A tyúkokról mindig a Kukori és Kotkoda főcímdala jut eszembe, „Tojásból lesz a csoda!”
Tyúknak a házi tyúkot nevezzük, mintegy 600 fajtája van. A naposcsibe a tojásból kikelt kiscsibe, azért nevezik így, mert csak a második nap kezd el táplálkozni, addig a szikzacskójában elég táplálék van. A jérce a női szárnyas, a kakas a hím. Onnantól kezdve, hogy a jérce megkezdi a tojástermelést, tyúk lesz belőle.
Szívet melengető látvány, mikor a tyúkanyó hívja a csibéit, azok meg szaladnak az anyjuk alá! Azt mondják, az a jó tyúk, amelyik minél tovább van a csibéivel. Ám itt is van mindenféle szülő. Bizony, megtörténik, hogy a tyúk idő előtt otthagyja a gyámoltalan kiscsibéit...
Csipkednek a tyúkok!
Szóval, véresre csipkedik egymást, valódi kannibálok... Mi lehet az oka? Néha csak azért, mert agresszívak – és támadólag lépnek fel. (Az emberek között is van ilyen, ugye.) Ha túl sok tyúk van egy helyen, akkor sokszor így csinálnak helyet maguknak.
Mikor új szárnyas érkezik, azt is mindig kikezdik. Sokszor unatkoznak, azért csinálják; ilyenkor be kell nekik dobni valamit, esetleg felakasztani egy káposztafejet, hadd csipdessék azt. Az se jó, ha sok a fény, a meleg, vagy nincs tiszta víz, jó koszt. Az infravörös fény viszont jól hat rájuk.
Mi az igazság? Hűtőszekrényben kell tárolni a tojást?
Ahány ház, annyi szokás. „Mi sosem rakjuk hűtőbe a tojást – mondja Halgas Ildikó. – A kamrában tároljuk. Egyesével ütjük le, hogy a rosszat ki tudjuk szűrni, de nincs sok, mert elosztogatjuk. Kora tavasztól késő őszig tudunk adni a barátoknak, mert annyi tojásunk van. Télen aztán megáll a tojástermelés, kicsit meg is kopaszodnak a tyúkok. Kevesebbet vannak kint, korán becsukjuk a tyúkházat, hogy átvészeljék a rideg időt. Ám ilyenkor már reggel háromnegyed ötkor kiengedem őket...”
HA TOJÁS VAN, MINDEN VAN – INTERJÚ HALGAS ILDIKÓVAL
Emlékeimben még él az a gyerekkori élmény, amikor nagyanyám udvarán a kiscsibékkel játszottunk. Még most is érzem a tenyeremben, ahogy kapargatnak apró lábacskáikkal, érzem a kis szívük dobbanását. S milyen selymes, pihe-puha pihe borítja a testüket, milyen hangosan csipognak... Azóta – majd negyven éve – nem tartottam a kezemben kiscsibét, csak most, Ildikó tanyasi udvarán, Kulcsodon.
Régen minden falusi portán természetes volt a tyúk, kacsa és egyéb szárnyas jószág, nem beszélve a disznóról. A gazdasszonyoknak eszükbe sem jutott másból főzni a vasárnapi aranyló tyúkhúslevest, mint a saját, előző nap még vígan kapirgáló tyúkocskából. Minden van, ha tojás van az éléskamrában – tartja a mondás. Erről beszélgetek a kulcsodi Halgas Ildikóval. Olvassuk hát a vallomását!
Halgas Ildikó
Mi legyen az állatokkal?
A mi családunkban mindig is volt állattartás. Ha kinézünk a nagy udvarra, látni lehet a négy egymás melletti udvart – az egész a mi családunké. A terjedelmes udvar egyik részében volt a szarvasmarha, a másik részben a disznók, hízósertések óljai álltak. A következőben pedig a tyúkok és egyéb szárnyas jószág éldegélt, tulajdonképpen a mai napig itt van a tyúkház. Majd tizenkét évvel ezelőtt hirtelen meghalt az édesapám, akinek az egész állattartás a gondja volt. Addig ő etette, gondozta az állatokat...
Nagy lekötöttség az állattartás, cserébe viszont egészségesebb étellel táplálkozhatunk. Hiszen tudjuk, hol kapirgált az a tyúk! – mondja riportalanyunk.
A teheneket viszont az édesanyám fejte reggel és este, minden áldott nap. Az ő feladata volt a tej feldolgozása és elosztása. Ez az állattartás fedezte nagy családunk szükségletét, 16-17 ember lakott jól a tejből, a húsból, köztük ott szerepelt a hét unoka. Szerencsére ezt még megérhette a nagypapa. Édesapám éppen akkor távozott, amikor a tehenek vemhesek voltak, és a legtöbb munka akadt az állatok körül.
Olvass tovább: Ha tojás van, minden van! – Interjú Halgas Ildikóval
BOLDOG TYÚKOK
Ma mindenki a boldog tanyasi tyúkokról beszél, akik igazi sárga tojást tojnak. Vajon milyen a boldogan kapirgáló tyúk, s hogyan néz ki a tojása és a húsa?
Egy kiscsibe otthon, magon és zöldtakarmányon tartva, hat vagy inkább kilenc hónap alatt nő fel. Nagyüzemi körülmények között mindössze 39 nap alatt vágásérett lesz. Tehát ötszörösen, sőt kilencszeresen felgyorsítják a növekedését. Vajon mivel? Növekedésfokozóval, hormonokkal, és szinte egész nap világítanak neki, hogy mindig csak egyen, alig aludjon; s antibiotikumot kap, mert megfertőzheti a másikat. Vajon jó nekünk, ha ilyen húst eszünk, vagy az ilyen tyúkok tojását fogyasztjuk?
Ma olyan furcsa világban élünk, hogy azt sem tudjuk már, mit eszünk. A tyúkkérdést azért forszírozzuk, mert az egészségesebb táplálék egészségesebb életet jelent. Ezért azt javasoljuk: akinek kertje van, és teheti, bátran vágjon bele a tyúktartásba!
Mit esznek a tyúkok?
Szemestakarmányt. Zárjuk ki a tápot (indító-, nevelő-, befejező- és tojótáp), részesítsük előnyben inkább a búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, borsót. Ez a keverék azért nagyszerű, mert van közte gabonamag, olajos mag és hüvelyes is. Tehát változatos.
Ha még változatosabbak akarunk lenni, tyúkjaink kaphatnak egyéb gabonamagvat: zabot, kölest, rizst vagy más olajos magvakat is (repcét, lent, kendermagot).
Mindig annyit adjunk, amennyi aznap elfogy, mert a maradék ételre jöhetnek az egerek, patkányok. Egy tyúk naponta 10-15 dkg szemestakarmányt eszik. S nem is olyan nagy ördöngösség a szemestakarmánnyal dolgozni; sőt jó érzés.
Olvass tovább: Boldog tyúkok
A HÁZTÁJI CSIRKE HÚSA ÉS TOJÁSA – INTERJÚ VALASKÓ JÓZSEFFEL
Meglátogattuk a patonyi Kukkónia-farmot, ahol a „házigazda”, Valaskó József mesélt nekünk a tojáshozamról. Kis betekintést nyertünk azt illetően, mi is a különbség a háztáji és az üzleti csirke húsa között.
Valaskó József
– Mi a különbség a tanyasi és az üzleti csibehús között?
– A mi farmunkon a csirkék szabadtartásban vannak, tehát a szabad ég alatt kapirgálnak. A levágás előtti két hétben csakis kukoricát kapnak, ezért a bőrük és a húsuk szép sárga, nem olyan sápadt – míg a fehér csibe tápláléka a halliszt, a toll-liszt, a szójafehérje-keverék. A hússzerkezetük is különbözik: a gyorsan nevelt csirke húsa tele van vízzel. A tanyasinak nevezett csirke húsa szaftosabb és zsírosabb, mert a kukorica zsírt tartalmaz. A comb, de a mell rész sem olyan száraz. Ha tanyasi csirkéből készítünk grillcsirkét, akkor a kisült lé a tepsi alján marad: a tunkolós lé, hát az nagyon ízletes!
Ha a háztáji csibéről levesszük a mellét, az oldalán van némi zsírréteg. Ez természetes zsírosság, ezért nem szárad ki a sütésnél. Rántva is nagyon finom, de nyársat is lehet belőle készíteni. Szóval, a lecsöpögő szósz nagyon finom.
– Erre az átlagos vásárló reklamál: jó, jó, de a tanyasi csirke bizony drágább!
– Való igaz, hogy a mi csibénk vagy Kati néni csibéje, amelyik zöldet kap, drágább, mert több pénzbe kerül a gondozása. Csak egy adat: tavaly a gabona mázsáját 14 euróért vettük, idén már 30 euró. Felment az üzemanyag ára is, ezeket a költségeket mind bele kell építeni az árba. Sokan az olcsóbb húst veszik az élelmiszerláncok üzleteiben, de már vannak, akik úgy tartják: inkább egyenek kevesebb húst, heti egyszer-kétszer, de az legyen kiváló minőségű. Úgy gondolom, nem az a jó világ vagy egészséges világ, amikor naponta hús kerül az asztalra, ebédre és vacsorára is. Szerintem a zöldség is fontos. Vissza fog jönni a régi világ, hogy a háromtagú család vasárnap három darab húst fog rántani, s nem lesz olyan pazarlás.
Olvass tovább: A háztáji csirke húsa és tojása – Interjú Valaskó Józseffel
MINDEN VAN, HA TOJÁS VAN AZ ÉLÉSKAMRÁBAN! – HALGAS ILDIKÓ AZ ÁLLATTARTÁSRÓL
Nagyanyám udvarán mindig a kiscsibékkel játszottunk. Még most is érzem a tenyeremben, ahogy kapargatnak apró lábacskáikkal, érzem kis szívük dobbanását, selymes, pihés testüket...
Azóta – majd negyven éve – nem tartottam a kezemben kiscsibét, csak most, Ildikó tanyasi udvarán, Kulcsodon. Régen minden falusi portán természetes volt a tyúk, a kacsa és az egyéb szárnyas jószág, nem beszélve a disznóról. A gazdasszonyoknak eszükbe sem jutott másból főzni a vasárnapi aranyló tyúkhúslevest, mint az előző nap még vígan kapirgáló tyúkocskából. Minden van, ha tojás van az éléskamrában – tartja a mondás. Erről beszélgetünk a kulcsodi Halgas Ildikóval.
Közben megcsodálom az „ameddig a szem ellát“ nagyságú, gondozott veteményest, az éppen letermő meggyfát... A tyúkok észlelik jelenlétünket, sietnek felénk, hátha dob nekik valami magot a gazdasszony.
– Nálunk mindig is volt állattartás – kezdi Ildikó. – Ha kinézünk a nagy udvarra, látni lehet a négy egymás melletti udvart – az egész a mi családunké. 16-17 ember lakott jól a tejből, a húsból, köztük ott volt a hét unoka. Majd tizenkét évvel ezelőtt hirtelen meghalt az édesapám. Addig ő etette, gondozta az állatokat... A teheneket viszont az édesanyám fejte reggel és este, minden áldott nap. Édesapám éppen akkor távozott, amikor a tehenek vemhesek voltak, és a legtöbb munka várt ránk. Ezután özvegy édesanyám már nem is vállalt annyi állatot. Disznók voltak csak, és megmaradt a nagy tyúkház. Ám 40-45 tyúkunk mindig volt a tyúkházban! Ugye, kora tavasszal kikelnek a kiscsibék...
Olvass tovább: Minden van, ha tojás van az éléskamrában! – Halgas Ildikó az állattartásról
