Az esernyőfaj az a faj, amelyik sok más fajt is véd a környezetében. Az ürgéket ilyen esernyőfajnak tartják. Ez azt is jelenti, ha pusztul az ürge, eltűnik a többi faj is.
Az ürgékről sokunknak Petőfi kedves verse jut az eszébe, amelyet költő barátja kisfiához írt. Ebben a versben leírja az ürgeöntés csínját-bínját.
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz...
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen...
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!
(Petőfi Sándor: Arany Lacinak, részlet)
A parasztember ürgelyuköntéssel harcolt az ürge ellen, mert széttúrta a földet, megdézsmálta a terményt. Rengeteg ürge volt, még pár évtizede is kíméletlenül irtották, mert kártevőnek számított. Ma pedig az a gond, hogy már csak töredékállományok vannak.
Ám nem emiatt tűnt el éber kis rágcsálónk: hanem mert megszűntek a legelők és a legeléses állattartás. Az ürge a rövid füvet kedveli; a parlagon maradt, magasra nőtt fű már nem biztonságos számára, mert abban nem lát messzire, s nem veszi észre a ragadozókat. (Kedvelt tápláléka ugyanis a sólyomnak, sasnak.)
Ma Magyarország számít „ürgenagyhatalomnak”, de ott is kevés az ürge – ott tartunk, hogy az ürgékről külön ürgementő konferenciákat rendeznek.
Téli álom
Manapság az illetékesek minden év áprilisában megszámolják az ürgelyukakat, s ez alapján felbecsülik az ürgék számát. Az ürge külön nappali és külön éjjeli, többkijáratos járatokat ás: azon okból, ha egyik kijáratra felfigyel például a róka, akkor el tudjon menekülni a másikon.
A tavasz azért alkalmas a számlálásra, mert ekkor még frissek a járatok, az ürgék ugyanis nyár végén elvonulnak, betömik a járataikat, és hibernált állapotban vészelik át a telet (vagyis téli álmot alszanak).
Az ürge amúgy füveket, magokat, rovarokat eszik, de a terményekre is rájár. Az ürgeév rövid, hisz rágcsálónk az évnek majdnem a felét átalussza, ilyenkor a zsírjából él.
Tavasz elején az ürgeúrfik és -asszonyságok még lent pihennek; elsőnek a hímek merészkednek elő, majd utánuk jönnek a nőstények: délutánonként meg lehet figyelni sürgésüket-forgásukat, ahogy falatoznak vagy a járataikat tisztítják.
Közben a hátsó lábukra állnak, figyelik, nincs-e veszély...
S ha igen, akkor éleset fütyülnek, majd eltűnnek az ürgelyukban. Májusig tart a párzásuk, utána születnek a kicsinyeik, 5-9 zárt szemű kölyök, ilyenkor az anyjuk jó három hétig szoptatja őket lenn a fialóvackon.
Ürgerét, a kivételes!
Kevesen tudják, hogy Szlovákiában van egy nemzeti park, ahol található egy különleges ürgerét. S hogy az miért különleges? Azért, mert itt az ürgeurak és -asszonyságok békésen játszadoznak és sétálgatnak az emberek között, s ami igazi unikum: az ürgéket itt etetni lehet. Kiváló élmény családoknak, de mindnyájunknak, mert közben megismerhetjük a világ egyik legcsodálatosabb szegletét, a Murányi-fennsíkot. A Murányi-fennsík egyedülálló ritkaság: középső részéig még nem hatolt be a civilizáció, megőrizte természetes jellegét.
Ez azt is jelenti, hogy itt nincs tömegturizmus, csak természeti csodákkal találkozhat a látogató. (Ez az egyik legjobban megőrzött karsztvidékünk.) Számos védett növényfaj található itt, vegyük csak a legismertebbet: a murányi boroszlán a negyedkori eljegesedést csak a murányi sziklákon élte túl. Ma is ott van a nemzeti park logójában.
Šmídtová Jana természetvédőt kérdeztük a murányi szelíd ürgékről és a népszerű kirándulóhelyről, az ürgerétről.
– Tévedés ne essék, a sürgő-forgó ürgeurak és -asszonyságok nem megszelídített példányok – kezdi a természetvédő. – Szabadon élnek a völgyben, de már megszokták az ember jelenlétét. Az embert pedig idevonzza, hogy testközelből megfigyelheti ezt a ma már ritka és veszélyeztetett állatfajt, s napraforgóval, gyümölcsökkel, zöldségekkel kényeztetheti. Az ürgék természetükből adódóan nagyon félénk állatok, itt azonban az etetésnek köszönhetően megbíznak az emberben, hisz finom falatokat kapnak tőle, ezért nem félnek hozzá közeledni.
– Miként lehet, hogy itt ennyi az ürge? Hisz védett fajról van szó...
– A program 2000-ben kezdődött, mert szerettük volna visszahozni az eredeti állományt. Az ürgék jelenléte igencsak hasznos, hiszen a talajt is átalakítják, levegőztetik, forgatják, ezáltal jobban megmarad benne a víz. S ami a legfontosabb, számos ragadozónak, így a vándorsólyomnak is az ürge a fő tápláléka – márpedig 1997-ig a Murányi-fennsíkon is fészkeltek vándorsólymok. Húsz évbe került, mire a Živá planina polgári társulással és önkéntesekkel karöltve sikerült visszatelepíteni ide az ürgéket, ami azt jelenti, hogy megjelent a vándorsólyom is.
– Tudni lehet, hogy ma mennyi ürge él itt a völgyben?
– Nehéz megmondani, körülbelül 5-7 ezer egyed található a nemzeti park területén.
– Mióta szabad az ürgéket etetni? Hiszen máshol ez kifejezetten tilos.
– A nőstény ürgék általában hat évig élnek, a hímek valamivel kevesebbig. Ám nehezen tudnak túlélni, mivel sok ürge elpusztul a hideg tél után, legyöngül vagy megbetegszik, s nem képes párosodni vagy az utódait etetni. Az anyák az esős és hideg napokon elerőtlenednek, elapad a tejük, nem tudnak szoptatni, így kölykeik elpusztulnak. Az ürgék etetése hasznos, sőt: ez az egyetlen esélyük, hogy életben maradjanak – a hosszú tél után fontos, hogy erőre kapjanak. Pedig egy természetvédelmi területen nem volna szabad beleavatkozni a természet folyamataiba, ám az ürgével kivételt teszünk.
Másként nem tudna túlélni. Az etetés elősegíti a jobb szaporodást, és növeli a kölykök túlélési esélyét.
– Mikor jönnek elő a kölykök?
– Miután túlélték az első hónapot, május végén és június elején óvakodnak elő. Már nem szopnak, növényi magvakkal, virágokkal táplálkoznak. A felnőtt egyedek kivételesen fogyasztanak gyíkokat, tojásokat vagy fiatal madarakat, mezei egereket is. Az ürge nappali állat, napkelte után egy-két órával mászik ki a fényre, majd napnyugta előtt visszakúszik. Ám ami a legfontosabb, esernyőfaj: ha az ürgék boldogulnak, más, ritka fajok is életben maradnak a környezetükben. Az ürgék a talaj folyamatos kaparásával levegőztetik és fellazítják a földet, segítik a növényeket. Az esős időszakban beszivárog a víz a folyosóikba: ezért az ürgés rétek szinte mindig zöldek. Az ürgelyukak menedéket jelentenek a kétéltűeknek is és így tovább.
– Nem csupán ürgékkel találkozhatunk itt, csacsikkal és szelíd bárányokkal is...
– Szamárcsorda és birkanyáj is legelészik a völgyben, mellesleg szívesen pózolnak a kamerának. Ahol az ürge elterjed, ott más fajok is szívesen tanyáznak, a trágyabogaraktól a szöcskéken keresztül a pillangókig. Ma már a nyári éjszakáinkhoz hozzátartozik a denevérek ciripelése; kétéltűek szaporodnak a tóban, amelyből a szamarak isznak; szitakötők repülnek a víz felett, sőt olykor egy-egy búbos banka is feltűnik. A hollók szintén gyakori látogatók, szeretik a finom ürgehúst: nekik a rét maga a paradicsom, hisz tele van zsákmánnyal.
– Nincs baj abból, hogy az emberek esetleg túletetik ezeket a kis állatokat?
– Ahogy egyre több cikk jelenik meg rólunk, egyre több a látogatónk. S ma már jönnek olyanok is, akik nem tartják be a szabályainkat: olyan ennivalót adnak nekik, amit nem szabad, annyit, amennyit nem szabad – és némelyek kézbe is veszik az állatokat. Ez pedig tilos! Az ürgék rágcsálók: ha fenyegetve érzik magukat, éles fogaikkal meg is haraphatják az őket kézbe vevő embert. Betegségeket is terjeszthetnek, beleértve a veszettséget. Ezért fokozott óvatosságra intjük a látogatókat.
Az ürgék októbertől márciusig téli álmot alszanak. Márciusban felébrednek, áprilisban párosodnak, s 28 nap után a nőstény megfial. Az első hónapban a kölykeit anyatejjel táplálja. Ez a legkritikusabb hónap! Ha hideg és esős napok jönnek, a nőstény éhezik, elapad a teje, és a kölykök elpusztulnak. Ezért fontos az etetés.
„Pantomimoznak”
A hátsó lábukra állva figyelik, nincs-e veszély... S ha van, akkor éleset fütyülnek, majd eltűnnek az ürgelyukban. Napközben les rájuk a fekete holló, a rétisas, de a borz és a menyét is.
