Az elegáns öltözködés mindig az arisztokrácia sajátja volt. A nemesi származást a finom modoron kívül az igényes megjelenés jellemezte. A legfelső osztály tagjai az alkalomhoz illően öltözködtek, és sohasem feledték, hogy az ördög a részletekben lakik.
Az arisztokrata családok tagjai évszázadokon keresztül első pillantásra különböztek a köznéptől. Szokásaikra, öltözködésükre ez a mai napig érvényes, bár azok a márkák, amelyeket viselnek, bárki számára hozzáférhetőek (már akinek telik rá). Csakhogy lehet két emberen hajszálra ugyanaz az öltözék, az a bizonyos kék vér azonnal felismerhető. Az elegancia ugyanis velük születik.
Az elegáns ruha varázsa
Az elegáns viselkedési stílust kora gyermekkortól kell tanulni, de bárki el tudja sajátítani, ha jól figyel és gyakorol. Vegyük például napjaink egyik legismertebb személyiségét, Katalin cambridge-i hercegnét, ismertebb (lánykori) nevén Kate Middletont. Ő a példa rá, hogy egy szeles fiatal lányból hogyan válhat elegáns hölgy. A hivatalos fogadásokon érdekes ruhákban jelenik meg, nagy gondot fordít a kalapokra, és okosan bemutatja, hogy az elegancia és a divat nem csak pénzkérdés. Konfekciót is felvesz, Zara és Issa London ruhákat kedveli.
Tegyünk egy próbát magunk is. Dobjuk félre kedvenc farmerünket és pólónkat, és irodánkba menet vegyünk fel egy sima fekete ruhát, hozzá kabátkát és egy középmagas sarkú cipőt. Holtbiztos, hogy minden kollégánk meg fogja kérdezni, milyen látogatót várunk, hová vagyunk hivatalosak. A nőies öltözék azt sugallja, hogy jelentős eseményre készülünk. Az elegáns ruha a viselkedésünket is befolyásolja. Az ötcentis cipősarok arra int, hogy ne lépjünk olyan nagyokat, mint a férfiak. A szűk ruhában egyenesen ülünk a széken, és máris érezzük, magasabbak, komolyabbak vagyunk. A szűk szoknyarész miatt összezárjuk a térdünket, tehát szebben, ízlésesebben ülünk.
S ami még érdekesebb: a férfiak pillantása elidőzik rajtunk, kinyitják előttünk az ajtót, a villamoson átadják a helyüket, egészében véve udvariasabban viselkednek velünk szemben, mint amikor farmerben vagyunk. Az elegáns öltözet udvarias viselkedés-re csábít.
Az előkelőség fájó hiánya
A divat a társadalom életstílusát tükrözi. A mai divat – a fiús, sportos stílus után – visszatért a múlt század harmincas éveihez. Hangsúlyt kap a dekoltázs, a keskeny csípő, a nőies vonalak. Az akkori gazdasági válság most újra lesújtott. Fogjuk fel úgy, hogy ez alkalmat ad, hogy visszatérjünk az előkelőséghez. Előkelő modorúnak lenni nem egyszerű, a születésen kívül önmegtartóztatás is kell hozzá. Coco Chanel azt mondta: „Az elegancia lényege nem az, hogy kicseréljük a ruhatárunkat. Azt is meg kell tanulni, hogy előkelően viselkedjünk.” Kitől lehet megtanulni az előkelő modort és az elegáns öltözködést? Kitől lehet ellesni a harmincas évek fényét, csillogását?
Elsősorban a nagy divatházaktól. A spanyol Balenciaga kedveli a finom anyagokat, a fényes textúrákat, a ráncolást, az omló anyagokat. Egyszerű kosztümöket tervez, amelyek eszköztelenségükben is rendkívül nőiesek és csábítók (azért is, mert szoknyáinak hossza a térd alá ér). Egy másik ruhatervező, Madeleine Vionnet szintén nagy hatást gyakorolt stílusával a jelenlegi divatházakra. Kedveli a keresztbe szabott anyagokat, és úgy alakítja a modelljeit, hogy a ruhák a derékra simuljanak, és hangsúlyozzák a vállat. Az ő ötleteit fejlesztette tovább például Alberta Ferretti vagy Isaac Mizrahi.
Inspirációt meríthetünk például a Vágy és vezeklés című Golden Globe-díjas angol film jelmeztervezőjétől (Jacqueline Durrant BAFTA- és Oscar-díjra jelölték a ruháiért). Az InStyle divatlap minden idők legszebb estélyi ruhájának tartja azt a zöld ruhakölteményt, amelyet Keira Knightley viselt a film egyik jelenetében. Nem csoda, hiszen manapság éppen a harmincas évek divatjának finomságát, letisztult szépségét hiányoljuk leginkább. Korunkból fájón hiányzik az előkelőség.
Hiányzik továbbá a kulturáltság, a finomság, a csiszoltság is – nemcsak az öltözködésből, hanem az egész életstílusból. Manapság (sajnos), nem divat előkelőnek lenni. De van rá remény, hogy a jövőben ez változni fog. Kezd elegünk lenni az olcsó sikkből is, hiszen a szoknyák már nem lehetnek rövidebbek, a cipősarkak magasabbak, a ruhakivágások mélyebbek. Testünkből sem lehet többet fölfedni, mint ami látható az újságokban, klipekben, filmekben: kibuggyanó mellek, kitakart ölek. Az akció előbb-utóbb reakciót szül – a visszafogottság, az előkelőség előbb-utóbb újra tért hódít.
Kiindulópont az ápoltság
Amerikában már kezdenek eltávolodni az ún. casual friday-től, a hétvégi laza öltözködési stílustól. Észrevették, hogy a másik ember iránti tisztelet és tapintat az öltözékben is megnyilvánul. A bankokban még a küldöncöknek is ingben, nyakkendőben kell járniuk. A rendezett öltözet megbízhatóságot sugall. Csodálatos, hogy visszatérnek a hagyományokhoz – csak nálunk ezt még nem vettük észre. Itt még mindig a hatalom arroganciája dívik, az embereket elkápráztatja a pénz – pedig az előkelőségnek nincs olyan sok köze a (sok) pénzhez. (Pénz persze kell hozzá.) Nemegyszer láthatunk nőket, akik százezreket költhetnek, mégsem jó a megjelenésük.
Az előkelőséget gyerekkortól kell tanulni, de mi ettől negyven évig el voltunk zárva. Az emberek elfelejtették, mi illik, mi nem, és hogyan kell viselkedni a társaságban. Nem is tulajdonítottak neki jelentőséget. Nem látják magukat mások szemével, csak a saját szemükkel nézik magukat.
Ugyanez a helyzet – a fejünkkel! Rengeteg ápolatlan fejet látni manapság. Mintha az emberek felkelnének az ágyból, és fésülködés nélkül mennének ki az utcára. Pedig csupán két dologra kell ügyelni: a rendezettségre és az egyszerűségre. A nők gyakran abba a tévedésbe esnek, hogy szexinek kell lenniük, ha érvényesülni akarnak a férfiak világában. Pedig épp az ellenkezője igaz! A nőnek választékosan és nőiesen kell öltözködnie, ha tekintélyt akar szerezni a férfiak között. Csúnya nő nem létezik, a nőt az ápolatlanság teszi csúnyává. Fontos, hogy a nők kritikus szemmel vizsgálják meg magukat, azután pedig az előnyeiket emeljék ki, hátrányos tulajdonságaikat pedig kendőzzék el. Minden nő mérje fel pontosan, hogy milyen jellegű, és ennek megfelelően öltözködjön.
Túlzások nélkül, elegánsan
Az elegancia azonos az egyszerűséggel és az ápoltsággal, nem tűri a feltűnést. Az előkelőség nem függ az életkortól. Sok nagymamakorú hölgyet ismerünk, akik konfekciót hordanak, mégis elegánsak, de nem feltűnőek. Minden nőnek tudnia kellene, hogy egy barna retikül, legyen a legelegánsabb modell, esti viselésre nem való. A fekete bőr körömcipő megfelelő egy kosztümhöz, de nem a selyem estélyi ruhához, amelyhez selyemcipő vagy ezüstszínű finom bőrcipő illik. Ezek csak részletek ugyan, de nagyon fontos részletek!
Arisztokrata stílus dióhéjban
Ruhatárunkat nem lehet kicserélni egyik napról a másikra. Tartsuk be a fokozatosságot. Kezdjük egy-két kosztümmel és mindenekelőtt a kiegészítőkkel.
- Az elegáns nő elképzelhetetlen egy pár jó minőségű, középmagas sarkú körömcipő nélkül. A cipő mindig hibátlan és tiszta legyen, aminek eléréséhez hordjunk magunkkal nedves tisztasági kendőt.
- Sál vagy kendő nagyon hatásos kiegészítő, csodát tud művelni a megjelenéssel. Nem árt megtanulni néhány különleges kendőkötési módot. A kendő minősége legyen kiváló, azaz selyem.
- Sajnos leszoktunk a kalapviselésről. A múlt század harmincas éveiben minden nő kalapot hordott, és jól tette, mert kitűnően öltöztette őket. A hosszúkás arcú hölgyek kerüljék a magas kalapokat, a gömbölyű arcúak pedig ilyet válasszanak. Testesebb termethez nagyobb kalap, apró termethez kisebb kalap illik. Eleinte (a sildes sapka után) talán furcsán érezzük magunkat benne, de csak kitartás.
- Brossok. Eredeti darabokra törekedjünk. Szánjunk időt a felkutatásukra.
- A bőrből készült kesztyű szembetűnően elegáns. Ujjatlan ruhához könyököt takaró kesztyűt válasszunk. Ami a színt illeti, vezet a fekete, de nagyon szépek a színes kesztyűk is. Hazai kesztyűink kiválóak.
