Új Nő-klub Barton

Van Barton egy kis csapat – nyolc vidám hölgy alkotja. Függönyt varrnak az ovi és a suli ablakába, szoknyát és blúzt a barti kislányok fellépéseire, összegyűjtik a falu régiségeit, kocsonyát főznek a bálra, és ha kell, besegítenek egy-egy falusi rendezvény megszervezésébe. Ők az „újnősök” – legalábbis így emlegetik őket a faluban.

A barti Új Nő-klub majd tíz éve, 2004-ben alakult, a falubeli Szvetlík Aranka, és az akkori lapmenedzser, Horák Beáta segítségével. Ebben az időben gombamód szaporodtak klubjaink, amelyekre havi rendszerességgel valamilyen érdekes személyiséget hívtunk meg. Ezek közül az egyik legérdekesebb a barti – amelyik ma afféle kézműves klubként működik. A célt, hogy a településen élénkebb legyen a közösségi élet, sikerült elérni. A barti klub kicsit a mi gyerekünk is...

Ma már Szvetlík Aranka nem tud a klub vezetésével foglalkozni, ezért azt Varga Renáta (41) és Zvoncsár Patrícia (37) vette át tőle. (A csoport tagjai egyébként – Szvetlík Aranka, Varga Erzsébet, Szvetlík Mária, Nyitrai Angelika, Hutura Mária valamint Dávid Ilona – többségében az ötvenes korosztályhoz tartoznak).

– Ha szerda, akkor csajos nap! Ki nem hagynánk semmiért! – mondják. – Jókat nevetünk, beszélgetünk, közben pedig jár a kezünk. Jókat nevetünk, beszélgetünk, közben pedig jár a kezünk. Ugyanis szeretünk kézműveskedni: varrni, kötni, horgolni, gyöngyöt fűzni, kukorica csuhéból valami szépet készíteni. Mind a régi, mind az új technikákat kedveljük, a fiatalabbak sokat tanulnak az idősebbektől (például horgolás terén), de ez fordítva is igaz (például gyöngyfűzés). Nemrégiben szövőszéket is vásároltunk, hogy megtanulhassunk szőnyeget szőni! Ahogy azt anno tették nagyanyáink! Ez nagyon gyakorlatias elfoglaltság: ugyanis minden, háztartásban elrongyolódott ruhaneműt fel lehet itt használni.

Általában a barti asszonyokra jellemző, hogy gyönyörű kézimunkákat készítenek. Szerettük volna, ha azok is megmutathatnák, mit tudnak, akik nem járnak a csoportunkba. Ezért több kézimunka kiállítást is rendeztünk.

– A bartiak egyébként eléggé zárkózott emberek, nem szívesen járnak ki a faluba. Mi viszont szeretjük a társaságot, a közösségi életet! Az Új Nő klub valaha úgy indult, hogy különféle személyiségek tartottak érdekes előadásokat az itteni nőknek – sajnos, azonban a végén alig maradt közönség. Nehéz az embereket kimozdítani. De mi nem csüggedtünk el, nem érdekel minket, ki mit mond! Csak tesszük a dolgunkat – saját jókedvünkből. Ebből szeretnénk valamit átadni a falunknak is, talán kicsit példát is mutatni, hogy így is lehet. A legkisebb faluban is lehet közösségi életet élni, barátnőket találni. És ingyen megtenni ezt-azt – csak azért, hogy legyen. Ne csak nekünk, hanem másoknak is.

– Ezért évente sikeres Új Nő bált szervezünk, ahová saját kezűleg készítjük el a kocsonyát, a hidegtálakat. Sőt, a terem díszítését is mi varrtuk (asztalterítők, falra és plafonra akasztható függönyök). Ezek olyan jól sikerültek, hogy gyakran kölcsön is kérik tűlünk, például lagzikra. Az iskola és az óvoda ablakára is mi varrtuk a függönyöket, sőt, a kislányok azonos fellépő-ruháját is mi készítettük el. Mindegyiket úgy, hogy hosszabbítani-rövidíteni lehessen – hogy teljesen egyformán nézzenek ki színpadon. Mindezt afféle szerdai szórakozásból. A gyerekeknek Halloween-t is szervezünk. Az egész napos rendezvényen kézműveskedünk a gyerekekkel, szendvicsekkel és teával kínáljuk meg őket, sőt, olykor még táncra is perdülünk velük... Nekünk az öröm, hogy a gyerekek jönnek, és jól érzik magukat. Ma már, ha van valami rendezvény a faluban, mindig kérik a segítségünket.

– Fontosak számunkra a hagyományok is. Büszkék vagyunk falunk népművészetére, és szükségét éreztük, hogy megőrizzük az utókor számára. Ezért összegyűjtöttük a Bartra jellemző, paraszti élet tárgyait, és egy helyes kis tájszobát hoztunk létre a régi kultúrház épületében. Gyűjtjük a népviseletet. Ezekre különösen vigyázunk, ugyanis már senki sincs a faluban, aki meg tudná varrni. Hiába tudjuk, hogyan kell, hihetetlenül türelemigényes, kimondottan művészi munkáról van szó, amire ebben a pillanatban senki sem képes.”

A barti „újnősök” engem is megtanítottak valamire. Arra, hogy nem kell sok hűhó a dolgok körül. Csak csinálni kell, és kész – és a közösségi munkának mindig van eredménye.

Ezeket a gyönyörű, horgolt kosárkákat egymástól tanulták az asszonyok. És mit gondolnak, mivel keményítették ki ilyen szépen? Ha hiszik ha nem, kristálycukorral. Egy kis tálba annyi cukrot kevernek, hogy az ragacsos legyen. Belemártják az anyagot, majd ujjaik közt addig formálják, míg meg nem keményedik.

„Különösen vigyázunk a népviseletünkre, mert már senki sincs a faluban, aki meg tudná varrni. Hihetetlenül türelemigényes, kimondottan művészi munkáról van szó.”

„A múltunk a jövőnk is – büszkék vagyunk a hagyományainkra, erre lehet alapozni.” A képünkön Varga Erzsébet látható.

Ki hinné, hogy ez a kurta szoknya 5 méter selyemből készül?! A szoknya olyan nehéz, hogy emelő-szerkezetet, ún. pofándlit rögzítettek a derékaljhoz, hogy le ne essen a szoknya. Na meg hogy szép kerek hátsót kölcsönözzön a viselőjének.