Tiszacsernyőn van a híres átrakodóállomás, ahol a keskeny nyomtávú vasút szélesre vált. Innen nézve egészen idáig messze volt a messze, mert csak vízummal lehetett átlépni a határt.
Most egyszeriben közelre került, de olyan módon, ahogy azt senki nem akarta. Mert nem akartunk háborút, nem akartuk ezt az egészet. (Fotó: Németi Róbert)
Csap és Tiszacsernyő közötti vasúti átkelőnél vagyunk. A képen látható vonat az ukrán háború legelső napjaiban érkezett meg Prága irányából az ukrajnai Csapba. A szerelvény humanitárius szállítmányt hozott a határ túloldalán rekedtek számára, visszafelé pedig ötszáz ukrán menekülttel lépte át az ukrán-szlovák határt. A vonat Prágán keresztül Plzeňbe szállította a menekülteket.
Aki menekül, az békét akar, nem háborút. Nem fegyvereket, hiszen azok elől menekül. Mikor menekülteket segítünk, gondoljunk erre.
Képzeld el, hogy újra kisgyermek vagy. Te, a testvéreid és az anyukád egyik napról a másikra elmenekültök otthonról. A határon egy vonatra ültök, sok száz másik gyerekkel és anyukával együtt, akik szintén menekülnek. A vonat egy olyan országból érkezik, ahol eddigi életedben nem jártál. A szerelvény elindul, átgördültök a határon. Megnézik az okmányaitokat. Ülsz és vársz, hosszú órákon át.
A vonat ismét elindul, és meg sem áll addig, míg el nem éri a célállomást. Ez körülbelül 1200 kilométert jelent, egy ismeretlen várost a távoli ismeretlenben. Egy olyan helyen fogtok leszállni, ahol még soha nem jártatok. Ezzel a hosszú úttal minden véget ér számotokra, és kezdődik az élet. Egy háborúval kezdődik...
Németi Róbert
