Juli olyan ruhákat tervez, melyekért a lelkünket is eladnánk. Márkája a Love Colors nevet viseli: a szerelem színeit álmodja ruhákba. Két évvel ezelőtt vele együttműködve született meg az első Új Nő-s kollaboráció.
Vendégünk Rencés Kovács Juli ruhatervező (Vágkirályfa), akivel a női szépség témáját járjuk körbe.
Juli igazi nő, akiben minden együtt van: szépség, erő, intelligencia, bátorság. Na és persze az anyaság, hiszen műhelyét és e-shopját három fiúgyermek mellett működteti. Pördül-fordul a ruháiban, nagyokat kacag, elhever a zöld pázsiton, vörös haját a szellő simogatja. Ragyog, és ránk kacsint: „Tavaly töltöttem a negyvenet, és jobban érzem magam a bőrömben, mint bármikor előtte!”
– Adja magát a kérdés: miért? Miért jobb ma a bőrödben lenni?
– Mostanra megtanultam szörfözni az élet hullámain. Pedig harmincéves koromban igazi bomba nő lehettem volna, hisz feszesebb voltam, mint ma, nem volt ráncom, se ősz hajszálam. Mégsem voltam rendben, mert az egész világ terhét a vállamon cipeltem. Szűk volt a világom, hét évig anyaságin voltam három pici gyerekkel: az etetőasztal és a kiságyak körül forgott minden napom. A kihívás ma sem kevesebb, mégis kitisztult az ég. Pedig a világ nem lett egyszerűbb, sőt a vállalkozásom is túlfutott rajtam.
Ám ahogy mondják: ami nem öl meg, az megerősít. Pont a minap beszélgettünk a férjemmel, hogy mi tesz széppé egy nőt. A végén egyetértettünk abban, hogy a belső kisugárzás mindent visz, a párnás ajak vagy a karcsú derék csak ráadás.
– Mégis mi egy kezdő negyvenes titka? Hogyan változott a szépségfelfogásod az évek során?
– Én a 80-as években születtem, és a 90-es években serdültem. Emlékszem, gyereklányként a harmincas nőket reménytelenül öregnek tartottam, akik felett már eljárt az idő! A mai tinik sem látnak minket fiatalnak, hisz minden kamasz azt hiszi, övé az egész világ. Viszont teljesen másképp néz ki ma egy negyvenes nő, mint harminc évvel ezelőtt. Egyfelől ma rengeteg esztétikai kezelés áll a rendelkezésünkre, másrészt könnyebb lett az életünk, hisz lassan már robotgépek végzik helyettünk a „nemszeretem” munkákat. Míg a régi felfogás összemosta a szépséget a fiatalsággal, ma már a kettő elkülönül egymástól. Ezért is képes jobban kinézni egy negyvenes vagy ötvenes nő, aki ragyog, mint a nap.
– Mindenki így érez? Mert ehhez az is kell, hogy a nő éljen a lehetőségeivel, törődjön magával.
– Igen. Mozogni kell, egészségesen étkezni, női vitaminokat szedni, de az önismeretet és a belső munkát sem lehet elhanyagolni. Ki vagyok én, miért születtem erre a világra? Én egy életvidám, pozitív alaptermészetű nő vagyok, mégis hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat. Mivel tisztában vagyok vele, hogy ez a gyengém, már nem menekülök a félelmeim elől – inkább eléjük megyek. Mint mondják, ha félsz a sötét erdőben, menj be a sötét erdőbe.
– S mi a helyzet a változó testtel? Sok erőfeszítésbe kerül, hogy három gyermek után ilyen kirobbanó formában legyél?
– Igen, és egyre több pénzbe! (Nevet.) De a viccet félretéve azt gondolom, hogy a jelenlegi jó formámat a húszas éveimben alapoztam meg. Azelőtt nem voltam sportos lány: a szüleim a művészeti nevelést előbbre valónak tartották, így rajzoltam, varrtam. Kamaszkoromban pedig, mikor a bimbóból hirtelen rózsa lett, nem tudtam mit csinálni az itt-ott megjelenő „párnácskáimmal”, ezért futni, bicajozni, tornázni kezdtem. Pár év alatt sikerült egy jó fizikumot felépítenem, és a sportot később sem adtam fel.
Például úgy választottam babakocsit, hogy az futókocsi legyen. Ma már kevesebbet mozgok, de hiszem, hogy a test emlékezik. Egyébként elég súlyos diasztázisom, vagyis szülés után szétnyílt hasizmom van, amire nincs gyógyír.
– Tehát a tornagyakorlatoknál nehezített terepen mozogsz...
– A szétnyílt hasizom szüléskor jelentkezik, de állítólag a hajlam már egészen kicsi korban kialakul. Az én generációmat „járókában felnövő generációnak” szokták nevezni: annak idején nem javasolták a mászást, így az egyenes hasizom sokaknál nem fejlődött ki rendesen. Létezik ugyan helyreállító műtét, nekem viszont nem ajánlották. Így maradtak a speciális tornák, illetve nekem a DuoShape-kezelés is bevált. Fekvő helyzetben két „tányért” helyeznek a hasfalra, melyek elektromágneses hullámokkal stimulálják, edzik az izmokat. Általában végigcsinálok egy 8-10 alkalmas kúrát, picit pihenek, majd kezdem elölről.
– Vannak olyan mindennapi praktikáid, amelyek segítenek abban, hogy jól érezd magad a bőrödben?
– Rengeteget segít, hogy csinosan járok. Engem nem látni mackónadrágban az utcán: a melegítő sportoláshoz, takarításhoz való. Ezt a felfogást valószínűleg otthonról hozom, mivel a családban fontos volt, hogy szép ruhában jelenjenek meg a nők. A kollekcióimban is imádom ötvözni a nőies vonalakat a lágy anyagokkal, szeretem a hangsúlyos derékmegoldásokat. És – zárójelben megjegyzem – az sem mindegy, hogy mit viselünk a ruha alatt! Nem egyszer keseregnek a vevőim, hogy nagy a hasuk, mire én rámutatok az alsóneműjükre: Látjátok, mennyire vékony a derekatok? Ilyenkor veszik csak észre, mennyit ront az összképen egy csípőbugyi, míg a magas derék csodálatosan hangsúlyozza a női alakot. Illetve: miért gyártanak egyáltalán olyan bugyit és melltartót, amelyik nem testszínű?
– Vegyük sorra a női fegyvereket, melyeket szintén kikezd az a „csúnya idő”. A te bőröd viszont makulátlan.
– A kulcs a megelőzés. Én is csak az utolsó órában kaptam észbe. (Mosolyog.) Harmincnyolc éves koromig nem törődtem a bőrömmel, sima drogériás hidratálókat használtam, és a végére elég ramaty állapotba került az arcbőröm. Egy nap aztán belenéztem a tükörbe: „Két év múlva 40 leszek. Mi lenne, ha ezentúl nem öregednék?” Kerestem egy jó kozmetikai stúdiót: az elején heti szinten kozmetikushoz jártam, és rengeteg kezelést kipróbáltam. A végén aztán ide jutottunk: egy tömör bőrképhez. (Mutat nevetve az arcára.)
Apai ágon volt egy gyönyörű, magas és karcsú nagymamám, akire a fotósok is felfigyeltek. Ilyen női példával magam előtt nem tudok nem törődni magammal...
– Ne fussunk ennyire előre! Mit láttál a tükörben, ami ennyire megrémített?
– A bőröm aknés volt, petyhüdt és száraz. Tele voltam piros foltokkal, s nem igazán segített, hogy esténként nekiduráltam magam, és kinyomkodtam a pattanásaimat. Szerencsém volt, mert egy kiváló szépségszalonban kötöttem ki Szereden, ahol hamvaimból támasztottak fel a lányok. Szoktam is velük viccelődni, hogy boszorkányok, mert valahogy mindenhez értenek. A bőrproblémáimból megállapították, hogy nullás vércsoportom van, majd ráállítottak egy vércsoportdiétára, amit azóta is követek. Amint elhagytam a laktózt és a glutént, akut tüneteim csillapodni kezdtek, s még a pajzsmirigy-alulműködésem is helyreállt. (Illetve világéletemben vérszegény voltam, de már ezzel sincs problémám.) A lányok mindjárt az elején csináltak egy alapos mélytisztítást: tudom, hogy sokan már a gépit, a HydraFacialt ajánlják. Ellenben ők abban hisznek, hogy első körben manuálisan, azaz kézzel kell eltávolítani a nem odavaló dolgokat. Utána kéthetente négy-ötszöri ismétléssel BioRePeel hámlasztó kezelésre jártam: felvittek az arcomra egy krémállagú maszkot, picit állni hagyták, majd lemosták. Szó szerint lehámlasztották a bőrömről a csúfságokat!
A tavalyi lenkollekció legmenőbb darabja Gucci cipővel és Loro Oro táskával.
– Ezek szerint a kezeléseket nem lehet megúszni. Harmincon túl már tudni illik, mi a jó a bőrünknek.
– Ami nálam bevált, az a Twotec és az LPG-kezelés, a lézeres rejuvenáció viszont nem hozott nagy változást. A Twotec rádiófrekvenciával és elektrostimulációval kezel: eltávolítja az elhalt hámsejteket, és hidratálja a bőrt. Az LPG bőrfeszesítő eljárás, az arcon és a testen egyaránt alkalmazzák. Kezelés közben aprócska cuppanásokat éreztem a bőrömön: így stimulálják az izmokat, hogy beindítsák a kollagén- és elasztintermelését. Nálam szépen korrigálta a száj feletti apró ráncocskákat – ez amúgy a családban nagyanyai örökség. A lézeres rejuvenáció pedig, ahogy a nevében is benne van, lézerrel történik: a sugarak elhalványítják az UV-károsodás nyomait, javítják a bőregyenlőtlenségeket, és az LPG-hez hasonlóan ösztönzik a kollagéntermelődést. Egy kúra nagyjából 4-5 alkalmas – azt gondolom, idősebb bőrön alkalmazva biztosan hatásosabb. Szándékosan a végére hagytam a botoxot: idén márciusban ugyanis életemben először kipróbáltam a mezobotoxot.
– Mesélj! Oszlassuk csak el a sok tévhitet! Mi vele a tapasztalatod?
– Rögtön lelövöm a poént: messze ez volt a leghatásosabb kezelésem, szó szerint kisimult utána az arcom! Egyébként teljesen véletlenül jutottam hozzá. A marketinges barátnőm együttműködik egy doktornővel, aki olyan negyvenes modellt keresett a reklámvideójához, akinek az arca még „szűz” – volna-e kedvem vállalni? Sokáig viaskodtam magammal, mert féltem, hogy eltűnik a mimikám, hisz a botox idegméreg, lebénítja az izmokat, de végül beadtam a derekam. A mezobotoxról tudni kell, hogy a hagyományos botox és a mezoterápia kombinációja. Korábban kipróbáltam már a mezoterápiát, mely során egy tetoválótűhöz hasonló fejecskével fecskendezték be az arcomba a hatóanyagokat. Itt a doktornő a mezokoktélt hagyományos tűbe adagolta, s centiméterenként beleszúrta az arcomba. Rettentő kellemetlen volt, nem beszélve arról, hogy egy hétig lila volt utána az arcom. Ámde mikor a véraláfutások elmúltak, tényleg éveket fiatalodtam. Itt fontos megjegyeznem, hogy más a végeredmény, mikor valaki hidratált bőrrel érkezik. Az alap minden beavatkozásnál a szépen karbantartott bőr.
– Miért van az, hogy sok nő máig szégyelli felvállalni a botoxot?
– Talán senki nem akarja beismerni, hogy picit „rásegített” a szépségére. Pedig mi szégyellnivaló van abban, hogy szeretnénk megőrizni arcunk frissességét? A haragránctól például haragos lesz a tekintetünk, miáltal egy kellemetlen nőszemély benyomását keltjük. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy húszévesekkel kell versenyeznünk – de miért ne lehetnénk önmagunk legmagabiztosabb verziói? Apropó, hogy szavam ne feledjem, volt egy invazív, sebészeti szikés beavatkozásom is: néhány évvel ezelőtt átestem egy szemhéjplasztikán. A lógó szemhéj nálunk szintén családi örökség, a végén már alig láttam. Örülök, hogy rászántam magam – megint huncut a tekintetem!
– A férjed észreveszi ezeket a jótékony változásokat?
– Á, dehogy! Ő tipikusan az a férfi, aki minden ilyet ellenez. Amikor mezobotoxra mentem, azzal indított útnak: „Könyörgöm, csak a szádba ne töltess!”
– Egyébként nyitott lennél rá?
– A felpumpált száj nekem sem tetszik, de vannak esztétikus töltések is. Én félek, hogy elkapna a gépszíj, hisz körmöshöz is csak „egyszer” mentem el, s azóta is járok... A másik oldalon a felfújt ajak egy divattrend. S én miért legyek olyan, mint mindenki más?
– A munkád miatt sok időt töltesz a közösségi médiában. Érzékeled magadon a hatását?
– Nem leszek álszent: velem is előfordul, hogy másokhoz, akár egy huszonéves influenszerhez hasonlítom magam. Viszont nem vált ki belőlem rossz érzést, inkább csak konstatálom, hogy teljesen más áll jól egy húszévesnek, mint egy negyvenévesnek. A most menő nude szemhéj és barna száj kombináció például alsó hangon tíz évet dobna rajtam. Ugyanígy: míg a túlméretezett, oversize ruhák egy Z generációson bájosan mutatnak, addig egy érett nő elveszik bennük. Követek 50-es, 60-as hölgyeket, akik élő példái annak, hogyan lehet méltóságteljesen megöregedni. Ők nagy példaképeim! Ott van például Luisa Dunn, aki egy 53 éves ausztrál modell: ő is jár kezelésekre, ugyanakkor a ráncaival együtt gyönyörű. Vagy ott van Pamela Anderson, aki natúr arccal is fel meri vállalni az öregedést, ami egy természetes folyamat. Elgondolkodtató, hogy vele szemben hányszor emlegetik Jennifer Lopezt szexszimbólumként, akinek át van műtve a fél arca.
– Sok mindenről beszéltünk már, a végére jöjjön egy őszinte vallomás. Mégis hogyan viszonyulsz az idő múlásával bekövetkező változásokhoz?
– Néha rettegek, hisz nőből vagyok! (Nevet.) Ugyanakkor tavaly volt egy csúnya autóbalesetem. Én is és a velem utazó barátnőm is karcolás nélkül szálltunk ki a totálkáros kocsiból: aznap az összes őrangyal velünk volt. Az ember ilyenkor átértékeli a dolgokat. Ha innen nézem, csoda, hogy most itt ülök, és esélyt kaptam arra is, hogy szépen megöregedhessek. Különben is: 2024-ben csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk az idő múlásával. Szeretem a mondást, miszerint a nő, aki negyven fölött ragyog, örökre ragyogni fog. Már nem muszáj kötögető, kendős nagymamának lenni, ez is választás kérdése. Miért ne lehetnénk ragyogó negyvenesek, ötvenesek, hatvanasok?
