalom alatt olyan kihelyezett tanórát értünk, ahol a diákok múzeumi környezetben sajátítanak el olyan tudást, ami a tanmenetben szerepel. Továbbá, ide tartoznak az olyan kiadványok, könyvek, gyerekek számára berendezett kiállítótermek, melyek arra szolgálnak, hogy a fiatalabb generáció is élvezze az intézmény meglátogatását; élményekkel és tudással gazdagodva hagyja el annak kapuit.
A múzeumokkal szemben új elvárásokat támaszt az igény, hogy rendhagyó tanóráknak adjon helyet. Nem csupán erre kiképzett szakemberre van azonban szükség, aki a foglalkozást tartja, hanem az intézménynek rendelkeznie kell olyan teremmel is, ahol erre megfelelő tér is található. Morvay Nelli, a Csillagerőd közönségkapcsolati menedzsere a beszélgetésünk során büszkén mesélte el, hogy az erőd felújítása során rendkívül tudatosak voltak, már a tervezők is gondoltak a jövőbeni kisdiákokra. Két speciális termet is kialakítottak ezzel a céllal, teljes felszereltséggel. Az egyikben még egy égetőkemencét is elhelyeztek, hogy az agyagalkotásokat, amelyeket a foglalkozás során készítenek, örök emlékként hazavihessék a tanulók.
Több olyan tematikus nappal és rendezvénnyel készülnek, amelyekre elsősorban a kisdiákokat várják, de hosszabb távon tervben van táborok szervezése is. Mint mondja: már csak olyan pedagógusokat és iskolákat kell találniuk, akik partnerek lesznek az együttműködésben...
Mint írtuk, az erőd különleges szórólapokkal várja a fiatal múzeumlátogatókat. Ezek négy különböző korosztály számára készültek, és az volt a céljuk, hogy érdekesebbé tegyék a Csillagerődben töltött időt a gyerekek számára.
Hasonló kezdeményezések már megvalósultak a Monostori erődben is, ahol az 5–10 évesek számára a kenyér történetéről készítettek segédanyagot, a kicsivel idősebb diákoknak pedig Várak, erődök, vitézek címmel adtak ki foglalkoztatófüzetet.
Színezők is!
Az ilyen típusú kiadványok olyan feladatlapokat, rejtvényeket, színezőket tartalmaznak, melyek kötődnek a kiállítás termeinek egy-egy alkotásához. Így, amíg a gyerekeket lekötik, a szülőknek is lehetőségük van arra, hogy ők is nyugodt tempóban megnézzék, és élvezzék a kiállítást. Az ilyen kiadvány tehát nemcsak a gyerekeknek nyújt igazi élményt, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a családok sokkal bátrabban merjenek galériákat és múzeumokat látogatni. (S így felnőhet egy olyan generáció, amelyiknek már természetes lesz a rendszeres múzeumlátogatás).
A firenzei Uffizi Galériában például állandó kiállítások vannak, s ezekhez egy rendkívül komoly kiadványsorozatot jelentettek meg. A szülő a bejáratnál a gyermek korosztályának megfelelő kötetet vásárolhat, sőt ha szükség van rá, rajzeszközöket is biztosítanak a fiataloknak.
Ha a múzeumpedagógiának csak annyi lenne a haszna, hogy egy múzeumot szerető nemzedék nevelődik ki, már az is nagy változást hozna a kultúrafogyasztási szokásainkat tekintve. Ámde sok esetben még ennél is többet tud adni a múzeumpedagógia! Amerikában a washingtoni Nemzeti Galéria a legnagyobb egyetemekkel együttműködve képzést indított tanárok számára, mely során elsajátíthatják, hogyan fejlesszék diákjaik kritikus gondolkodását és érzelmi intelligenciáját. A festményeken keresztül nemcsak a művészetről lehet tanulni, hanem társadalomismereti témákat, történelmi időszakokat is lehet boncolgatni a segítségükkel. Hisz kevés tankönyv tud annyit elmondani a második világháború szörnyűségeiről, mint Picasso Guernicája.
A múzeumok és a galériák komoly oktatási és kulturális potenciállal rendelkeznek, amit már sok ország és intézmény felfedezett. Ilyen a komáromi Csillagerőd is. Remélhetőleg pár évtizeden belül egy olyan generációt köszönhetünk majd neki, melynek már természetes lesz, hogy rendszeresen látogatja a múzeumokat és a galériákat, miáltal megismeri a múltját és a kultúráját.
