Ültess fát!

Miért ültessünk fát? Mire kell odafigyelni az ültetés során? Milyen fajtákat telepít egy csallóközi erdész?

Ezekről beszélgettünk Fekete Zoltán (Bős) erdésszel.

Ha fát ültetünk, a jövőt formáljuk! A faültetéssel csak nyerhet az ember: a levegő tisztább, környezetünk pedig szebb lesz, és még a jövőnkért is teszünk valamit. Nem mindegy, mikor, hova és milyen fát ültetünk. Február végén beköszöntött a tavasz, sokan nekikezdtek a kerti munkálatoknak, majd március derekán – már-már szokásos módon – visszatért a fagy. Áprilisban pedig mind a négy évszak tiszteletét tette.

– Adja magát a kérdés: mikor ajánlott és milyen állapotok ideálisak a faültetéshez?

– Alapvetően tavasszal és ősszel szokás fát ültetni – mondja Fekete Zoltán erdész. – Az erdei faültetésnél a legfontosabb, hogy előtte ne legyen túl nagy meleg, hisz nem minden esetben tudjuk biztosítani az öntözést. A hirtelen beköszöntő forróság a tavaszi ültetésnek sem kedvez. A szabadgyökerű csemetéknek nincs lehetőségük arra, hogy leveleiken keresztül hűtsék magukat, miáltal gyenge lesz az éledés. Az őszi ültetés nagy előnye, hogy a tartósan alacsonyabb hőmérsékleten nem kell attól tartani, hogy kiszárad a föld – persze vannak időszakok, amikor nagy deficit van a talajban a nedvességet illetően.

Általánosságban elmondható, ha körülbelül plusz 4 fok és annál magasabb hőmérséklet van a gyökér körül, akkor akár egész télen tud fejlődni a fánk. Tavaszi ültetésnél még érdemes figyelembe venni, hogy mely gyümölcsfák érzékenyek a fagyra.

– Mi az, amit mindenképp kerüljünk el?

– Fontos, hogy a facsemetét ne hagyjuk kiszáradni, ne tegyük ki szélsőséges időjárási körülményeknek. A tűlevelű fák például szintén érzékenyek, és könnyen veszíthetnek éledési képességükből. Otthon a díszkertben vagy egy kis gyümölcsösben is fontos, hogy minden csemetét megfelelő bánásmódban részesítsünk. Kezdjük az elhalt, sérült gyökérrészek eltávolításával: a friss vágásfelület peremén kezdenek ugyanis fejlődni a gyökerek. Itt található a parenchimatikus, osztódási szövet, amely lehetővé teszi a gyökér növekedését.

Fekete Zoltán erdész

– Milyenek ma a faültetési szokások? Mi a „divat” faválasztás kapcsán? Melyik fajta merült kvázi feledésbe, pedig nagy szükség lenne rá?

– A díszkerteket mindig is befolyásolta a divat. Tudni kell, hogy a ma ültetett díszfák zöme nem tőlünk származik. Az akácfát például – amely ma a magyarországi fák egyötödét adja – egy Robin nevű francia kertész hozta be Európába, a francia királyi botanikus kertbe. (Innen az akác latin neve: Robinia – a szerk. megj.) Ezek a fák aztán többnyire kivadultak a természetbe, és terjedésnek indultak, vagy megmaradtak dísznövénynek az arborétumokban. Visszatérve a divatra – a kertészetnek köszönhetjük az olyan, mesterségesen előállított formákat, mint a gömbakác, gömbjuhar, amelyek könnyen alakíthatók, és a légvezetékeket sem zavarják. Vagy ott vannak az oszlopszerű, fastigiata koronaformák. Feledésbe merülő fajtának pedig az orgonát mondanám. Nem tűnt el teljesen, de harminc évvel ezelőtt a májusi orgonavirágzás szinte minden hazai faluban népünnepélynek számított. Ma pedig már alig találni orgonát.

– Milyen fákat ajánlana az olvasóknak? Melyek a legjobb szélfogó fák, és mit válasszunk az udvarra, a kiskertbe vagy épp a ház elé?

– Mindenképpen helytől és tértől függ. Fontos, hogy a fának legyen elég levegője, azaz kicsi területre ne tegyünk olyat fát, amelyik nagyra nő. A légvezetékek alá sem ajánlott olyan fajtát ültetni, amelyet növekedése okán majd nyesni és alakítani kell. Továbbá az elvárásainkhoz kell igazítani a választást. Az sem mellékes, hogy mennyit kell takarítani, mennyi lom marad a fa után – a nyírfa beérett és szétesett termése miatt például nem ház elé való. 

A fával befolyásolni tudjuk a mikroklímánkat, például a fényviszonyokat. Így ha az ablak alá tujákat ültetünk, akkor odabent sötétebb lesz. Vagy a déli oldalra ültetett lomblevelű fáknak köszönhetően az épületek nem forrósodnak át.

– Beszéljünk egy kicsit a csallóközi fafajtákról. Milyen fák jellemzik erdeinket és tájainkat? Melyek a tipikus csallóközi fák?

– A Csallóközt köztudottan a víz, a Duna hozta létre, így ezen a vidéken elsősorban a meszes hordaléktalajokat kedvelő fafajták terjedtek el a leginkább. A vízjárta területeken puhafaligetek alakultak ki. Ilyen fákat láthatunk többnyire az utak mellett, a határban, tipikus példái pedig a fűzfa és a nyárfa különböző fajtái. Ahol kevesebb a víz, ott a puhafafajták keveredésben vannak a keményfával: ezek az átmeneti ligetek. A kőris visszaszorulóban van a betegségek miatt, de ott a kocsányos tölgy, a szilfa (amelyből ma már szintén kevés van), az őshonos juharfajok, a tatár juhar, korai juhar, mezei juhar, valamint lapályosabb helyeken az éger. Ezek a mi erdőalkotó – s egyben tipikus csallóközi fáink! Érdekesség, hogy a honi erdészeti történetírásban kiemelkedő helyet foglal el a Csallóköz. Megemlítik például, hogy a 13. században magról telepítettek erdőt Királyfiakarcsa mellett. Ezt még a selmecbányai erdészeti iskolában is tanítják, s látszólag nem bírt nagy jelentőséggel, mégis van egy emlékünk arról, hogy eleink igenis foglalkoztak a fákkal. Ami nem is olyan meglepő annak tükrében, hogy a Csallóköz az egyik legjobb búzatermő vidék – és mint ilyen, optimális termőhelye a tölgyfának.

– Milyen szempontok határozzák meg azt, hogy az erdészek milyen erdőket telepítsenek?

– Összesen több mint kétezer erdőtípus van. Minden erdő saját, egyedi növénytársulással rendelkezik, melyet a fák és bokrok mellett a lágy szárú növénytakaró – füvek, mohák, zuzmók – alkotnak. Ezek ismeretében a jó erdész tudja, milyen fafajtákat kell telepíteni. Ám még ennél is fontosabb a helyismeret! Például fontos tudni, hogy a területen száz évvel azelőtt tó volt, csak később lett feltöltve. Vagy lebontottak egy ipari parkot, a helyét feltöltötték talajréteggel vagy humuszréteggel: s most ide fogunk ültetni.

– Gyakran halljuk, hogy ültess fát a tisztább levegő érdekében. Adja magát a kérdés: mely fák adják a legtöbb oxigént?

– A fa nagyságától függ, hogy mennyi szén-dioxidra van szüksége, és ez határozza meg azt is, hogy mennyi oxigént bocsát ki. Egy háromméteres kisebb fa kevesebb oxigént ad, mint egy famatuzsálem. Emellett a fáknak nagy szerepük van a szénmegkötésben. A tévhitek ellenére mindig a fiatal és dinamikusabban fejlődő erdők kötik meg a legtöbb szenet – lévén, hogy azok gyorsabban gyarapodnak. Az öregebb erdők a tartalékolás szempontjából játszanak fontos szerepet. A világ fejlett országaiban általában igyekeznek kevesebb tűzifát kihozni a fából, törzsből vagy rönkből. A tűzifa ugyanis gyorsabban, egy-két év alatt visszakerül a szénkörforgásba. Az a jó, ha a fát használati tárgyaknak dolgozzuk fel, bútornak például, ami csak hosszú évek után megy tönkre. Ha valamilyen csoda folytán el tudnánk érni, hogy kevesebb tűzifára legyen szükségünk, és a kihozatal nagy részét használati tárgyakba helyeznénk, akkor látványosan csökkenne a levegő szén-dioxid-tartalma. Hasonló helyzet állna elő, mint tavaly tavasszal, amikor a pandémia következtében gyakorlatilag leállt a fél világ, és a lecsökkent légszennyezésnek köszönhetően több helyen is kitisztult az ég. Nem elhanyagolandó továbbá az a tény sem, hogy az erdei talaj nagyjából ugyanannyi szenet köt meg, mint a talaj felszínén lévő növényzet – a korhadt fák és gyökerek lévén pedig óriási mennyiségű szén található az erdei talajokban.