Az utóbbi években a laikusok is számtalan új orvosi fogalommal kénytelenek megismerkedni. Ezek egyike a mikrobiom. Aki tisztában van a mikroorganizmus, azaz a csak mikroszkóp alatt látható előlény fogalmával, logikusan kikövetkezteti a jelentését.
A megnevezést legkorábban a bélcsatornában élő mikrobák összességére – régebben ezt bélflórának neveztük – használták. Ez nem kis „csapat”! A mikrobiológusok szerint az emberi tápcsatornában előforduló mikrobák száma közel egyező az emberi testet alkotó sejtek számával.
(© instagram.com/goop)
Sokan „rejtett szervnek” tekintik ezt a hatalmas tömeget, amely fontos élettani szerepet tölt be. Részt vesz a kórokozók elleni védekezésben, a bélfal sértetlenségének fenntartásában, de az immunfolyamatok szabályozásában is. Hasonlóan élettani feladatot lát el a női szervezetben, pontosabban az alsó nemi (genitális) traktusban – tehát a hüvelyben és a méhnyak hüvelybe boltosuló részében – található hüvelyi mikrobiom.
Azt, hogy az egészséges hüvely is tartalmaz bacillusokat, már 1892-ben felfedezte Albert Döderlein. A kezdetben Döderlein-bacillusként számontartott mikroorganizmust 1928-ban nevezték át Lactobacillus acidophilusra, azaz a savas közeget kedvelő baktériumra. Ma már a pálcika alakú laktobacillusoknak számtalan faja ismeretes, közülük 3-4 faj található leggyakrabban a hüvelyi váladékban, kenetben.
Miért hasznosak a hüvelyben élő laktobacillusok? A szülőkorban lévő nők jellemző, savas hüvelyváladéka úgy keletkezik, hogy a hüvely hámsejtjeiben keletkező glikogént az említett bacillusok – az ösztrogénhormon hatására – tejsavvá alakítják.
Mivel a kórokozó baktériumok általában nem szeretik a savas közeget, a tejsavtermelést biztosító laktobacillusok megakadályozzák a kórokozók elszaporodását a hüvelyben. Az újabb ismeretek szerint a laktobacillusok alkotta hüvelyi mikrobiom (flóra) más fontos feladatokat is ellát: baktériumellenes anyagokat termel, és támogatja a helyi immunreakciókat is.
Mindenképpen érdemes tehát törődni a hüvelyi mikrobiom funkcióképességének megőrzésével. A szülészek és nőgyógyászok több olyan rizikófaktort ismernek, amelyek negatívan befolyásolhatják a hüvelyi savasságot, és hüvelyi diszbiózist alakíthatnak ki. Ilyenek: a túl sok zsírt tartalmazó étrend, a dohányzás, a stresszes életmód, bizonyos higiénés tényezők (tampon, hüvelyöblítés). A nemi úton terjedő fertőzésekkel foglalkozó venerológus szakorvosok a promiszkuitást (gyakori partnercsere), az anális szexet, illetve a nők nőkkel létesített nemi kapcsolatát találják leggyakrabban vétkesnek a normális hüvelyflórát kiszorító hüvelyi diszbiózisban.
Az ilyen diszbiózisra, azaz a normális flóra megváltozására utal a hüvelyi diszkomfortérzés, illetve a kellemetlen szagú, bő hüvelyfolyás. Ilyen állapot létezhet azonban teljesen tünetmentesen is, és erre csak a rendszeres nőgyógyászati kontroll deríthet fényt. A hüvelyi mikrobiom kóros elváltozása ugyanis számos, a fogamzóképességgel, a várandóssággal vagy a szüléssel kapcsolatos szövődményt okozhat, és fokozza a fogékonyságot a női nemi szervek vagy a húgyutak fertőzése iránt.
S még egy fontos új felismerés: születéskor a világra jövetel módja nagymértékben meghatározza a hüvelyi flóra (sőt, a bélflóra) kialakulását. A természetes úton született csecsemők mikrobiom-összetétele a hüvelyi flórával mutat hasonlóságot, tehát laktobacillusokban gazdag. A császármetszéssel születettek flórájában viszont az anyai bőrön előforduló baktériumfajok, illetve az újszülöttet először kézbe vevő személy bőrén található mikrobák lesznek túlsúlyban. Íme, egy újabb érv a természetes szülés mellett.
